A Mátyás király szoborcsoport mögötti oldalbejáratnál a híveket és a papságot fogadó, a házigazda szerepét is betöltő Kémenes Lóránt-Zoltán főesperes-plébános megállapíthatta, hogy felhívása nyomán nagyon sokan léptek ki komfortzónájukból, megtöltve az Istenháza állványok nélküli részét.
Az ünnepi búcsús szentmise főcelebránsa Szőcs Csaba szászfenesi plébános volt, akivel 28 helybeli és más helységekből érkezett pap koncelebrált. Bevezetőjében hangsúlyozta: az állványok miatt közelebb kerültünk egymáshoz mind egyénileg, mind közösségileg. Ugyanígy egyre közelebb kell kerülnünk Istenhez – ebben bűneink akadályoznak, s ezek elleni harcunkban áll mellettünk Szent Mihály főangyal.
A szentmise meghívott szónoka Sajgó Balázs, a főegyházmegye szenátusa keretében működő Szociális és Karitatív Bizottság titkára, a Gyulafehérvári Caritas Szervezet lelkiigazgatója, gyergyószentmiklósi lelkész volt, aki szentbeszédét a Rómában töltött teológiai éveinek egyik emlékével vezette fel: egy olyan álmáról beszélt, amelynek személyes üzenete volt és van ma is számára. Tudatában van annak, hogy az álom nem látomás, de annak is, hogy Isten bármilyen eszközt felhasznál, ha üzenni akar nekünk – magyarázta, majd a továbbiakban arról beszélt, hogyan lehet legyőzni a rosszat magunkban és a világban. Nyomatékosította, ha Istent szemléljük, Őt dicsőítjük, Őt álljuk körül közösen és magánimáinkban, akkor Ő növekszik bennünk! Ima alatt azonban azt kell értenünk, hogy az az Istenről és ne rólunk szóljon! Ha Isten kerül életünk középpontjába, akkor minden és mindenki a helyére kerül! Sőt, egészen bizonyos, hogy akkor szelídebbekké válunk, ami nem jelent határozatlanságot. Isten szelíd és határozott, igazságos és irgalmas egyidőben. Szent Mihály főangyal ünnepe figyelmeztet arra is, hogy az ítélet nem csupán majdan bekövetkező esemény, hanem mindennapjaink folyamatosságában, a Jó és a Rossz harcában zajlik! Amikor az ítéletre gondolunk, legtöbbször életünk végére toljuk azt, pedig valójában minden nap ítélet: földi életünk minden napja előkészület ama nagy ítéletre – nyomatékosította a szónok.
A szentmise végén Kémenes Lóránt-Zoltán főesperes-plébános szívélyesen megköszönte a híveknek, zarándokoknak – beleértve a más vallásfelekezetűeket is – és paptestvéreinek, hogy együtt ünnepeltek, s érezhetően működött és tovább működik az angyalok komunikációs csatornája. Nap mint nap együtt kell álmodnunk jövőnket és ugyanakkor meg kell küzdenünk a Gonosszal – fejtette ki.
A búcsúünnepen jelen volt és a közösséggel együtt imádkozott többek között Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke; Vákár István, Kolozs megye tanácsának alelnöke; Horváth Anna, az RMDSZ kolozsvári szervezetének elnöke; Csoma Botond képviselő; a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, illetve a Római Katolikus Teológia kar oktatói, a Báthory István Líceum igazgatósága és tanszemélyzete.
Az esemény egyházzenei szolgálatát a templom Szent Cecília kórusa és zenekara végezte, Potyó István karnagy, tanár szakavatott vezetésével; közreműködött Geréd István kántor. A szentmise állandó részeiként felcsendült Wolfgang Amadeus Mozart koronázási miséje, a szólisták Gebe-Fügi Renáta, Mányoki Mária, Dobrița Roland és Sándor Csaba voltak, a zenekar vezetője pedig Vincze-Dallos Csilla. Fellépett a Báthory István Líceum vegyeskara is, Márton Szabolcs kántor vezényletével.
A búcsúünnep a Pápai Himnusszal és Nemzeti Imánkkal ért véget, majd a templom kijáratnál a Szent Mihály plébánia valamennyi jelenlevőt szeretetvendégségben részesített.