A meghívottakkal, Cseh Katalin költővel és Albert Csilla színművésszel Bodó Márta teológus, a Keresztény Szó katolikus folyóirat és a RomKat.ro portál felelős szerkesztője beszélgetett, hangsúlyozva: van egy értékes kultúránk, örökségként kaptuk és tovább kell adnunk. A kultúrának a kereszténység tápláló gyökere.
László Attila főesperes, a rendezvény házigazdája többek között elmondta, hogy sok örömöt, de nehézségeket is jelent számára magyarként Kolozsváron lenni és szolgálni. Rámutatott: azért vagyunk magyarok, mert a Jóisten ezt megengedte. Ő adott létet, múltat és reméljük jövőt is. A kultúra az emberek együttéléséből teremtődött. Ha pedig elválasztódik Istentől – amire mostanában egyesek törekednek –, esztelenség teremtődik, ami semmi jót nem hoz a világnak. Ezért szükséges, hogy hangot adunk annak, ami érték.
Bodó Márta szerint a kultúrát valamennyien folyamatosan formáljuk, gyermekeinknek mesélve, énekelve. Bemutatta a két kultúraformáló meghívottat, Cseh Katalint és Albert Csillát, akiket a kultúrához való viszonyukról kérdezett. Cseh Katalin Erdőszentgyörgyön született 1961. április 11-én. Református lelkészcsalád gyermeke, elmondása szerint ez meghatározta életútját. Hatéves korában vitték először istentiszteletre, akkoriban tudatosult benne, hogy Isten jelenlétét nem látjuk, de érezzük. Édesanyja tanárként egyrészt a hívek, másrészt a tanügyi hatóságok elvárásai között vergődött. Iskolásként sokat olvasott, kedvencei Orbán Ottó, Móra Ferenc, Kányádi Sándor, Gárdonyi Géza voltak. Az egyetemen nagy hatással volt rá Cs. Gyimesi Éva. Magyartanárként kezdetben a Kovászna megyei Torján tanított, akkor kezdett a kultúra napszámosaként szolgálni, többek között a helyi plébános, Bakó Ferenc segítségével készítették elő a kultúrműsort, aki legépelte Katalin írásait. Elmondta, élményekből, hangulatokból, az emlékbazárból születnek az írásai. Tanítja a látássérült gyermekeket, akikkel lelki kapcsolat teremtődött, ebből született a Világtalan világosság című kötet. Örök nyár című kötetéhez nagynénje ápolása adott élményanyagot: a demencia során a testi, szellemi leépülés folyamatát, egy ember élve elvesztését írta versbe, ezzel segítve saját gyászfeldolgozását.
Albert Csilla Csíkszeredában született 1980. szeptember 19-én. A csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban érettségizett. Mesélt arról, a hitgyakorlat hogyan volt része a csíki család életének, a nagyszülőkkel mondott imák, litániák, rózsafüzér imádság zeneisége hogyan épült be élményanyagába. A kolozsvári színházba kerülve az idősebb színészek, legendák – Senkálszky Endre, Csíky András, Panek Kati, Borbáth Júlia – a kultúra oszlopai voltak, valósággal árasztották a színházművészetet. Ezt a hagyományt kellene továbbvinni, az ő színvonalukra felnőni. Véleménye szerint, 1989-ben, amikor elhatározták a magyar kultúra napjának megünneplését, a színészi pálya státust jelentett, ezzel kapcsolatban hangulatos eseteket elevenített fel. Szerinte korunkban talán sok mindent újra kellene fogalmazni, illetve „be kellene engedni” a magyar kultúrába. „Ha Kolozsvár befogad, akkor kolozsvárinak tartom magam, viszont ragaszkodom Csíkhoz” – jelentette ki Albert Csilla, amivel a teremben ülők közül többen egyetértettek. A meghívottak hangsúlyozták, hogy a magyar kultúra szerény napszámosainak érzik magukat.
A magyar kultúra napi rendezvényt színesítette, hogy a kötetlen, őszinte beszélgetések során Albert Csilla elszavalta Cseh Katalin több versét. Meglepetésként Albert Csilla részletet olvasott fel az Ómagyar Mária-siralomból, amelynek szerzőjét a Szűzanya szenvedése ihlette és egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű vers. A rendezvényt Török Szilvia zenepedagógus és 9. osztályos zeneiskolás tanítványai, Szabados Erős Rózsa, Halász Tünde és Halász Márk népdalműsora (zongorán kísérte Adela Pleşca tanárnő) tette teljessé.
A magyar kultúra napi ünnepséget akár farsangi együttlétnek is mondható közvetlen hangulatú szeretetvendégség – a nőszövetségi tagok által kínált fánk, sütemény, szendvics és bor – zárta.