Nyolc éves voltam, amikor először fogtam kezembe kötő-, illetve horgolótűt. Később iskolába is használtuk, tanítottak, tanultunk kézimunkázni. Nagyon szerettem kézimunkázni, a környezetemben sok nő, lány szabad idejében ezzel foglalkozott. Valahogy magától értetődő volt, hogy én is megtanuljam. Sok éven keresztül kézimunkáztam, időnként kedvtelésből, máskor kényszerből, mert ha már hozzáfogtál egy munkához, illik becsületesen befejezni. Később a rohanó életvitelünk miatt már nem volt időm rá, de az alapot nem felejtettem el. Ezt bizonyítja az a tény, hogy életem egyik eléggé stresszes időszakában újra kezembe vettem a horgolótűt, és éjjeleken keresztül horgoltam, közben pedig „ürítettem” az agyam, terveztem. Visszagondolva, sokat segített, pedig akkor még nem voltam tudatában annak, hogy bizony a kézimunka valójában az agy jogája. Csak azt éreztem, hogy jót tesz.
Mai napig használom a horgolótűt, inkább kisebb dolgokat készítek, mint például fülbevalókat, nyakékeket, de horgoltam már blúzokat és nyári cipőt is. Mostanában karácsonyfadíszeket készítek. Az internetes oldalakról merítek ötleteket, de vannak saját mintáim is. A mostani karácsonyfadíszeket újrahasznosításnak is nevezhetjük, ugyanis ezeket az ásványvizes, üdítős stb. palackok kupakjai alatt található kis gyűrűre horgolom. És ennek már közösségformáló ereje is van, hiszen kollégáim, barátaim immár rendszeresen összegyűjtik, és hozzák a kis karikákat. Van, aki naponta a zsebéből kutatja ki, illetve aki gondosan összekötve hozza. Én pedig mindegyiket hálásan fogadom, mert tudom, hogy mennyire fontos az újrahasznosítás. Az elkészült díszek máris felkerültek irodánk fikuszának ágaira, majd karácsonyfájára.
Bár sokan úgy gondolják, hogy a kötés, a horgolás, a szövés nagyanyáink foglalkozása volt, és ezek már kevésbé divatosak, én azt tapasztalom, hogy egyre több fiatal kezdi kipróbálni, megtanulni ezt a mesterséget. Tetszik nekik, hogy saját maguknak is elkészíthetik azokat a termékeket, amelyek egyébként a nagyon drága márkák is kínálnak. Az emberek vágynak arra, hogy ne csak fogyasszanak, hanem alkothassanak is. Ezért mindenkit arra buzdítok, hogy próbálja ki, hiszen az alkotás elégtétele, öröme mellett egy órányi kötögetés, horgolás egy óra meditációnak felel meg.
