Az Oltáriszentségben a kenyér és a bor külső színe alatt közöttünk élő Üdvözítő, Jézus Krisztust, Úrnapját ünnepelték csütörtökön a kolozsvári római katolikusok. A főünnep eredete a XIII. századra nyúlik vissza, IV. Orbán pápa (1261 és 1264 között) rendelte el megünneplését az egész Anyaszentegyházban.
A zsúfolásig megtelt Szent Mihály-templomban este 6 órakor kezdődött a főünnepi szentmise, amelynek bevezetőjében a főcelebráns, Veres Stelian plébániai kormányzó hangsúlyozta: hitünk tanítása szerint az átváltoztatás krisztusi szavaira a kenyér és bor színe alatt rejtve és lényegileg jelenvalóvá lesz Jézus Krisztus teste és vére, megdicsőült istenemberi személye - ezt a csodálatos titkot ünnepli ezen a napon bensőséges áhítattal a Katolikus Egyház és mindazok, akik összegyűltek a Szent Mihály-templomban. „Emlékezzünk vissza örömmel arra, hogy 80 évvel ezelőtt Isten Szolgája Márton Áron püspök, a főpásztori munkásságát megelőző 1932–1938 közötti kolozsvári szolgálata végén, utolsó alkalommal vezette az úrnapi körmenetet és részesítette nagy lelki ajándékban, szentségi áldásban a kincses várost és lakóit. Szent János apostollal egy életen át elmélkedhetünk Jézus csodálatos szavairól és a szent ostyába nekünk adott testéről és véréről, hiszen Őt vesszük magunkhoz az Eucharisztiában, amelyet ünneplünk ebben az úrnapi szentmisében is, valamint az ezt követő oltáriszentségi körmenetben” – nyomatékosította Veres Stelian.
A meghívott ünnepi szónok ez alkalommal Takó István, a kolozsvári Szent Péter egyházközség plébánosa, egyetemi lelkész volt, aki szentbeszédében kiemelte, hogy arra a kérdésre, melyik program tetszett leginkább a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozón, a megkérdezett fiatalok szinte kivétel nélkül a szentségimádást említették első helyen. De nemcsak számukra, hanem mindannyiunk számára fontos a Jóisten egyszerű jelenléte, az imádság és a közösség, a felebaráti szeretet megtapasztalása az Eucharisztiában. „Amikor Úrnapján a szentmise után az Oltáriszentséggel kivonulunk az utcára, hasonló tapasztalatainkról szeretnénk tanúságot tenni, bátran megvallva hitünket. A körmenetnek különleges üzenete van. Ennek szellemében a Jóistennek az övéből általunk körülhatárolt teret, mi magunk tágítjuk ki: többet szeretnénk „lefoglalni” neki. Nem elhanyagolható szándékunk aláhúzni azt, hogy mi is itt vagyunk, hogy miénk itt a Tér, hogy a grund mi vagyunk! De sokkal inkább azt szeretnénk elmondani, hogy mindenünk a Jóistené és az álmaink is Vele kapcsolatosak, hozzá vezetnek bennünket. A mi körmenetünk úgy jut el a céljához, hogy Őt hordozva engedjük, Ő hordozzon minket” – mondta beszédében Takó István.
A katolikus egyház egyetemes voltára való utalásként, a hívek könyörgése magyarul, románul és nemzetközi nyelveken is elhangzott.
Az örömünnep szép mozzanataként a szentmise végén elindult a hagyományos, az idén azonban rendhagyó útvonalú körmenet az Oltáriszentséggel a kincses város Főterének négy pontján, tehát köztéren felállított - a négy világtájat jelképező -, virággal feldíszített oltárhoz, amelyekre Szent Mihály arkangyal, az Angyali üdvözlet, a Sixtusi Madonna, a negyedikre pedig a Szentháromság képe volt elhelyezve.
A plébániai kormányzó és Bónis Endre főgondnok kitartó utánajárásának eredményeként már nemcsak a templom zöldövezetében haladt a körmenet, hanem a Főtéren, azon az útvonalon, amelyen Márton Áron vitte 1932–1938 között a legméltóságosabb Oltáriszentséget. Ezt, a kommunista időszak tiltásai, sőt az 1989-es rendszerváltást követő évek korlátozásai után, akár történelmi jóvátételként is felfoghatjuk. Az Oltáriszentséget az 1728-ból származó, Bécsben készült, felbecsülthetetlen művészeti- és egyháztörténeti értékű gyönyörű monstranciában (szentségtartó) hordozta körül Veres Stelian. Ugyanakkor most először celebrálták a templom impozáns bejárata előtt a körmenetet befejező Te Deum laudamus – Téged Isten dicsérünk hálaadást, valamint itt énekelték el a pápai és nemzeti himnuszt is.
Ez alkalommal is a Szent Mihály-templom Szent Cecília kórusa- és zenekara Potyó István tanár, karnagy vezényletével kimagasló szinten végezte az egyházzenei szolgálatot, közreműködtek Márton Szabolcs és Geréd István kántorok. Külön színfoltja volt és emelte az ünnepi hangulatot a szatmári egyházmegyéből érkezett kaplonyi, csomaközi, mezőfényi valamint a csíkszentsimoni rézfúvósok alkotta zenekar bekapcsolódása a körmenetbe. Kellemes meglepetésként, akár szép keresztényi gesztusként, a templomból kiinduló körmenet előtt kifejezte tiszteletét Emil Boc polgármester is.
Több idős ember megjegyezte, hogy ilyen fennkölt, áhitatos hangulatú, kitűnően szervezett és csaknem az egész Főtéren áthaladó körmenetre még a kommunista rendszer előtt is csak nagyon ritkán volt példa.
Az Úrnapja nem egy folklórkincset őrző megnyilvánulása hitünknek. Ha az lenne, akkor talán jogosan megkérdőjelezhető lenne. Az Úrnapja, az úrnapi körmenet hitvallás arról, hogy Jézus Krisztus jelen van egy olyan világban, amely ezt akár megkérdőjelezi, kineveti vagy egyszerűen nem tud mit kezdeni vele. A papság, a hívek és nem utolsó sorban a nagyszámú fiatal együttünneplése annak tanúságjelét bizonyította, hogy ragaszkodunk hitünkhöz és a keresztény Európához. Ezért töltötte el jogosan szívünket a főünnepi szentmise és a rendhagyó útvonalú úrnapi körmenet végén az öröm és a hála érzése.
(Borítókép: Márton Áron vezeti a körmenetet egy 1937-es felvételen, és ugyanazon a helyen halad a körmenet 2018., május 31-én, Veres Stelian plébániai kormányzó vezetésével, Rohonyi D. Iván felvételén)
A körmenetről a fotóriportunk itt látható
