Szkopje rekonstrukciós munkálatait a híres japán építész, Kenzo Tange irányította, aki ekkoriban már a világ egyik legelismertebb építésze volt. Stílusában a modernista és brutalista irányvonalat követte, ebből kifolyólag egyáltalán nem meglepő, hogy a város újjáépítését leginkább ez az építészeti irányzat dominálta. A helyreállítási munkálatokat csupán 1980-ban sikerült véglegesen befejezni. Ezt követően egészen a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság összeomlásáig, Szkopje a szocreál építészet és a szocializmus egyik ékessége volt. Azonban 1991-től minden megváltozott. A JSZN egykori déli tartománya (semmi háborúskodás nélkül) kikiáltotta függetlenségét és felvette a Macedónia nevet, Szkopje pedig fővárosi rangra emelkedett.
Az ország neve heves vitákat váltott ki a szomszédos Görögországgal, aki azt kifogásolta, hogy egy ókori görög tartomány nevét használják, holott semmi közük nincs hozzá. A görögök ugyanis azt hangoztatják, hogy az ókori makedónok hellének voltak, és az igazi Makedónia Görögország részét képezi. Ezzel szemben az újonnan alakult állam irányelve szerint teljes mértékben jogos a Macedónia elnevezés, hiszen anno Nagy Sándor ezen a területen is uralkodót.
Ily módon a Macedónia név felvétele egyrészt kiváltotta a déli szomszéd haragját, másrészt gyakorlatilag a macedónok identitásválságához vezetett. Kik is ők, honnan származnak, van-e bármi közük az ókori makedónokhoz? Szkopje hamarosan az ilyen irányú viták kereszttüzébe került és a kétezres évek második felében kormányzásra kerülő VMRO-DPMNE (Belső Macedón Forradalmi Szervezet - Demokratikus Párt a Macedón Nemzeti Egységért) párt úgy döntött átalakítja a főváros idegennek ható, az államszocialista időkre utaló modernista arculatát és egy új neoklasszikus, historizáló külsővel ruházza fel.
A megaprojekt a Skopje 2014 nevet kapta és elsősorban egy nemzetépítési törekvést volt hivatott szolgálni, ami lényegében azt hangoztatja, hogy a macedónok az ókori makedónok leszármazottjai – másszóval a kontinuitás megteremtése volt a cél. Hogy ezt a narratívát minél hangsúlyosabban kidomborítsák Szkopje központjában egy sor neoklasszikus stílusú épület, valamint rengeteg köztéri szobor kapott helyett. Mindez állítólag az állami költségvetés 500 millió eurójába került, viszont más források szerint az eddigi kiadások összege akár a 700 millió eurót is meghaladhatják.
A számtalan köztéri szobor viszonylag nagyon kis területen kell „osztozzon” egymással, ami egy eléggé szokatlan, zavaros, abszurd és zsúfolt városközpontot tár elénk. A következő fotóriport Szkopje központjának ezt groteszk, de ugyanakkor különleges és egyedi sajátosságát mutatja be.
