A marakodás köztünk általában a játék miatt tört ki: melyikünk mivel, kivel és mikor játszik, ki meddig ülhet egy játék mellett, vagy a számítógép előtt. Édesanyám, amikor elunta már a kiabálást, árulkodást, bakalódást, egyszerűen megszüntette a probléma forrását: elvette a játékot, eltiltott attól.
Amerikában is játék miatt veszett össze egy testvérpár a hétvégén, viszont abban a veszekedésben a 9 éves kisfiú hátulról fejbe lőtte 13 éves nővérét, mivel az nem adta oda a videójáték-kontrollert az öccsének. A két gyermek anyja, a hírek szerint, a másik szobában a többi gyermekének adott éppen ebédet.
Az üggyel foglalkozó Cantrell seriff a sajtónak azt nyilatkozta: megrázó esemény, hasonlóval még nem találkoztak. Amikor a gyilkosság okáról kérdezték, a nyomozó azt mondta: „gondolom, a tévében vagy videójátékokban látta ezt a fiú”.
Ez már legalább a második eset az évben – második, amiről a nemzetközi sajtó is tudósít, vagy amiről én tudok – hogy Amerikában fiatalkorú öl meg szándékosan más fiatalkorút kézi fegyverrel. A nagy vihart kavaró floridai iskolai lövöldözésben 17 fiatal vesztette életét. Ez a 13 éves lány a tizennyolcadik. A tizennyolcadik olyan gyerek, aki az amerikai fegyvertartási törvények miatt halt meg ebben az évben.
A floridai iskolai lövöldözést követően Donald Trump azzal érvelt, hogy a videójátékok miatt válnak agresszívvé a fiatalok – amelyet Cantrell seriff is ez ügyben félig-meddig megerősít – így az amerikai elnök nagyban kampányol a videójátékok, mint az iskolai erőszak fő oka ellen. Ilyen érvelés mentén, azok, akik esténként otthon a szomszédokkal kártyáznak, mind szerencsejáték-függők, betegek. A felvetést mentén feltételezhető, hogy a kártyázó szülők veszélyt jelentenek a háztartásban élő gyermekekre. Ennek az érvelésnek semmi értelme...
Hasonlóan értelmetlen ötletekkel szüntetné be az amerikai kormány az iskolai lövöldözéseket, növelné a gyerekek biztonságát: felfegyverezné az iskolai személyzetet és megtanítaná őket ezek használatára. Szóval, ha egy fiatalkorú, a saját vagy szüleitől „kölcsönkért” fegyverrel társaira támadna, a tanár lője le őt – ez a kormány válasza. Egy másik zseniális javaslata a kormánynak az, hogy felkérjenek veteránokat és nyugdíjba vonult rendőröket, hogy menjenek el tanítani. Lehet, hogy lőni tudnak, de hogy tanítani? Kétlem.
Ez a hozzáállás, viselkedés és példastatuálás nem oldja meg a problémát. Az ilyen kirakatmegoldások helyett végre el kéne gondolkodni a helyzet valódi orvoslásán.
Hány gyerek kell még meghaljon, vagy megsérüljön testileg-szellemileg, hány család kell még tönkremenjen ahhoz, hogy érdembeli vita alakuljon ki az amerikai társadalomban és főleg a vezetőségben a fegyvertartásról? Hányszor kell még rettegve iskolába menjenek a diákok, míg valaki megálljt parancsol az amerikai fegyverbiznisznek és az ezt övező lobbinak? Kinek az üzleti, politikai érdeke fontosabb az amerikai gyerekek életénél és biztonságánál? Mikor ébred már rá a társadalom, hogy a még több fegyver nem hozza meg a kívánt biztonságot? És egyáltalán miért kell gyerekek mellett fegyvereket tartani, főleg úgy, hogy azokhoz a fiatalkorúak hozzáférhetnek?
Javaslom, hogy ujjal mutogatás, hülyeségből kovácsolt érvek felsorakoztatása helyett édesanyám megoldását használják: vegyék el az amerikai társadalom „játékszereit”, mert néha ez a legésszerűbb megoldás és nem a szigorítás, újabb szabályok bevezetése.
