Az Erdélyi Fizikatanári Ankéton idén a klasszikus mechanikát és annak modern témáit járták körül. Péntek délután gyakorlati tevékenység zajlott. Tunyagi Arthur (BBTE, Fizika Kar) a mechanikai mérésekben használt érzékelők alkalmazásait mutatta be, este pedig kiselőadások következtek. Szombaton Járai-Szabó Ferenc (BBTE, Fizika Kar) a dinamikai rendszerekről és azok elméleti vizsgálatáról beszélt, amely bevezetőként szolgált a következő rendkívül érdekes előadáshoz: Káosz – törvényszerűség és véletlenszerűség, amelyet Nagy Péter, a kecskeméti Neumann János Egyetem GAMF Műszaki és Informatikai Karának tanára tartott. Itt megszakítottuk a programot, mert a közeledő eső miatt korábban indultunk túrázni. Célunk a Görgényi-havasokban az 1297 méter magasan fekvő Bogdán-csúcs volt. Csapatunk két részre oszlott, a merészebbek a sípályát követve, a szerényebbek a szerpentines úton értek célhoz, ezzel igazolva azt a fizikai igazságot, hogy a gravitációs helyzeti energia változása csak a szintkülönbségtől függ.
Mire visszaértünk az aljba, kiderült, hogy a fizikusok jó időjósok is, mert pont akkor eredt el az eső! Ez azonban már nem zavarta délutáni programunkat, amelynek plenáris előadását a budapesti meghívottunk, Kovács Kálmán (BME, Villamosmérnöki és Informatikai Kar) tartotta, címe: Űrkutatásról – magyar vonatkozásokkal. Mint minden alkalommal, most is nagy érdeklődéssel követtük visszatérő barátunk, Honyek Gyula (ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola, Budapest) meglepő fizikai feladatait. A résztvevő középiskolai tanárok is érdekes előadásokkal lepték meg a hallgatóságot, ezekből a teljesség igénye nélkül említek pár témát: égi mechanika, érdekességek a körmozgásról, infrafény és ultrahang a fizikaórákon, alakmemória vagy újragondolt ókori fizikai kísérletek. Megtudtuk, hogyan lehet levezetni egy vitát az osztályteremben az energia észszerű felhasználásáról, és hogyan alkalmazható a mobiltelefon fizikaórákon.
Vasárnap a BBTE Fizika Kara tanárainak előadásait hallgattuk meg. Sándor Bulcsú dinamikai rendszereket mutatott be (egyszerű robotokkal támasztva alá előadását), Néda Zoltán a Brown-mozgás modellezéséről beszélt, Nagy László pedig arról, hogy mennyire érvényes a klasszikus mechanika a mikrorészecskék esetében. Közben volt időnk elbeszélgeti a fizikatanítás aktuális problémáiról, és egyeztettük a különböző versenyek időpontjait. Mindenki rendkívül hasznosnak tekintette találkozónkat! Személyes véleményem, hogy így sokkal értékesebb tapasztalatokban van részünk, mint a minisztérium által elismert egyes kreditpontos képzéseken, ahol sok esetben csak irathalmazokat gyártunk és kevés újdonságban részesülünk. Köszönet a szervezőknek és nem utolsósorban a támogatóknak: a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Területi Bizottságának és az SKF Rulmenţi Suedia Kft-nek.
Dvorácsek Ágoston
