A tornának persze árnyoldalai is voltak, hiszen a közönség nem rezonált olyan mértékben az eseménnyel, mint ahogyan sokan remélték. Egyrészt a jegyek túl drágák voltak, bár az is igaz, hogy ennyi pénzért a világ legjobb játékosait nem lehetett volna megtekinteni másutt. Ha így nézzük a dolgokat, akkor már kevésbé drágának tűnnek a jegyek. Viszont az is igaz, hogy ennek felismeréséhez szakértő, a kosárlabdát kedvelő közönségre is szükség van, amiből ugyan nincs hiány Kolozsváron, csakhogy ez a réteg nem olyan népes, hogy meg tudjon tölteni egy tízezer férőhelyes sportcsarnokot.
A román kosárlabda sokat fejlődött az elmúlt évtizedben elsősorban a külföldről importált játékosoknak köszönhetően, ezzel párhuzamosan ugyanakkor a hazai játékos-nevelés kritikán aluli szintre süllyedt. Alig akad olyan fiatal, aki képes magát beverekedni a felnőtt csapatokba, hiszen az ifjúsági korosztályból érkezők kosárlabda tudása igencsak hiányos. A román válogatottnak nem voltak nagy reményei, az Európa-bajnokságon való részvételi jogot is csak a házigazdai minőségének köszönhetően kapta meg. Nem így a magyar válogatott, amely veretlenül jutott ki a kolozsvári tornára a selejtező csoportból. A magyar férfi kosárlabdasport évek óta felfele ívelő ágon van, és ennek a folyamatnak a betetőzése volt a válogatott sikeres kolozsvári szereplése, amely csaknem félévszázad után szerezte meg első Eb-győzelmét a csehek ellen, majd vívta ki a továbbjutást a házigazda válogatott ellen.
A román-magyar meccs papírforma szerint alakult, az idéntől a Barcelonában légióskodó Hanga Ádám vezetésével a magyar csapat magabiztos győzelmet aratott, és megkérdőjelezhetetlenné tette a továbbjutás kiérdemlését. A spanyolok elleni mai meccs, illetve az isztambuli nyolcaddöntős szereplés már csak álomszerű ráadás lesz.
Kolozsváron sporttörténelmi esemény zajlott, amit szerencsére a román-magyar meccsek megszokott ostoba nacionalista kellékei sem tudtak beárnyékolni.
