Feltételezhetünk hozzá nem értést, és meg vagyok győződve, hogy jó adag szakmaiatlanság is közrejátszik ebben, de nagyon könnyen aljasságra is gondolhatunk, hiszen a PSD közvetlenül a választások megnyerése után kezdte elfogadni a megszorító intézkedéseket. Múlt héten már kaptunk ezekből kettőt, a részmunkaidősöket foglalkoztató vállalkozók adóterheit növelte a kormány, illetve létszámstopot rendelt el a központi közigazgatásban.
Nem fér kétség hozzá, hogy a döntések helyesek, gazdasági rációjuk érthető, hiszen a kormánynak valóságos bűvészmutatványt kell végrehajtania, hogy tartani tudja a 3 százalék alatti GDP-arányos államháztartási hiányt. De jogos az érintettek felháborodása is, hiszen milyen ország az, ahol folyamatosan változik valami. Semmit nem lehet megtervezni tíz évre, mert a négyéves kormányzati ciklusok váltógazdasága miatt pillanatok alatt a legbiztosabb és legjobb üzleti tervet is levegőbe lehet röpíteni. Románia vonzerejét ez a kiszámíthatatlanság csökkenti jelentős mértékben a befektetők körében. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a lakosság kedve is elmegy a tervezéstől, hiszen sem hitelfelvételt, sem üdülést, sem magánbefektetést nem lehet megtervezni. Mint láthatjuk, még a nyugdíjba vonulást sem.
A kormány csak finoman csepegteti egyelőre a megszorító intézkedéseket. Nem tudjuk, hogy a jéghegy csúcsa az, amiről tudomást szereztünk, és csak ez után következnek az igazán fájó intézkedések. A következő hetekben ezt is megtudjuk, legkésőbb ősz elején, amikor a kormány már nem takargathatja többet a költségvetésben tátongó lyukakat.
Alig telt el két év a Ponta-kormány legutóbbi nagyszabású adótörvény-módosításától, most ismét változásokra kell készülni: a járulékok fizetését akarják a dolgozókra hárítani. Ez egyelőre terv, az is lehet, hogy nem lesz belőle semmi. Ez a teljes bizonytalanság és káosz a legstabilabb makrogazdasági eredményeket is képes aláásni. Kár, hogy ezt igen kevesen mérik fel a döntéshozók közül.
