A XX. század elején az európai irodalomban, képzőművészetekben, zenében eluralkodott egy világfájdalmasan elmagányosodó életérzés és ennek ábrázolása. Ebben a hangulatban írta meg Balázs Béla eredetileg francia monda felhasználásával, és magyar népballadai eszközökkel támogatva A kékszakállú herceg várának szövegkönyvét, amelyet először Kodálynak ajánlott föl, de végül Bartók fantáziáját indította be hamarabb, aki még nem heverte ki, hogy Geyer Stefi hegedűművésznő kikosarazta.
Bartók ebben a keserű, magányra berendezkedő hangulatban találkozott a librettóval, majd mire a zenemű elkészült, feleségül vette tanítványát, Ziegler Mártát és egyfelvonásosát neki ajánlotta. Benyújtotta a Lipótvárosi Kaszinó operapályázatára is, de előadhatatlanságra hivatkozva visszautasították, így a bemutatóra csak hét évvel később került sor Zádor Dezső rendezésében.
Az ősbemutató díszleteit Bánffy Miklós tervezte, a két főszerepet Kálmán Oszkár és Haselbeck Olga énekelte, a karmester Egisto Tango volt, a regös szövegét pedig Palló Imre mondta el. Nyolc előadás után a darabot levették ugyan a műsorról, de 1936-tól ismét játszották, nagy sikerrel, ekkor indult el a nemzetközi hírnév felé.
A Kékszakállú szerepében Szabó Bálint, Juditként pedig Meláth Andrea látható. Rendezte Szinetár Miklós, vezényel Jankó Zsolt.
Ábrahám Pál a színvonalas irodalmiságú, de csattanós tréfákat sem nélkülöző táncos-zenés színpadi műfaj híve volt. Zenéjében sokat merített a mindennapokhoz közelálló tánczenéből és jazzből, és általában a nagyvárosi élet hangulatának színpadi megelevenítésére helyezte a hangsúlyt. Hősei már inkább a virágzó kapitalizmus, mint a hervadó arisztokrácia világát idézik.
A Bál a Savoyban című operettet 1932 karácsonyán mutatták be a budapesti Magyar Színházban, ám ezt megelőzően Ábrahám Pál műve meghódította Európát: Berlintől Londonig, Bécsig és Athénig csaknem minden fővárosban játszották. A szövegkönyv szerzői a sikeres bécsi szerzőpáros, Grünewald és Beda, művük nagyszerű magyar fordítása Heltai Jenő munkája.
Ábrahám Pál megtette azt, amire kevesen képesek: zseniálisan ráérzett kora hangulatára, operettjeiben sikeresen vegyítette az egzotikus (spanyolos, keleties, oroszos) és a magyaros ízeket a mindent elsöprő jazzdivattal. Sikerének titkai közé tartozott az is, hogy legjobb számait eredetileg szöveg nélküli tánczeneként is megírta, előre gondolva a hanglemezre, a rádióra és a táncparkettre – az operettek sikerének új zálogaira.
A történet kabaréba illő házassági bonyodalmakra épül, a cselekmény Nizzában játszódik. Most érkezett haza nászútjáról a Faublas házaspár: Henry de Faublas márki és neje, a szép Madeleine a kiadós mézeshetek után is irigylésre méltóan imádják egymást. Csakhogy váratlanul közbeszól a férj kissé viharos múltja La Tangolita, brazil táncosnő személyében.
Henry de Faublas márkit Fülöp Márton, feleségét, Madeleine-t Kele Brigitta, a brazil táncosnőt pedig Marton Melinda alakítja. A további szerepekben többek között Ádám János, Pataki Enikő, Madarász Lóránt, Fülöp-Gergely Tímea, Vigh Ibolya, Kerekes Mária-Magdolna, Raț Bianca, Szabó József és Mányoki Mária látható, hallható. Rendező Szabó Emese, vezényel Jankó Zsolt.
Az intézmény közösségi oldalain közvetített felvételek a Kolozsvári Magyar Opera archívumából származnak, az előadások kép- illetve hangfelvételének minősége az adott időszak technikai lehetőségeinek és eszközhasználatának függvényében változik.
(Borítókép: Jelenet a Bál a Savoyban című operettből. Fotó forrása: a Kolozsvári Magyar Opera honlapja)
