Sugárzóna
Aztán elkezdi felvenni a telefont, és kiabál. Megint felveszi, megint kiabál. Jobb, ha tisztázzátok, magyarázza neki az anyósülésen utazó. „Ilyenek a nők”, mondja a srác egy rend ordibálás után. Nem értem, de kétségtelenül érdekes, bár a vezetési stílusa, ezért-e vagy eleve, teljesen borzasztó.
Végül Torda körül megkér, szálljunk ki az autóból. Kiszállunk, az út szélén megállunk, mint valami értetlenkedő Máté Péterek. Ő meg lefényképezi a kocsit, hogy bebizonyítsa, egyedül van.
Te jószagú úristen, gondolom. Két fiú meg egy lány utazik vele, hát hogyan lehetne bármit is? Igaz, valamit bármikor lehet, de hát akkor meg teljesen mindegy, hogy hány fényképet készít.
A modern kor Othellójának bizonyítéka egy legutolsó sikolyú mobil. Ó, ti régi jó keszkenők!
*
Megérkezem, máris vágtatok a munkaügyi orvoshoz. Lemérnek, felmérnek, éppen csak ki nem mérnek. Teszteket töltök ki, kiderül a vérnyomásom, a súlyom, a magasságom, a tüdőm állapota. Már szinte elkések, mikor még mindig a pszichológiai tesztet várom.
Nekem kellett volna hívnom, mondja egy mogorva orvosnő az utolsó rendelőben. Aztán észreveszi magát, és elkezd viccelődni azon, hogy én ugyebár a betűkkel játszadozom. Azokkal, hogyne, válaszolom kedélyesen.
*
Kettőtől hatig órát tartok, aztán Balla Zsófiával beszélgetek a Kolozsvár Társaságnál. Mint mindig, gyönyörű verseket olvas fel, és izgalmasan válaszol.
Utána vacsorázni megyünk két barátommal. Gyere már, Péter, igyunk meg valamit, mondja egyikük, mint valami Privát Elek, holott aszkétikus alkatával és megfontoltságával inkább egy Jane Austen-regény szereplőjére emlékeztet. Menjünk, mondom, hosszú volt a nap.
A vacsorán száraz fehér bort iszunk, és mindenféléről dumálunk. Ez a két ember hosszú múltam tapintatos tanúja, mindannak, amit megéltem, érzékeny, bár korántsem mindig bólogató tanúja. A legjobb társaság, amellyel az ember megpihenhet egy szaladós nap után.
*
Másnap találkozók sorozata, ilyen-olyan ügyek intézése, délben pedig a lyányom, aki velem utazik Marosvásárhelyre. Ha valamit megőriztem, az a vele való jó kapcsolat, és ezért nem lehetek eléggé hálás neki.
Ebédelünk, majd kocsiba ülünk. Egy olyan fiatalember visz haza, aki jóval érettebb, mint a tegnapi, igaz, több mindent megélt már. Az apja pap lévén több helyen megfordult, váratlanul rángatták ki gyermeki társaságából, hogy máshová költözzön. Jól dumálgatunk, végül még elég pénzem sincs az utazáshoz, de ezt is elnézi.
*
A hétvége beszélgetős, ebédelős, sétálgatós. Mindig élvezettel figyelem, ahogy a semmi kis trécselés elmélyül, elszakadunk a felülettől, és elmerülünk önmagunkban és a másikban. Aztán egy pillanat, és megint a felszínen vagyunk, és levegőért kiáltozunk.
