Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély júliusi számában.
(Borítókép: A nagy homokkő gömb a Sárosbükkben FOTÓ: PÁL GYÖNGYI)
Régi úton a Leányvár romjaihoz
Június 19-én a szászfenesi Leányvárhoz kirándulunk. A Leányvár romjai Szászfenestől délre, a település határában levő dombtetőn találhatók. Évek óta rendszeres autóbuszjárat van Kolozsvár és Szászfenes között. Legtöbbször a Leányvárat az azonos nevű új lakónegyedből közelítettük meg, de van egy régi, a kolozstótfalusi útról induló, piros sávval jelölt ösvény, ami felvezet a várhoz az erdőn keresztül. Ezen az úton már évek óta nem jártuk. Régebb, mikor még nem volt beépülve a Gorbó gerinc északi vége és a nagyváradi országút közötti terület, a Szent János kúthoz vezető útról indultunk a Leányvárhoz, átmentünk a Gorbó-patakon egy kis pallón és az akkor még kopár domboldal alatti szekérúton jutottunk el a kolozstótfalusi út elejére, ahonnan indult a piros sávval jelzett ösvény. Most azon a részen egy egész lakónegyed épült fel és aszfaltozott út vezet keresztül, a keskeny úton elég nagy a forgalom.
A szászfenesi Leányvár egykori tornyának maradványa FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
A júniusi túrára a Monostor lakónegyedből indulunk az M21-es autóbusszal, Szászfenesen a Poligon-park előtti megállóban szállunk le. Átmegyünk a szép, rendezett kis parkon és elindulunk felfelé a Tótfaluba vezető úton. Sok új ház épült errefelé is az út szélén, a domboldal alatt. Két kerítés között szerencsénkre megmaradt a bejárat az ösvényre, a piros jelzés és a kerékpárosok narancssárga jelzése is ott van az erdőszéli fákon. Már a reggeli órákban forrón süt a nap, jólesik a kellemes árnyék. Meredeken indul az ösvény, aztán kanyarogva halad felfelé az erdőben, a jelzés régi, nincs felújítva, de azért követhető. Jó félóra alatt fenn is vagyunk a vár alatti árokban. Egy meredek ösvényen felkapaszkodva érünk az egykori vár maradványaihoz. Először balra a kilátóhoz indulunk az ösvényen. Szép a kilátás a Kolozsvártól délre fekvő dombokra, erdőkre, völgyekre, a Feleki gerincre és a Bükkerdőre. Visszatérünk a hajdani vár tornyának maradványához. A Leányvár építményei a tatárjárás (1241-1242) előtt feltehetően fából épültek, és a többi ilyen építményhez hasonlóan a vár nem élhette túl a tatárjárás pusztításait. Feltételezések szerint királyi várnak épült, majd az erdélyi püspökség birtokába kerülése után püspöki vár lett. A tatárjárás után kőből újra felépített Leányvár továbbra is az erdélyi püspök vára maradt, pusztulása az 1437. évi, Budai Nagy Antal vezette erdélyi jobbágyfelkelés idejére tehető.
Elhagyjuk nyugat felé a várromot, egy másik, szintén meredek ösvényen ereszkedünk lefelé, itt kis lépcsőket formáltak a talajban és a bokrok között kifeszített kötél segíti a haladást. Útelágazáshoz érünk, a Leányvár két csúcsa között haladunk déli irányba a tótfalusi hágó felé. Egy jó darabig még az erdő fái között megyünk, gombát gyűjtögetünk. Véget ér az erdő, kiérünk egy füves részre, amely tele van vadvirágokkal. Alattunk a Bocsor patak völgye és a kolozstótfalusi út, nemsokára felbukkannak a völgyben Kolozstótfalu házai. Az ösvény fokozatosan ereszkedik a Tótfalu és Szászfenes közötti hágóhoz. Az utóbbi időben itt sok új ház épül. Közben felhők érkeznek, eltakarják a napot, de nem esőfelhők, így kellemesebb az idő. Úgy döntünk, hogy meghosszabbítjuk a túrát és a Kereszthegyen keresztül a Medve-hegy (625 m) felé veszük az irányt. Az út fokozatosan emelkedik, elhagyjuk az épülő házakat és a mobil adótornyot, és a tetőn levő emlékmű felé haladunk. Szép a kilátás minden irányba, délre a Feleki gerinc az Árpád-csúccsal, a Kis-Magurával, északra a Kis-Szamos völgye, Szászfenes, Kolozsvár nyugati része látszik, nyugat felé a Havasbükkétől Magyarlónáig nyúló erdőborította dombhát. Ebédszünetet tartunk, majd elindulunk az előttünk levő erdő felé. Sajnos az utat két helyen elzárták, faágakkal eltorlaszolták, pedig a Szelicse felől jövő kerékpárút is itt halad keresztül. Átjutottunk az akadályokon, átküzdve magunkat a szúrós bozóton, hogy kikerüljük az elkerített részt. Elérjük az erdőt, ahol az út folytatódik tovább, megkerüljük a Medve-csúcsot és a gerincen végig úton megyünk Szászfenesre, a Leányvár negyedi autóbuszok végállomására. A túrán 16-on vettünk részt, 11 km-t tettünk meg.
Csoportkép a túra végén FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
Gombászás a Majláth-kút körüli erdőben
Július 10- re 30°C feletti meleget jósoltak, a Majláth-kút környékére indulunk gombagyűjtő túrára. Úgy terveztük, hogy az utat végig az erdő fái alatt, árnyékos ösvényeken tesszük meg. Az M16-os autóbusszal utazunk a Bükki-házakig, onnan gyalog indulunk a Sárosbükk felé. Elhagyva a telep házait fenyveserdőn haladunk keresztül, majd bükk- és tölgyfaerdő következik, ezen a részen sok a gömbalakú homokkő. Elhaladunk a Rajka forrás mellett, elhagyjuk az úton álló hatalmas gömbkövet, egy meredekebb rész után elágazáshoz érünk, ahol a piros jelzés tovább megy a Mikesi házak felé, a kerékpáros jel a rádiósház felé, a kék jelzés jobbra, a Majláth-kút (Fântâna Bilașcu) felé. A kék jelzésen folytatjuk utunkat, ez a Bükkerdő legszebb és legrégebbi jelzett turistaútja, szép, sudár fák között halad, és mivel északi fekvésű az oldal, nedvesebb a talaj és sok a gomba. Ebben az időszakban főleg keserűgomba, de előbukkan még egy-egy tinóru vagy néhány galambgomba is. Érdekesebb és ritkább a szömörcsög. Fiatalon a pöfetegekhez hasonló burokba van zárva, amelyből később a kucsmagombához hasonló termőtest nő ki. A magas, törékeny, fehér tönkön zöldes színű, ragadós, erősen bűzlő süveg ül. Átható rossz szaga miatt nem fogyasztják, de nem mérgesgomba. Van, aki a szagos süveget eltávolítja, csak a tönköt fogyasztja nyersen, azt mondják, uborkára emlékeztető íze van. Elérjük a Majláth-kutat, friss vizet veszünk, ez a forrás még a legnagyobb melegben sem apad ki, a kifolyócső most nem közvetlenül a kő alatt van, kicsit előbbre költöztették. Még korai az idő, csak 11 óra, folytatjuk utunkat tovább a kék jelzésen, az út kanyarog az erdőben, emelkedő nincs ezen a részen. Elérünk egy patakvölgyet, a jelzés balra fordul, a völgy oldalán meredeken felvezet a tetőre, az Árpád-csúcsra haladó útra. Itt megfordulunk és a rádiósház felé iramodunk, ahol a tisztáson, a fenyőfák árnyékában ebédszünetet tartunk. A biciklisjelen indulunk tovább és a Majláth-kúti letérőnél bezárjuk a kört. A Sárosbükkön keresztül érkezünk meg a bükki házakig, onnan pedig a Páter-úton ereszkedünk a Monostor negyedbe. A túrán 18-an vettünk részt, 15 km-t tettünk meg.
Pihenő a rádiósház tisztásán FOTÓ: PÁL GYÖNGYI