Csak ne költözzön be a lakásba az alattomos jószág, az ágyi poloska
Néhány éve, évtizede, ha poloskáról esett szó, hamarabb gondoltunk arra a fajtájára, amelyet lehallgatás végett rejtettek a telefonkagylóba. Manapság azonban a poloskák már nem elsősorban a telefonban leselkednek ránk, hanem… például a számítógép képernyőjének hátán szunyókálva, amint azt éppen főszerkesztőnk fényképezte le a napokban, saját irodájában. Igen, ez élő poloska volt – ha a fogyasztóvédelem akkor kijött volna, talán be is zárja a szerkesztőséget „higiéniai okok” miatt, mint ahogyan egyik kolozsvári üzlettel tette nemrég (igaz, ott csótányokat is találtak, nemcsak poloskát). Pedig ezeknek a fajta poloskáknak semmi közük a higiéniához: bármilyen tiszta is legyen a lakásunk, ilyentájt gyakran találkozhatunk velük bent, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy bejönnek a melegre – ők sem szeretik a hideget. Nagyok, „csúnyák”, és ha nem szól a rádió, hallatszik a repülésük is, emiatt sokkal jobban félünk, avagy inkább undorodunk tőlük mint más, sokkal veszélyesebb poloskafajoktól. Mert olyan is van köztük, amely a fentiekkel ellentétben velünk táplálkozik – tudjuk meg László Zoltántól, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Kar Taxonómiai és Ökológiai Tanszéke oktatójától, akinek egyik kutatási területét a rovarok képezik.
Poloska melegszik a főszerkesztői szobában – ő sem szereti a hideget. Közben hallgat és lehallgat...
Nagyok, de ártalmatlanok
– A poloskakérdést válasszuk két részre, vagy talán háromra… Egyrészt vannak olyan poloskafajok, amelyek nyáron kint a kertben éldegélnek, időnként bosszúságot okozva nekünk azzal, hogy a kedvenc gyümölcseinkkel táplálkoznak, vagy megkárosítják a zöldségeket – magyarázza László Zoltán. A poloskák ezen csoportja azért szokott minket zavarni, mert ősszel bejönnek a lakásba, hogy ne fagyjanak meg. Ezek nagyok, és jelenlétükkel zavarnak; leginkább két, nálunk nem őshonos fajról van szó, az egyik az ázsiai márványpoloska, a másik a zöld vándorpoloska. Ők nem károsítanak bennünket közvetlenül, csak zavar minket, hogy bent vannak a lakásban. De nem tesz semmit az emberrel; ha viszont megfogod, akkor védekezésképp a bűzmirigyekből kiengedi a váladékát, és ezért még zavaróbbá válik – de különben nem repül rá az emberre, hogy megszúrja.
Ellenük úgy tudunk védekezni, hogy az ablakokra szúnyoghálót teszünk – így amikor szellőztetünk, már nem tudnak bejönni. Egyébként vannak parazitoidjaik (rovarokat pusztító rovarok – megj.), ilyen a szamurájdarázs, ez pete korukban gyilkolja le a poloskákat, és próbálják is helyenként bevetni őket természetes ellenségként, biológiai védekezés gyanánt. De ez azért költséges, és amíg nem okoznak olyan nagyon nagy mértékű gazdasági károkat – márpedig jelenleg nem okoznak –, ami javasolná a szamurájdarázs tömeges bevetését, nem nagyon szoktak ezzel foglalkozni.
Egyébként ezek a poloskák a növények vírusait, egyéb baktériumokat terjesztenek, azaz ha önmagában nem is károsítják jelentősen a gyümölcsöt, zöldséget, a kórokozók áramlását felgyorsítják a növények között, ezzel tudnak igazából a veteményesekben, gazdasági területeken kárt okozni.
Kicsik, de harapósak
– Másrészt, ami az utóbbi években már valós probléma világszinten is, azok az ágyi poloskák. Ez egy elég komplex probléma, és ha higiéniai szempontról van szó a poloskák vonatkozásában, akkor erre a fajra kell gondolni – folytatja a „biológiaórát” László Zoltán, felelevenítve, hogy ágyi poloskák márpedig régen is voltak: emlékszik egy, a nagyszülei által mesélt történetre, amikor is egy szerszámosládával hozták be a poloskát a pincébe, utána pedig az egész házat ki kellett fertőtleníti, sőt, el kellett égetni a bútorok egy részét, hogy megszabaduljanak tőlük.
– Az ágyi poloskát valahol az 50-es években sikerült szinte teljesen kiírtani Európából, tehát mi úgy nőhettünk fel, hogy nem tudtuk, mi az… Az történt azonban, hogy az elmúlt 5-10 évben elkezdett megint terjedni, mostanra Romániában is egyre több helyen találkozni velük, akár szállodákban is. Angliában, Franciaországban még nagyobb a baj, akár a tömegközlekedési eszközökön is összeszedhetjük őket. Meglehetősen alattomos jószágok, laposak, kicsi résekben elférnek, a felnőtt egyedek csupán 8-10 milliméter nagyságúak, és éjszaka, miután elalszunk, aktiválódnak – éjjeli állatok –, kibújnak például az ágykeret és a matrac közül, ránk másznak, és szívják a vérünket. Ezzel a másik baj az, hogy ha valami szívja a véred, akkor az vírusokat meg egyéb korokozókat tud terjeszteni. És már azt is tudjuk, hogy vannak olyan korokozók, amelyeket terjesztenek… Innen kezdve az ágyi poloska tényleg imminens veszélyt jelent, és ezt komolyan kell venni.
Az ágyi poloskáknak viszont nincs parazitoidjuk, a mérgekkel szemben pedig ellenállóvá váltak: kutatások kimutatták, hogy még a DDT-vel szemben is ellenállók lettek. Vannak új típusú mérgek, amiket bevetnek ellenük, de ezek nagyon erős mérgek, és igazából senki sem akarja, hogy a házába ilyen kerüljön. De amikor nagyon elszaporodnak – már nem tudsz élni tőlük –, akkor viszont más megoldás nem marad.
Hogy mit lehet mégis tenni? Először is: az ágyi poloskát úgy lehet hazavinni, ha például elmész egy szállodába, leteszed a földre a csomagodat, ott éjjel belemásznak, a ruháid között hazaviszed, és ott kimászik a lakásodba… Tehát érdemes a táskákat, ruházati darabokat zipes zacskókba tenni, ezzel le tudod zárni, hogy éjjel semmi ne tudjon belemászni; még jobb, ha ezeket lehetőleg nem a földre teszed, a szőnyegre, hanem felakasztod. Párizsban, ahol ez a poloska a tömegközlekedésen is terjedhet, azt népszerűsítik, hogy ne üljenek le az emberek a székekre...
Ha már beköltözött és megvan a baj, amivel valamennyire szabályozni lehet az állomány növekedését, az a folyamatos takarítás – porszívózni a matracokat, az ágykeretet belülről; porszívózni a szekrényekben és mögöttük… Kell ez a folyamatos „zavarás”, de az a baj, hogy bemennek a parkettrésekbe, így végső esetben nem kizárt, hogy fogadni kell egy rovarírtó céget… Mert nemcsak mérgeket használnak, hanem vízgőzzel is kezelik ezeket a helyeket. Tény: ha beköltözött, akkor elég nehéz megszabadulni tőle.
Csipkések, de nem szépek…
– Van még egy harmadik csoport, amely szintén elég sok port felkavart az utóbbi években, ez a csipkés poloska, amely szintén növényeket szívogat, de itt már megjelenik az, hogy időnként – amikor szomjaznak, éheznek, és ez is inkább ősszel aktuális – akkor az embert is megcsípik. De ezek nagyon pici poloskák, szóval csak enyhén zavaróak, bár kellemetlen a csípésük. Ősszel ők is nagy mennyiségben be tudnak jönni a lakásba, ha nyitva van az ablak és nincs rajta szúnyogháló – int óvatosságra a biológus, aki végszóként arra hívja fel a figyelmet: az emberek, akik nincsenek tisztában ezekkel a rovarokkal, azaz a különféle poloskákkal, nemhogy félni tudnak tőlük, de hajlamosak nagyon megijedni, ha egyesek pánikkeltően inváziót emlegetnek. Tény: a sok közül az ágyi poloska problémája létező jelenség, ami tényleg veszélyt jelent és oda kell figyelni kellőképpen, de pánikba semmiképp sem kell esni.
(Borítókép: Rohonyi D. Iván)
