Micsoda parádés operettízű sztori! Dokumentumok százai, számítógéphardverek és pendrive-ok kerültek elő, amelyek állítólag adatokat tartalmaznak a PSD elnökének és a Tel Drum nevű cég viszonyáról. Az ellenzék már régóta igyekszik bebizonyítani az ügyészséggel egyetemben, hogy a Teleorman megyei önkormányzat vagyonából kiszervezett építkezési cég Dragnea tulajdonába került, még akkor is, ha hivatalosan nem az ő nevén van.
Dragnea mesés vagyonát egyébként nehéz megindokolni észérvekkel. Sok politikus nem tud válaszolni arra, hogy miként tett szert tetemes vagyonára, s ezzel sajnos hiteltelenítik a korrupcióellenes harc jogszerűségét megkérdőjelezők álláspontját. Mert az is biztos, hogy a romániai korrupcióellenes harc is olyan, amilyen egy operettországhoz illik: úgy alkalmazzák ahogyan lehet, s ahogyan a mögöte meghúzodó politikai, államérdekek és, ki tudja még milyen érdekek, megkövetelik: részrehajlóan.
Nem tudjuk, ha az ügyészség a talált bőröndnek köszönhetően valóban rá tudja bizonyítani Dragneára, hogy jogtalanul kaparintotta meg a Tel Drumot, az biztos viszont, hogy az államelnök kétségbesett vagdalkozása sem vezet sehova: az is csak amolyan operettes kirohanás. Johannis lebűnözőzte Dragneát, így jóformán az ország két legbefolyásosabb politikusa lemaffiózozta egymást az Európai Unió soros elnökségének átvétele küszöbén.
Szépen nézünk ki, ideges vagdalkozásnál és kapkodásnál többre nem telik. A tervezésre való képtelenség egyik következménye a tegnapi parlamenti bohózat, amelynek a honatyák voltak főszereplői, akik törvényt fogadtak el a Marosvásárhely-Jászvásár autópálya megépítéséről. Könnyű előrelátni, hogy a jogszabály semmivel se fogja felgyorsítani az építkezést, hiszen nem a törvényes keret hiányzik, hanem a projektek megtervezésének, menedzselésének, az építkezés nyomon követésének, kivitelezésének képtelensége. Ez is harmonikusan illik az operettországi hangulathoz, hiszen a színpadias felbuzdulások, politikai marketing mögött rendszerint üresség és komolytalanság van. Félvállról veszünk mindent, mert úgy is el lehet éldegélni a langyosban.
A román kultúrában nincs akkora tisztetelete az operettnek, mint a magyarban, talán éppen ezért fordulhatott elő, hogy a Bukaresti Operettszínház inkompetencia és érdektelenség miatt lényegében körülbelül egy évtizede tetszhalott állapotban van. Senkinek nem hiányzik. De miért is hiányozna, ha az egyébként értékes zenei műfaj által kipellengérezett könnyelműséggel lépten-nyomon találkozunk? Annyira megszoktuk már, hogy észre sem vesszük, szerves része az életünknek.
