Fény és árnyék kettőssége nyújt pénteken egyedi élményt
Kolozsvár is felkerül a 3D-s épületvetítés térképére
Bordos László Zsolt Brassóban született és a festészet iránti vonzalma a budapesti képzőművészeti egyetemre hajtotta, de hamar kiábrándult a festészetből. „1997-98-ban úgy éreztem, hogy az egyre elterjedtebb számítógép új eszköz lehet a művészek számára az alkotáshoz. Egy ideig különböző installációkat készítettem, de aztán egy véletlen folytán kollégiumi társam megismertetett egy 3D-s animációs szoftverrel. Akkor kezdtem el 3D-s animációs filmkészítést tanulni” – beszélt a kezdetekről a művész. Hozzátette: nem speciális hatások elérésére, hanem művészi célokra, perspektíva felfedezésre próbálta használni.
„Az elkészült animációt ki akartam vetíteni, így esett meg az, hogy a 3D-s épületvetítők első nemzedékéhez tartozhatok. A másik nagy szerencsém az volt, hogy kijutottam a nemzetközi porondra” – magyarázta az alkotó, aki szerint egy-egy épületvetítésnek általában 8-10 ezres közönsége van.
Amellett, hogy világszerte elismert művésznek számít Bordos, a világ első sztereoszkópikus (3D-s szemüveggel nézhető) épületvetítése is a nevéhez fűződik.
„Célom az iparágat a művészet irányába terelni, ami egyben a giccs kerülését is feltételezi” – fogalmazott, miközben épületvetítéseiről készült kisfilmjét kommentálta. Az összeállítás is alátámasztotta, hogy gyakorlatilag bármire lehet vetíteni.
És míg pályája elején más alkotókkal is együtt dolgozott, 2014-ben úgy döntött, ahogyan egy festménynek vagy szobornak sincs több alkotója, úgy egy épületvetítés elkészítését is meg kell bírnia egyetlen embernek. Intézmények, terek, kiemelt fontosságú események, de koncertzenészek, operák is felfedezték maguknak az évek során ezt a vizuális műfajt.
„Az alkotómunka során arra is lehetőségem van, hogy komoly zenészekkel dolgozzam együtt” – jegyezte meg. Hozzátette: próbálja elkerülni a vetítéskliséket.
Bordos Zsolt a kezdeti vetített képes próbálkozások történetét is ismertette. A vetítés, mint jelenség, körbeveszi az embert, erre jó példa a színes templomablak, amelyen átsüt a fény. De ehhez kapcsolódik a már ősember által ismert kamera obszkura jelenség, vagy az illuzionisták körében népszerű laturna magica is. Később a mozgóképet vetítő tárcsás eszközök hódítanak teret, amit a filmipar egyre fejlettebb eszközei követnek a sorban.
Moholy-Nagy László 1931-ben megalkotja az úgynevezett fény-tér-modulátort, egy mozgó fém és műanyag szobrot, amely a rávetülő fényt megtörve érdekes fényjátékot szór a környező tárgyakra, falakra. Emiatt Moholy-Nagyot tartják a Light Art vagyis fényművészet egyik atyjának. Az 1960-as évektől a művészek nem illusztrálták a fényt, hanem használták
A 3D-s épületvetítés műfaja 2005-2006 között alakulhatott ki a jó minőségű projektorok megjelenésével. A 3D animáció elterjedésében fontos tényező volt, hogy a drága, filmiparban használt tudás végre eljuthatott művészekhez, kísérletező emberekhez.
„Pontos virtuális mását kell létrehozni a valóságnak, amelyet nagyban segít a lézerscannes felmérés. Ez egy nagyon pontos ponthalmaz, amely alapján a 3D-s modell készül. Erre alapozva tudjuk meghatározni a vetítőtorony magasságát, vagy hogy a közvilágítás melyik lámpáját kell a vetítés idejére lekapcsolni” – magyarázta a művész, aki 12 ipari projektort használ a kolozsvári vetítéshez, amelyek mindegyikét külföldről kölcsönzik.
