Elmagányosodástól falcolásig sújtotta a fiatalokat a bezártság
Kezdetben még jó mókának tűnt. Váratlanul kéthetes extra vakáció! Hiszen ez minden diák legszebb álma! Ami mára rémálomba fordult. Már idén februárban koncentrációs problémákra panaszkodott a hazai diákok több mint fele (53%), minden ötödiknek szorongásos tünetei voltak a Proacta Edu Egyesület felmérése szerint. A tanulók 37%-a leginkább a barátait hiányolta, több mint 30%-a a jelenléti oktatással együtt járó fizikai interakciót, kapcsolatokat. A diákok 40%-ának legnagyobb félelme az volt, hogy elveszítheti szeretteit, 25% pedig azért aggódott, hogy nem lesz képes elviselni az ezzel járó érzelmi megpróbáltatást. Ugyanakkor meghaladja a 8%-ot azoknak az 5–9. osztályosoknak az aránya, akik enyhülés reményében senkihez sem fordulhattak aggodalmaikkal. Még nem telt el egy év a 2020. márciusi iskolabezárás óta, amikor egy másik hazai felmérés azt találta, hogy a gyerekek 70%-a visszatért volna az iskolába, de minden harmadik diák már akkor is inkább szeretett volna iskolába járni, ha a járvány nem hagy alább. Azután pedig még hónapokat kellett várni, míg hellyel-közzel megnyitottak az iskolák Kolozsváron.
Sokan pszichiátriai kezelést kapnak, de sok folyamat visszafordítható
Román Mónika előbb magánrendelőjében tapasztalta, hogy megtízszereződött fiatal pácienseinek a száma. Akkor kereste meg kollégáit, hogy vajon hasonló-e a helyzet náluk is.
– Nagyon változatos kórképeket mutatnak a fiatalok. Bárkinek bármi pici hajlama is volt a lelki problémákra, annak mind felerősödött, akinek erősebb hajlama volt, az most már legalább pszichoterápiára szorul, de van, aki már pszichiátriai kezelést is kap. Az enyhébben hajlamosak esetében a tünetek csak annyira erősödtek fel, hogy a folyamat tulajdonképpen visszafordítható lenne, hogyha visszatérnének a valós kapcsolatok és tevékenységek világába, ezért döntöttünk úgy, hogy adjuk meg ezt a lehetőséget a gyerekeknek – mondta Román Mónika. Kollégáival több szakmai találkozón beszélgettek a kialakult helyzetről, így született meg a valósághoz „visszaszoktató” nyitott kapuk programsorozat ötlete, amelyet a megkeresett intézmények, egyesületek mind helyeseltek, és aki csak tudott kapacitást mozgósítani, az mind csatlakozott is a kivitelezéshez: Kende Hanna Gyermek- és Serdülő-pszichodráma Egyesület, Argumentum Nostrum Egyesület, Makkai Sándor Cserkészcsapat, IKE, Életfa Családsegítő Egyesület, KMDSZ – Kolozsvári Egészségügyi Szakosztály, Korzo Egyesület, Nature Education Community Center SRL, ODFIE, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Kar.
Brit és japán magányügyi miniszterek, avagy mi is történt a kamaszokkal?
Könnyen legyinthetnek egyesek: ugyan már, ez is probléma? Olyannyira az, hogy Japánban neve is van az elmagányosodás betegségnek (hikikomori), sőt idén február óta miniszter foglalkozik a korábban is aggasztó méreteket öltött jelenséggel, miután meredeken megnőtt az öngyilkosságok száma: 2020 októberében Japánban többen haltak meg öngyilkosság miatt, mint addig egész évben koronavírus miatt. De nem a japánok voltak a világon az elsők, akik magányügyi minisztert neveztek ki, hanem a britek 2018-ban, miután felmérések azt mutatták, hogy több mint kilencmillió brit szenved a magánytól és a 16–24 évesek sokkal magányosabbak a 65–74 éveseknél. De a britek magányügyi stratégiája iránt már érdeklődtek a svédek és az ausztrálok is.
„A koronavírus-járvány okán 2020 tavaszán életbe léptetett korlátozások miatt meggyengültek a gyermekek amúgy is törékeny szociális kapcsolatai, amit a későbbiekben is nehéz volt helyreállítani, hiszen az iskola – az elsődleges kapcsolódási pontjuk a külvilághoz – erősen korlátozta az érintkezést” – olvasható a vészharangot megkondító kolozsvári iskolapszichológusok és a Kende Hanna Gyermekpszichodráma Egyesület szakembereinek ajánlásában. Mint írják, ez elsősorban a kiskamasz, kamasz korosztályt érintette, hiszen ebben az életkorban számukra a legfontosabb feladat a szülőkről való leválás és az egykorúak társaságába való beilleszkedés. Ehelyett viszont mi történt?
– Beszorultak az online térbe, elszigetelődtek a saját korosztályuktól, hónapokon keresztül összezárva éltek a szülőkkel, akikről éppen le akarnak válni, és el kellett viselniük a szülők közötti feszültségeket, akik szintén rosszul élték meg a karanténhelyzetet – egészítette ki Román Mónika.
A pszichológusi találkozókon született indoklás szerint „az online térbe való áttérés sajnos keveset enyhített a problémákon, hiszen leginkább tanórák hallgatásában merült ki az iskolai foglalkozás, viszont annál több problémát hozott magával, mivel a gyermekek gyakran maradtak képernyő előtt akkor is, amikor erre az iskolai feladataik már nem kötelezték őket. A szülők feszültsége, a betegségtől való szorongása, az otthon levő, mégsem elérhető állapotuk is igencsak negatívan hatott a gyermekek lelkiállapotára.”
 |
| Román Mónika: Szeretnénk visszaadni az élő kapcsolatok és tevékenységek örömét, visszahozni a fiatalokat a valós világba |
Megállapításuk szerint ez az összetett hatás aztán olyan tünetekhez vezetett, mint: elmagányosodás, érzelmi bezártság, az érzelmi élet zavarai, pánikroham, depresszió, játékfüggőség, kilátástalanság, stressz, aminek különböző testi tünetei is megjelennek (alvás és emésztési zavarok, önbántalmazás stb.), gyógyszerfüggőség, falcolás (önsebzés, önsértés), az életritmus felborulása. A szakaszkezdő (5. és 9.) osztályok diákjai különösen nehéz helyzetben voltak, régi osztályuktól elszakadtak, új társaikat nem ismerték, még online sem volt kivel tartani a kapcsolatot – szorongásukat az új helyzettől még fél év alatt sem volt lehetőségük túllépni, hiszen alig néhány hetet jártak iskolába.
A szakemberek közös véleménye alapján „az utóbbi egy évet visszaadni nem tudjuk a gyermekeknek, hiszen ismereteket bepótolhatunk, de közösségi élményeket nem. Az egy évnél hosszabb depriváció viszont komoly neurotikus tüneteket, személyiségzavarokat okozhat legfőképpen a kiskamasz és kamasz korosztályoknál. A nyári vakációban a gyermekeknek még a tanórai foglalkozások sem fognak alternatívát jelenteni a számítógépes játékokkal szemben, ezért egyhangúlag támogatásra talált a szakemberek körében a fent említett program.”
– A nyitott kapuk programjainak elsődleges célja, hogy a gyerekek számára elég vonzóak legyenek ahhoz, hogy kimozduljanak a házból lehetőleg mindennap, de ha hetente egyszer, már az is győzelem, illetve a tevékenységeken nemcsak egyénileg, hanem csoportosan is részt vehetnek, ennek pedig az a célja, hogy a gyerekeket újra élő kapcsolatokra biztassuk és tudjuk visszaadni az élő kapcsolatok és tevékenységek örömét, ami újra motivációt adna nekik, újra energiával töltené fel és a valós világba hozná vissza őket – összegzett Román Mónika.
A program a 12–18 éveseknek adna lehetőséget, hogy újra önmagukra találjanak, újratanulják szociális készségeiket, felfedezzenek magukban újabb képességeket. S mindezt a saját reális közösségük keretében, a saját városukon belül, olyan – koruknak megfelelő – kihívások által, amik közelebb hozzák őket hagyományaikhoz, épített örökségükhöz, kultúrájukhoz, mert lelki egyensúlyukat egy ilyen biztos talajon találják meg leghatékonyabban. A rendezvényekre a városban önállóan tájékozódni képes kolozsvári magyar iskolásokat várják. A programok levezetésében, a felügyeletben 18–25 éves felnőttek vesznek részt, akik szintén nehezen élték meg a korlátozásokat, és akiket a kamaszok könnyebben elfogadnak, mint szüleik korosztályát.
Sztojka Sebi drámajátékokra és színészgyakorlatokra várja a fiatalokat (fotó: Rohonyi D. Iván)
Kincskeresés, színház, graffiti, játékok, foci…
A június 28-tól augusztus 16-ig tartó eseményen sporttal, kreatív tevékenységekkel, városi és botanikus kerti sétákkal, geocaching kincskereséssel, fotóoktatással, egészségügyi workshopokkal, cserkésztevékenységekkel, kirándulásokkal és közösségi játékokkal várják a fiatalokat. A Báthory-líceumban lesz a Közösségi Játékok Udvara társasjátékokkal, improvizációs gyakorlatokkal, a Kreatív Udvar graffitizéssel, festéssel, a Drámaudvar, ahol a jelentkezők szakképzett foglalkozásvezetőkkel nyerhetnek betekintést a színház világába, improvizációs, koncentrációs, csapatépítő, mozgásos gyakorlatokat tanulhatnak. Sőt csütörtök este 6 órától a bábszínházban kifejezetten kamaszoknak szóló előadás lesz: a Félúton Balogh Dorottya és Mostis Balázs, a kolozsvári Puck Bábszínház fiatal színészeivel firtatja, hogy mit tudhatnak a bábok a suliról, családról, no meg a szerelemről. Előadás után a nézők a színészekkel is beszélgethetnek. A Sapientia egyetem Tordai úti épületében lesz a Fotó-Film Udvar, a Református Kollégiumban péntekenként a Cserkészudvar, hétvégenként kirándulásokkal, szerdánként a Báthory nagy épületéből indul a kincskeresés, kéthetente izgalmas és játékos városnéző séták indulnak az Apáczai-líceum udvarából, ahol emellett elsősegélynyújtást is lehet tanulni és kamaszoknak szóló tabumentes beszélgetések is lesznek. Jelentkezni a nyitottkapukkolozsvaron.blogspot.com blogon elérhető regisztrációs lap és szülői nyilatkozat kitöltésével lehet, ott a részletes program is megtalálható, de érdemes követni a Nyitott Kapuk Kolozsváron 2021 elnevezésű folyamatosan frissülő Facebook-eseményt is. Az egyénileg vagy csapatosan jelentkezők a programokon pontokat gyűjthetnek, és díjakat nyerhetnek a Kolozsvári Magyar Napokon sorra kerülő záróeseményen.
Színes képernyő helyett színes valóságot!
Román Mónikát arról is kérdeztük, mire figyeljen oda a szülő, mikor érdemes szakemberhez fordulni a gyermekével. – Az elmagányosodást, azt hiszem, minden szülő pontosan fel tudja mérni. Ha a gyerek egyszer sem megy ki valakivel találkozni, ez már predesztinálja arra, hogy valami lelki zavara lesz, kibillen az érzelmi világa, ha csak online térben tart kapcsolatot, ha egyáltalán tart. A motiválatlanságot is mindenki látja, hogy nincs kedve semmihez, nem lehet rávenni semmire, nem érdekli semmi a számítógépén, mobilján kívül – ez is erős jelző tünet, hogy valamit tenni kell. Itt még nem beszélhetünk diagnózisról, de ezek azok a tünetek, amelyekre a szülőnek reagálnia kéne. Amikor már súlyosabb tünetek lépnek fel, mint a falcolás, amikor önmagát károsítja, vagy amikor esetleg arra gyanakodhat a szülő, hogy gyermeke kábítószerezik, vagy nem tud egy napig se meglenni a számítógépe nélkül, ideges, feszült, ingerült, akkor ez már feltétlenül a szakemberre tartozó jelenség. Arra a kérdésünkre, hogy tartanunk kell-e attól, hogy hozzánk is beköszönt a hikikomori, a pszichológus elmondta: ha most nem lépünk, még egy évtizednek sem kell eltelnie, hogy odajussunk.
A gyerekek jeleztek, a szakemberek meghallották, most már csak minden felnőttnek lépnie kell a környezetében élő kamaszokért, fiatalokért. Találóbb segélykiáltást keresve sem találhatunk a szakemberek közös indoklását záró mondatnál, amit egyikük fia jegyzett meg a projekt hallatán: „Színes képernyő helyett színes valóságot szeretnék!”
(Borítókép: Rohonyi D. Iván)
