Szűz Mária hűen engedelmeskedett Isten akaratának, ezért ő az Isten iránti engedelmesség példaképe is mindannyiunk számára. Mária igenje mögött – „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” – a töretlen hit és a feltétel nélküli engedelmesség lelkülete áll.
Hálával és áhitattal emlékezünk arra, hogy Isten fia testet öltött a Szent Szűz méhében; mérhetetlen irgalmas szeretetében Isten leereszkedett közénk, emberek közé. Az isteni és az emberi együttműködés eredménye az Ige megtestesülése: És az Ige testté (emberré) lett, és miköztünk lakozék.
Ezt az ünnepet Rómában a Keletről származott I. Sergius pápa (687-701 között) vezette be Annuntiatio Domini elnevezéssel; ez az ünnep ihlette a közismert Üdvözlégy és az Úr Angyala gyönyörű imádságainkat.
Egyik legnagyobb katolikus egyházi írónk, Prohászka Ottokár (1858–1927) székesfehérvári püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja 1897-ben hangsúlyozta: „A magyar ezt a napot Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának mondja, mert azon évszakba esik, midön a gyümölcsfákat oltani szokás. (...) Amilyen a beoltott ág, olyan lesz az egész fa. Amit az ember tesz a nemtelen, vad fával midön oltja: azt teszi az Isten azzal a nagy, hatalmas törzzsel, az egész emberi nemmel. (...) Az Úr Jézus Krisztus, maga az Isten beoltotta magát a mi nemünkbe, midön a Szent Szűz méhében fogantatott. Ez a fogantatás a mai napnak titkos és nagy gyümölcsoltása. Ez az Isten legkegyelmesebb tette, amely megváltásunk alapja, melyet a keresztény ember forró szívvel és könnyes szemmel hívjon vissza sokszor emlékezetébe.”
Ez a főünnep a tavasz nyitánya mind a természetben, mind az emberiség életében, hiszen a Mindenható hívó hangja nemcsak Mária korában, hanem azóta is folyamatosan visszhangzik a történelem századai során.
Mivel Jézus születésének ünnepe az első századokban január 6. volt, az Angyali Üdvözlet napja április 7. lett. Amikor Karácsony dátumát december 25-re tették, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe március 25-re került. A keleti liturgiák az ünnepet az Úr ünnepei között tartották számon, a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja pedig visszatért ehhez.
A magyar vallásos népnyelvben a Gyümölcsoltó névben a természet tavaszi újjászületése tükröződik: a nemes ág beoltása vad alanyba. Világszerte szokás volt ezen a napon oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is akkor fogadta méhébe Jézust.
Valamennyiünknek kötelességünk meghallani az isteni hívást és elindulni, illetve kitartóan továbbhaladni az Isten által kijelölt úton. A mi életünk is legyen alázatos meghajlás az Ő szent akarata előtt, hűségesen és odaadóan teljesítve azt. Így járunk a mi Égi Anyánk, a Boldogságos Szűz Mária nyomdokain és így oltjuk be, nemesítjük életünket, hogy termő gyümölcsöt hozzon.
Borítóképünk: Fra Angelico (1395–1455): Angyali üdvözlet