Névadó konferenciát szervezett a Sapientia EMTE Táncművészeti szak

Az épület termeinek hivatalos névadó ünnepsége pénteken délután zajlott az első emeleti előtérben, ahol Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektora mondott köszöntőt
A Sapientia EMTE Kolozsvári Karán működő Táncművészeti szak oktatói kétnapos tudományos értekezletet szerveztek november 8-án és 9-én a szak Főtér 29. szám alatti – a volt Központi/Melody Szálloda – épületének földszinti közösségi termében, Névadó konferencia címmel. A cím arra utal, hogy az elmúlt években felújított épület termeit Kolozsvárhoz és az erdélyi magyar táncművészethez köthető neves személyekről nevezte el az egyetem, és mindezt tudományos konferenciával ünnepelték meg, ahol az említett személyiségekről hangzottak el előadások. Így egy-egy terem viseli Molnár István táncművész, koreográfus (1908, Kolozsvár - 1987, Budapest), Martin György tánctörténész (1932, Budapest - 1983, Budapest), Seprődi János népzenetudós (1874, Kibéd - 1923, Kolozsvár), Gönyei Sándor néprajzkutató (1886, Kolozsvár - 1963, Budapest), Éghy Ghyssa táncművész (1905, Temesvár - 1982, Marosvásárhely), Könczei Ádám néprajzkutató (1928, Küküllővár - 1983, Kolozsvár) és Kallós Zoltán néprajzkutató, népzenegyűjtő (1926, Válaszút - 2018, Válaszút) nevét. Az egykori Központi/Melody szálloda földszinti termét zsúfolásig megtöltő fiatalok, egyetemi hallgatók nagy érdeklődéssel, lélegzetüket visszafojtva hallgatták az előadásokat.

N.-H. D., Ú. I.

Könczei Csongor, a Táncművészeti szak megbízott tanulmányi programfelelőse köszöntötte a névadó konferencia résztvevőit, emlékeztetve, hogy a táncművészeti szak 2020-ban indult, tehát friss szak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE). 

– A mostani már a második tanszéki konferencia, mivel két évvel ezelőtt már szerveztünk egyet a magyar táncoktatás romániai, illetve erdélyi helyzetét illetően. Az épület felújítása tavasszal fejeződött be, most pedig felavatjuk és jeles személyiségekről neveztük el termeinket – mondta Könczei Csongor. 

Szenkovics Dezső, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja arról beszélt, hogy 2020-ban kezdődött el a szaképítés rögös útja, amikor az erdélyi magyar hivatásos táncegyüttesek vezetőivel sajtótájékoztatón jelentették be a szak elindulását. 

– Elkezdődött az egykori Központi Szálló felújítása, megszerveztük az első felvételi vizsgát. Nem sokkal ezután néptáncos hallgatóink gyönyörű hagyományt hoztak a Sapientia EMTE életébe: meghonosították a karácsony előtti kántát, amit azóta minden évben nagy örömmel fogadunk és várunk mind a Tordai úti épületben, mind a Bocskai-házban. Mivel a szak egyelőre csak ideiglenes működési engedéllyel rendelkezik, hallgatóink más egyetemen államvizsgáznak. A  Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem fantasztikus partnernek bizonyult ebből a szempontból.  Az épület felújítása alatt is itt zajlott az oktatás. Az idei tanévben kérvényeztük a végleges akkreditációt, amennyiben azt megszerezzük, akkor jogunk lesz államvizsgát is szervezni. A romániai törvénykezés miatt az oktatás négy évessé vált. Négy év telt el a szak megalakulása óta,  és csak a hála és köszönet jegyében tudok visszagondolni ezekre az évekre. Hálával és köszönettel gondolok azokra, akik lehetővé tették, hogy ezt az épületet megkaphassuk. Hála és köszönet azoknak, akik folyamatosan dolgoztak azon, hogy az épületben ilyen körülmények legyenek. Hála és köszönet jár azoknak is, akik megtöltik tartalommal: az oktatóknak és a hallgatóknak. Hallgatók nélkül nem lenne képzés.  Életemben először láttam mosolyogva vizsgázni diákokat: ők a táncművészeti szakunk hallgatóik voltak. Kívánom, hogy a szak fejlődjön a jövőben is. Elsősorban hallgatóra és felkészült jó oktatókra van szükség – közölte Szenkovics Dezső dékán.

Az épület termeinek hivatalos névadó ünnepsége délután zajlott az első emeleti előtérben, ahol Tonk Márton, a Sapientia EMTE rektora mondott köszöntőt. Az egyetem kuratóriumi üléséről érkező rektor kezdetben arról beszélt, hogy számba vették az intézmény állapotát, haladását és fejlődését, nyugtázva, hogy hallgatóik száma konstans, a jövő tehát adott, tovább lehet haladni. 

– Közel negyedszázados működés után az egyetem megkerülhetetlen és megkérdőjelezhetetlen, hiszen itt tanul a magyar hallgatók mintegy egyharmada. Intézményünk túl van a hőskorán, amikor még bizonyítani kellett. Nagyon messziről indultunk, s bár 25 év parányi idő a történelemben, tudjuk, milyen intenzív évek voltak. Amennyiben azt nézzük, hogy a néptánc oktatás honnan indult, azt kell mondanom, messze eljutottunk a képzés tekintetében. Amikor felmerült a legelején a néptánc gondolata, ellenállással találtunk szemben magunkat, hogy ez értelmetlen, nincs kereslet a fiatalok körében, nem népszerű. A tamáskodók azt is mondták, hogy tánciskola leszünk… Büszkén vállalom, hogy tánciskolát, néptánciskolát műkötetünk, hiszen a szakok, a beiratkozás rendben van, kiváló szakértők csoportosulnak a szak köré, amiért köszönet illeti őket, és a diákokat is – mondta a rektor. Kitért az épület megszerzésére, felújítására is, ami előtt még bérelt táncteremben zajlott az oktatás, ezért is bizonyult szükség megoldásnak az épület kialakítása erre a célra, eljutva most már végre a névadó ünnepséghez is. 

– A helyes utat járta be az egyetem a néptánc szakkal, hiszen nem egy esetet látunk, amikor megépítik a csilivili tereket és azután gondolkodnak, mivel töltsék be. Mi elindultunk egy képzési tartalommal, majd kialakultak a körülmények, ahol ezt méltó módon lehet művelni. Mondtuk is az épület korábbi nevére, a Melodyra utalva, hogy összecseng, találó azzal, hogy itt zene, tánc zajlik. Ugyanakkor van az épületnek egy szimbolikája, megteremtette a tágabb környezettel a kapcsolatot: elneveztük a Sapientia keleti kapujának, hiszen a Bocskai épülettel és a Tordai úti épülettel behatárolja ezt a részt, Kolozsvárnak egy szellemi centrumát képezve, kapcsolatot alakítva ki az erdélyi régióval, az európai világgal – szeretnénk, hogy ez a szellemiség meglegyen ebben a térben. Itt is a Sapientia misszióját követjük, hogy közösség legyen és közösséget kovácsoljon össze – mondta Tonk Sándor.   

Borítókép: ROHONYI D. IVÁN