„Nem a politikai kudarcok jellemezték a Fidesz négy évét”
Interjú Szász Alpár Zoltán politikai elemzővel
„A jelen kormányzati ciklust a Fidesz részéről nem a politikai kudarcok jellemezték, sőt 2002. évi választási veresége sem hasonló események, folyamatok számlájára írható. Épp ellenkezőleg, a 2014–2018-as kormányzati ciklust regionális politikai sikerek, gazdasági fellendülés és Magyarország nemzetközi presztízsének a lassú, fokozatos javulása jellemezte. Ezek mind jó választási előjelek”, értékelte a magyar kormány elmúlt négyéves tevékenységét Szász Alpár Zoltán politikai elemző.
Foto: Kincses Kolozsvár Egyesület
– A közvélemény-kutatások egybehangzóan a Fidesz–KDNP fölényét mutatják. A múlt hónapban végzett kutatások szerint a kormánypártok az egyéni jelöltekre leadott voksoknak legalább az egynegyedét, de akár közel a felét is megszerezhetik, amint ez a négy évvel korábbi választások esetében történt. Hogyha hitelt adunk azoknak az elméleteknek, amelyek azt hirdetik: a választások eleve a hatalmon levőket favorizálják (incumbency bias), azt kell mondanunk, hogy jelentős népszerűségvesztés látványos bukás vagy láthatóan sikertelen politizálás hiányában aligha következhet be. Illetőleg csak akkor lehet erre számítani, ha az ellenzék komoly sikereket képes felmutatni, esetleg kinevel/kitermel a soraiból egy olyan vezetőt, aki számottevő politikai eredményeket, sikereket ért el – tette hozzá.
Megkérdeztük, véleménye szerint milyen okokra vezethető vissza, hogy a magyarországi ellenzék nem képes „komoly sikereket” felmutatni. Szász szerint az okok sokrétűek.
– Megpróbálok előbb a politológia elméleti eredményeinek a segítségével magyarázatot adni. A magyar miniszterelnök, hivatalából kifolyólag formálisan Európa egyik legerősebb miniszterelnöke az adott politikai rendszer hatalmi viszonyait tekintve. Emiatt szokták a magyar politikai rendszert kancellári/miniszterelnöki rendszernek is nevezni. Következésképpen könnyen perszonalizálódik, személyhez kötötté válik a magyar politika. A jelenség különben is általános, és egyfelől a modern médiának, másfelől pedig az emberek azon természetes hajlamának tulajdonítható, hogy igyekeznek a politikát minél egyszerűbb kategóriákban értelmezni.
A pártoknak tehát vannak miniszterelnök-jelöltjei, akiknek választási veresége súlyosan esik latba. Nem véletlen, hogy választási vereséget csak a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor volt egyelőre képes úgy túlélni, hogy újra kormányfőjelölt, majd kormányfő lett. Ehhez mi kellett? Karizma, amelyre kritikusai szerint személyi kultusz (is) épül, illetve amihez hitelesség társul, továbbá erős, jól szervezett párt, amelynek élén ellenzékben is az ország meghatározó politikusa tudott maradni. Ezzel szemben a jobbára az MSZP-ből kialakult baloldal miniszterelnök-jelöltjeit eleve gyengébb szervezetek élén érte választási vereség. A helyzetet a személyi ellentétek és a belső botrányok csak súlyosbították: nem volt hiteles, presztízsveszteséget nem szenvedett politikus, aki köré a mozgalma(ka)t újra lehetett volna szervezni. S minden egyes választási kudarc további osztódás(ok)hoz vezetett – magyarázta.
A határon túli magyarok számára a magyarországi választásoknak komoly tétje van az elemző szerint.
– Több mint egymillió határon túli magyar állampolgár és több mint kétmillió magyar él a Kárpát-medencében az anyaország határain túl. A jelenlegi kormánypártok a határon túli magyarság számára alakították ki a nem pusztán szimbolikus, nemcsak útlevéllel, hanem tartalmi-szubsztanciális kedvezményekkel, jogosultságokkal járó, a magyarországival (jobbára) egyenértékű magyar állampolgárság intézményét. Ez azt jelenti, hogy a határon túli magyar állampolgárok számos, sőt egyre több, mindeddig csak az anyaországiakra érvényes kedvezményt vehetnek igénybe pl. a családtámogatási rendszer keretében. Valószínűsíthető, hogy ellenzéki győzelem esetén mind a kedvezmények, mind a támogatások – a határon túli magyarokért történő felelősségvállalást deklaráló Magyar Alaptörvény engedte keretek között – valamennyire megcsappannának. Tehát a tét egyfelől ezeknek a kedvezményeknek az érvényben maradása, másfelől pedig a politikai irányvonal megőrzése, a kialakult partnerségek és együttműködések folytatása – magyarázta Szász. Hozzátette: a kedvezmények kiterjesztése értelmezhető a határon túli magyar állampolgárok kormánypártok iránti lojalitás biztosítását célzó eszköznek, de ez az interpretáció nem von le semmit a kedvezmények értékéből. Ezeken kívül – mondta – a magyar állampolgársággal akár nem rendelkező határon túli magyarok is élvezhetik a támogatáspolitika részeként nyújtott segítség különböző formáit.
Kérdésünkre, hogy meglátása szerint miért annyira megosztott a magyar társadalom a határon túli magyarok szavazati jogát illetõen, Szász Alpár Zoltán szerint ennek gyökerei sokkal messzebbre nyúlnak vissza.
– A rendszerváltás előtt az anyaországi magyarság jobbára elszigetelten élt a külhoni magyaroktól: a lehetőségek keretei között továbbra is ápolt rokoni, baráti kapcsolatokon kívül intézményes kapcsolatok fenntartására alig volt mód. A hosszú ideig gyakorolt belügyekbe való be nem avatkozási politika azt is eredményezte, hogy az anyaországi magyar társadalom bizonyos részei számára határon túli magyarok nem is léteztek. Felfedezésük/újrafelfedezésük 1990 után kezdődött, s talán az utóbbi években vált egyre határozottabb igénnyé, ugyanakkor folyamattá. Viszont az utódpárti baloldal nem szakított teljesen a rendszerváltás előtti időszak szemléletével, s nem próbált meg „egyenlőségjelet tenni” anyaországi és határon túli magyar közé. Sőt retorikájában meg politikájában sokszor távolságtartónak bizonyult, amire példa az is, hogy a jelenleg a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció a külhoni magyar állampolgárok szavazati jogának a megvonása mellett foglalt állást. Nem csoda tehát, ha a politikai elithez meg a médiához igazodó közvélemény is megosztott e téren – fogalmazott Szász Alpár Zoltán.
Várhatóan két listás mandátum sorsa fog a határon túl eldőlni
– véli Székely István Gergő politológus
– Biztos, behozhatatlan Fidesz-előnyt jeleznek a magyarországi választások előtti felmérések. A számok láttán van-e tétje a megmérettetésnek?
– Bár a felmérések hatalmas Fidesz-előnyt mutatnak, a helyzet nem annyira egyértelmű. A magyarországi választási rendszer vegyes rendszer, mandátumot egyéni választókerületekből, illetve országos listáról lehet szerezni. A közvéleménykutatások elsősorban a pártlisták támogatottságát tudják pontosabban mérni, de viszonylag kevés egyéni választókerület átbillenő eredménye is akár lényegesen módosíthatja a végeredményt. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy lenne reális esélye például egy MSZP-győzelemnek, azt viszont nem lehet pontosan előrelátni, hogy összejön-e a Fidesznek a kétharmados többség, vagy akár az abszolút többség. Fontos tényező a részvételi arány is. Sokak szerint az alacsony részvétel a Fidesznek, a magas az ellenzéknek kedvez, de ez sem ennyire egyszerű, mivel például a Medián legfrissebb kutatása (amely egyébként kétharmadot jósolt) éppenséggel a falvakban mutatott ki növekvő választói aktivitást. Ha ez így igaz, akkor az sokkal inkább a Fidesznek, esetleg a Jobbiknak kedvez.
Foto: Transindex
– Véleménye szerint mi a magyarázata annak, hogy a Fidesznek sikerült megőriznie előnyét az elmúlt négy évben?
– Szerintem ennek legfőbb oka az, hogy az ellenzéki oldalon továbbra sincs életképes ajánlat, amelyről a választók elhinnék, hogy kormányzati alternatívát jelent. Másrészt a Fidesz előnye a média tekintetében is hatalmas. Leszámítva talán az online sajtót, hihetetlen aszimmetria van a magyar médiapiacon. Ez különösen a tévé esetében, illetve az írott sajtóban nagyon hangsúlyos, a közszolgálati média egyértelműen részrehajló a kormány irányába. Harmadsorban: a kormánypártok olyan kampányüzeneteket járattak maximumra, amelyek a saját táboruk mozgósítottságának fenntartására alkalmasak, viszont a többi párt támogatói és főleg a határozatlanok esetében inkább visszatetszést, a politikától való elfordulást eredményezhetnek.
– Mire vezethető vissza, hogy a magyarországi ellenzéki pártok talán még megosztottabbak, mint négy évvel ezelőtt?
– A magyar ellenzék egy-két éve még kétpólusúnak számított, egyfelől a baloldal (a maga fragmentáltságával), a másikon pedig a radikális jobboldali, vagy ha úgy tetszik, szélsőjobbos Jobbik. Az utóbbi időben mintha változott volna a helyzet, a Fidesz ugyanis egyre radikálisabb üzenetekkel operál, a Jobbik pedig megpróbált néppártosodni, középre mozdulni, egyszóval már nem olyan egyértelmű, hogy a Fidesz áll középen. A baloldali megosztottság több okra vezethető vissza: vannak olyan pártok – LMP, Párbeszéd, Együtt, Momentum –, amelyek úgy próbálták magukat definiálni, hogy elhatárolódnak a régi baloldaltól, az MSZP-től és a Demokratikus Koalíciótól. Ugyanakkor a baloldalon még mindig nem „zajlott le a meccs” arra vonatkozóan, hogy melyik a blokk vezető pártja. Régen egyértelműen az MSZP volt az, majd a szocialisták válságos pillanataiban (Botka László visszalépése) úgy tűnt, hogy a DK-nak és LMP-nek is esélye adódhat a baloldal legfontosabb erejévé válni. Aztán az MSZP mégis összeszedte magát, a mérések is azt mutatják, hogy a Párbeszéddel való koalíció és Karácsony Gergely leigazolása sikeres, legalábbis az MSZP céljait tekintve, így tehát ők maradnak a legnagyobb párt a baloldalon. Az ellenzék egységes fellépését tovább nehezíti az, hogy a baloldali pártok többsége és a Jobbik sem meri és kívánja explicit módon felvállalni az egymással való együttműködést, történelmi és ideológiai okokból. A baloldalon továbbá a választási szabályok is megnehezítik a dolgot, mivel az egyéni jelöltek visszaléptetése az állami kampánypénz egy részének elvesztésével járhat, és a listára átkerülő töredékszavazatok számát is csökkenti.
– Mi a súlya a határon túli szavazatoknak 2018-ban?
– A határon túli magyarok nagy része úgy fogja fel az állampolgárság és a szavazati jog kiterjesztését, mint egyfajta szerződést: erkölcsi kötelességük „cserébe” részt venni a választásokon, úgymond köszönetet kinyilvánítani. A választási névjegyzékbe vett külhoniak számának a 2014-es választáshoz képest bekövetkezett növekedése alapján idén várhatóan két listás mandátum sorsa fog a határon túl eldőlni (a 2014-es egy mandátumhoz képest). Elméletileg a három sem kizárt, de a végeredmény annak is függvénye, hogy mekkora Magyarországon belül a részvételi arány. Reprezentatív mérés tudtommal Erdélyben nem készült a pártpreferenciákról, de nagyon meglepődnék, ha a megoszlás nagyon különbözne a 2014-es eredményektől, tehát a Fidesz és a KDNP minden bizonnyal meg fogja szerezni a határon túli voksok elsöprő többségét.
– Mennyire megosztott a magyar társadalom, ami a határon túli magyarok szavazati jogát illeti?
– A felmérésekből az derül ki, hogy az anyaországi magyarok jó része nem ért egyet a határon túli magyarok szavazati jogával. Vitatható persze, hogy az erre vonatkozó kérdést semlegesebben is meg lehetett volna fogalmazni, és akkor talán más eredmény jött volna ki, de az kétségtelen, hogy nem rajonganak érte. Igazából mindenkinek a DK kampánystratégiája jut eszébe erről Erdélyben, amely egyértelműen eszközként használja fel a határon túli magyarokat. Ez volt ugyanis az a téma, amellyel Gyurcsány Ferenc és pártja a baloldali táboron belül ki tudott „tűnni”, a többiek ezt azért nem vállalták fel, még akkor sem, ha tudatában voltak annak, hogy szavazótáboruk többsége elutasító. Megjegyezném: Gyurcsány módszere ugyanarra a sémára épül, mint a kormánypártoknak a migrációs propagandája, egy ellenségképet mutat fel, amelynek ellenében hatékonyan lehet mozgósítani a szavazótábort.
