Legelső regényét is úgy írta meg, mint az utolsót

– A Bölcsészettudományi Kar javaslatára, a BBTE igazgatótanácsának és szenátusának jóváhagyása alapján ma ünnepélyes keretek között az egyetem díszdoktorainak sorába juttatjuk Krasznahorkai László Nemzetközi Man-Booker díjas írót. Ünnepi és ünnepélyes pillanat ez, hiszen a Bölcsészettudományi Kar első magyar díszdoktoraként Krasznahorkai László intézményünk pártfogójaként és támogatójaként közösséget vállal a kolozsvári egyetemmel, annak értékeivel és küldetésével – mondta el az ünnepségen Soós Anna.

A BBTE rektora szerint Krasznahorkai László egyszerre tud nagyon közép-kelet-európai és egyetemesen érvényes, univerzális lenni. Úgy véli, az írónál megjelenő konkrét, közép-európai színterek olyan emberi kérdések bemutatására adnak lehetőséget, mint az „elidegenedés, a nyelv lehetőségei és korlátai, a szabadság és diktatórikus rendszerekben való kiszolgáltatottság”. A rektorhelyettes szerint a BBTE is hasonló kettősség mentén szerveződik, az intézmény úgy univerzális, hogy közben nem felejti el többszáz éves gyökereit, lokális értékeit, így az író által vállalt értékek, érdekek egybecsengenek az egyetem történetével.

– Köszönjük, hogy elfogadta felkérésünket és egész munkásságával, tevékenységével figyelmeztet bennünket arra, hogy világpolgárok vagyunk, feladatunk az egyetemes kérdésekkel foglalkozni úgy, hogy közben tudatában vagyunk egyedi, sajátos erdélyi, közép-kelet-európai értékeinknek – zárta a köszöntőt Soós Anna.

A pusztulást addig részletezi, míg megjelenik a szépség

– Traditio et excelentia – így szól a BBTE jelmondat. Most éppen ezt történt, amikor egyetemünk Krasznahorkai László írót doctor honoris causa címmel tünteti ki. Egy pillanat, amelyben a hagyomány feltárja maga végtelen nyitottságát, szépségét, érzékenységét, gazdagságát és megismerhetetlenségét. Egy pillanat, amelyben találkozik az egyetemes tudás iránti igény és az univerzális szépség örök keresése. Mert Krasznahorkai László számára a tradíció soha nem vernakuláris, még ha egy közép-kelet-európai magyar kisvárosról vagy esőáztatta pusztaságról ír is. Addig részletezi, addig bontja molekuláira a történéseket, hogy a világ egyetemes létezési mintázatait ábrázolja. Az egyetemes emberi és állati szenvedés mintázatait mutatja, mert ez látható molekuláris szinten – hangzott el Selyem Zsuzsa méltatásában.

A BBTE docense kiemelte, a tradíciók nyomait Krasznahorkai a legkülönfélébb kultúrákban keresi, csakhogy szereplői bárhová mennek, „mindenhol a környezet érdektelenségével, tudatlanságával, türelmetlenségével, vagy másfelől kiszolgáltatottságával, nyomorúságával, szerencsétlenségével találkoznak”.

– De nem éri be mindezzel, és ettől olyan felszabadító őt olvasni. Krasznahorkai a pusztulást addig részletezi, ameddig egy-egy pillanatra a pusztuláson belül meg nem jelenik a szépség és az ártatlanság. Regényei a 21. század embere számára arról tanúskodnak, hogy mindennek ellenére van szépség, még ha az nem is látható – közölte Selyem Zsuzsa.

A BBTE docense továbbá kiemelte: Krasznahorkai László mondatszerkezetei leginkább Pieter Bruegel festő alkotásaihoz hasonlíthatóak, majd kitért arra, hogy az íróra mindig jellemző volt a valóság iránti szenvedély és az együttműködés kortárs művészekkel.

– Ezúttal a humán és nem-humán távolságáról, a részletek iránti figyelemről, a valóság iránti szenvedélyről, s a látni tanulásról beszéltem e páratlan életút kapcsán. Érzésem szerint már a legelső regényét is úgy írta meg, mint az utolsót. Bármi megtörténhet, de a Krasznahorkai-regények a törékeny örökkévalóságról hoznak hírt – zárta a méltatást Selyem Zsuzsa.

A laudációt követően Ioan Chirilă, a BBTE szenátusának elnöke, valamint Soós Anna adta át a díszdoktori címet Krasznahorkai Lászlónak.

100 legfontosabb könyv, ami a legnagyobb hatással volt rám

… címmel tartott ünnepi előadást Krasznahorkai László a ceremóniát követően. Elmondta, sokat gondolkozott azon, miről tartson előadást, végül egy olyan személyes ügyet választott, amelyről soha nem gondolta volna, hogy a nagyközönség elé fogja tárni.

 Hajnóczy Péter és Franz Kafka hatására lett író Krasznahorkai László

Az író kiemelte, számos újságírói kérdés – mint a miért lett író, írt-e kamaszkorában verseket, melyek a kedvenc könyvei – mindig letaglózza, hiszen romba döntik azt, amit egy művész építeni kíván. Egy interjú alkalmával azonban egy újságíró azt kérdezte tőle, hogy mely könyvek voltak a legnagyobb hatással rá, ezt rögtön a letaglózó kérdések közé sorolta, míg rájött, igazából nem tud rá válaszolni. Krasznahorkai László elmondta, az interjún kitért a válaszadás alól, időről időre visszatért a kérdéshez, majd eldöntötte: összeállít egy listát arról a 100 könyvről, amely a legnagyobb hatást gyakorolta rá. A lajstromot a kolozsvári közönséggel osztotta meg, számos tételhez rövid magyarázatot is szolgáltatva.

A listán szerepelnek a világirodalom nagyjai, mint Dosztojevszkij, Shakespeare, Dante vagy Göthe, a magyar irodalom kiemelkedő szerzői, köztük József Attila, Krúdy Gyula, Berzsenyi Dániel, de félreértelmezett szerzők is, mint Ezra Pound. A közönség a magyarázatokból megtudhatta, – a listán szintén szereplő – Hajnóczy Péter és Franz Kafka hatására lett író Krasznahorkai László, a Faustot viszont soha nem szerette, de soha nem tudta elfeledni, és nyelvi, erkölcsi értelmezése a Faulkneri értelmezéseket képviselik.

(Borítókép: A bölcsészkar első magyar díszdoktora Krasznahorkai László. Fotók: Rohonyi D. Iván)