2007-ben egy független bíróság, aprólékos és összetett bizonyítási fázis után, végleges ítélet alapján, visszaszolgáltatott Bánffy Dániel örököseinek 9323 hektárnyi, a román állam által, a kommunista diktatúra alatt jogtalanul elkobzott erdőterületet.
Az illetékes román hatóságok 10 éven keresztül megtagadták ennek a végleges bírói ítéletnek a végrehajtását, és soha nem adták ki a birtoklevelet erre a földterületre. Mindezt annak ellenére tették, hogy ez törvényes kötelezettségük lett volna, illetve hogy a végleges bírói határozat megtagadása és végre nem hajtása bűncselekmény, jelen esetben hatalommal való visszaélés. Ehelyett a román hatóságok több perújrafelvételi kérést indítványoztak, különböző indokokkal. Mindeddig a bíróságok 4 darab perújrafelvételi kérést utasítottak el. Ezidáig az áthelyezési kéréseket is elutasította a Legfelsőbb Bíróság, megállapítva, hogy a Maros megyei bírók független és szakszerű döntést tudnak hoznak ezekben az ügyekben.
A Maros megyei Prefektúra 2014-ben indítványozta az 5. perújrafelvételi kérést, ezt a dossziét a Legfelsőbb Bíróság áthelyezte Maros megyéből a Giurgiu-i Bíróságra. A Giurgiu-i Bíróság 2018. március 15-én megsemmisítette a 2007-ben meghozott, végleges határozatot. Ez a döntést 2018. július 4-én másodfokon jóváhagyták, és jogerőre emelkedett a Giurgiu-i Törvényszék határozata értelmében. Ebben az 5. perújrafelvételi indítványban, az illetékes hatóságok ismételten kérték a 2007-ben hozott ítélet megsemmisítését, ezúttal felhasználva egy koncepciós per keretén belül kiadott, a kommunista diktatúra szellemét tükröző, szégyenletes, 1952-es bírói ítéletet, amelyet a Nemzeti Levéltárból kértek ki.
Ez az ítélet korábban is elérhető volt az állam képviselői illetve a nyilvánosság számára, ezt az ítéletet sem az örökösök, sem levéltár nem rejtegette. Ezek a dokumentumok tehát nem indokolták a perújrafelvételt, tehát ez sem volt jogszerű. Az 1952-ben hozott, az etnikai diszkrimináció szellemében született határozat osztályellenségnek és háborús bűnösnek nyilvánítja Bánffy Dánielt, azzal az indoklással, hogy elfogadhatatlan az a megoldás, miszerint a sovén, kizsákmányoló osztály egyik tagja büntetlenül maradjon. Erre az ítéletre hivatkoznak most, 2018-ban.
A Giurgiu-i Törvényszék teljesen figyelmen kívül hagyja azt, hogy 1946-ban, egy akkor még független bíróság, a Kolozsvári Tábla, véglegesen felmentette Bánffy Dánielt ugyanezekért a bűncselekményekért. 1946-ban sem védekezett Bánffy Dániel, meg sem jelent az ellene zajló per során, a per koncepcionális jellege teljesen egyértelmű volt, a benne felhozott vádak nevetségesen koholtak. Az összes tanúvallomás megerősítette, hogy Bánffy Dániel jelen sem volt a perben felsorolt bűncselekmények elkövetésénél.
A fentiek ellenére 1952-ben a kommunista diktatúra nyomására újraindították a Bánffy Dániel elleni tárgyalást, és megsemmisítve az 1946-ban kimondott, végleges, felmentő határozatot, ezúttal a Bukaresti Törvényszék elítélte Bánffy Dánielt és elrendelte vagyona elkobzását. Egy szégyenletes, alaptalan, kommunista határozatról van szó, amelynek egyetlen célja példa statuálása volt.
Nagyon fontos kiemelni, hogy 1952-ben már javában dúlt a kommunista diktatúra és az összes magántulajdont rég államosították. Így a jelen ítélet tárgyát képező, korábban Bánffy Dániel tulajdonában levő erdőterületek is az állam tulajdonát képezték már az 1947–1948-as évektől kezdődően, tehát 1952-ben nem volt mit elkobozni tőle.
Nagy csalódás Bánffy Dániel leszármazottai és örökösei, a Bánffy-család számára, hogy 2018-ban, egy jogállamban, amely tagja az Európai Uniónak, a kommunista diktatúra által rendezett koncepciós per eredményét veszik alapul egy 10 évvel ezelőtt meghozott végleges bírói határozatot semmissé nyilvánítva. Jelen ítéletben ugyanaz az indoklás, mint a legsötétebb sztálinista időkben, azt állítva, hogy ezeknek a magántulajdonban levő, jogszerűen szerzett földterületeknek az elkobzása teljesen jogos volt. Az érintettek egyöntetű véleménye, hogy ezt az ítéletet nem az igazság és a jogszerűség szellemisége, hanem az etnikai diszkriminiáció és a haszonszerzés motiválta, mindez a 21. században az Európai Unióban.
Sajnos nem marad más hátra, mint nemzetközi bíróságokhoz fordulni. Bánffy Dániel leszármazottai és örökösei ezt meg is fogják tenni.
