A miniszterek úgy jönnek, mennek, mintha csak próbafülke lenne a kormány: magukra öltik a tisztséget akár egy köpönyeget, aztán az vagy nem illik rájuk, vagy a divattervezőnek nem tetszik a viselet, és már mehetnek is. Az egyik fő gáncsoskodó és elégedetlenkedő maga az államelnök, aki egész mandátumában egyebet sem csinált, csak az őt államfői székbe juttató Nemzeti Liberális Pártnak tolta-húzta a képzeletbeli talicskáját, megfeledkezve arról, hogy nem lenne szabad (párt)gyeplőt viselnie a nyakán államelnökként. Ezért aztán a széthúzást, ellenségeskedést a pártok, csoportok között nem hogy megpróbálta volna feloldani, hanem még inkább szította. Erre ráment a mandátuma, amely alatt semmilyen lényeges, államférfihoz méltó és a történelemkönyvekben külön fejezetet érdemlő cselekedetet nem vitt véghez. Lehet, csak ennyire volt képes, lehet, csak ennyit engedtek meg neki.
A kormányzó Szociáldemokrata Pártnak (PSD) azonban nem csak az akadékoskodó államfő miatt volt folyamatosan nehéz a dolga, hiszen pártkatonákban, pártvezérekben számszerűleg és minőségileg is elfogyott a választása, enélkül pedig nehéz csatába indulni, viadalt megnyerni. A parlamentben pedig, mint egy nagy arénában, jelenleg is javában dúl az osztozkodás a jobb (és minél több ülő)helyért. Ennek adott most nagy lendületet Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök tegnapi lemondása a tisztségéről, amelyet még a múlt héten megígért akkor, amikor az általa vezetett Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE), a kisebbik kormánypárt kilépett a kormányzásból. Ezzel nagyban kibillentette viszonylagos (és az utóbbi időben nagyon megtépázott) egyensúlyából a Szociáldemokrata Pártot, amelynek elnöke már az ellenzékbe vonuláson is elgondolkozott pártja hétvégi tanácskozásán.
Tăriceanu döntésén többen meglepődtek, hiszen érthetetlen, hogy miután szinte a teljes ciklust együtt végigcsinálták, a kisebbik kormánypárt igényeit kielégítették, a pártelnök is ott díszelgett zavartalanul a szenátus élén (még a korrupcióellenes ügyészségtől is megmentették) – akkor miért ez a hirtelen széthúzás. Feltételezik, hogy talán megzsarolhatták, vagy megsértődött amiért nem ő lett az államfőjelölt a miniszterelnök asszony helyett, vagy a politika színpadán maradna még a jövőben is, ezért menekülne a süllyedő hajóról remélve, hogy jobb uszályok talán felveszik. A szenátus elnöki tisztsége azonban elég erős és előkelő, ezért máris sokan sok kártyát kezdtek kavarni az osztozkodásnál. Meglepetésként hatott, hogy a PSD a lemondott Tăriceanu pártkollégáját, a kormánykoalícióból kilépett ALDE rangidős politikusát, Teodor Melescanut javasolta szenátusi házelnöknek, ezzel minden bizonnyal megbolygatva az ALDE-t, amelyik már állítólag tárgyalásba kezdett az ellenzékkel, a liberálisokkal és a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel (USR) egy közös jelöltállítás érdekében. Melescanu – aki közel a nyolcvanhoz már ötször volt valamilyen miniszter, négy szenátori mandátumot is maga mögött tudhat mindég más pártszínekben, és mondják róla, hogy a szekuritáté embere volt… – lesz annyira hiú, hogy elvállalja a tisztséget, és akkor majd lehet elméleteket gyártani arról, kinek hol a helye part(ok)ban, kormányban, rangos tisztségekben…
A szenátusi elnökválasztást egyelőre elhalasztották a jövő hétre. Addig csoportosítják erőiket a pártok, hiszen nem csak ez a tét: közben szervezik a bizalmatlansági indítványt meg az Alkotmány felülvizsgálatát a májusi referendum alapján a liberálisok, és előrehozott választást vizionálnak az USR-Plus ellenzéki politikusai mindjárt az elnökválasztást követően azért, hogy eltakarítsák mindenfajta tisztségből a jelenlegi politikusokat – ehhez persze a jelenlegi politikusok összefogására lenne szükség… Szóval mozgalmas ősz elé nézünk.
Borítókép: senat.ro
