Az óvári templom (borítóképünkön) a reformáció idején az unitáriusok temploma lett, majd a ferencesek 1727-ben kapták meg, miután a jezsuiták 1724-ben átköltöztek az időközben a mai Egyetem/Universității utcában felépített – napjainkban piarista – templomukba. Természetesen ebben az Istenházában évszázadok óta megtartják mind Assisi Szent Ferenc, mind Paduai Szent Antal ünnepét is.
Holnap ugyanakkor a híres római Santa Maria Maggiore-bazilika – Szűz Mária római főtemploma – felszentelésének emléknapja is. Erre utal latin neve: Dedicatio Beatae Mariae Virginis ad nives. A templomot III. Sixtus pápa az efezusi zsinat, 431 után építtette az Istenanya tiszteletére. Ez az első templom, amelyet Szűz Mária tiszteletére szenteltek, ennek dátumát (augusztus 5.) a Jeromos Martyrologium jegyzi. Nagy Szent Gergely pápa (590–604) egy pestisjárvány idején elrendelte, hogy a képet körmenetben hordozzák körül a városban. Ő maga is részt vett a könyörgő processzióban. A legenda szerint, amikor a körmenet Hadrianus császár síremlékéhez ért, angyali hangokat hallottak: „Mennyek királyné asszonya, örülj szép Szűz, alleluja!”. Szent Mihály főangyalt is látták, amint kardját hüvelyébe tette, annak jeleként, hogy a járvány véget ért. E jelenés emlékére Angyalvárra változtatták a Hadrianus mauzóleum nevét.
A Santa Maria Maggiore-bazilika, Szűz Mária római főtemloma (a szerző felvétele)
A 14. században keletkezett legenda szerint a templom helyét maga a Szűzanya határozta meg; III. Sixtus pápa és egy előkelő római úr egy éjszaka ugyanazt az álmot látta: a Szűzanya hóval jelölte meg az építendő templom helyét. Másnap reggel, az év egyik legforróbb napján, augusztus 5-én, mindketten megtalálták a havat a római Esquilinus domb tetején. Ez a csoda döntötte el a templom helyét.
Havas Boldogasszony ünnepét V. Pius pápa 455 éve, 1568-ban vette fel a Római Kalendáriumba.
Az ősi római hagyomány szerint a Santa Maria Maggiore-bazilika kegyképét Szent Lukács apostol és evangélista festette. Nagyon sokáig egyházi, pápai büntetés tiltotta lemásolását, első ízben 1570-ben engedélyezték róla egy másolat készítését.
Magyar történelmi vonatkozásban meg kell említenünk, hogy Savoyai Jenő hercegnek 1716. augusztus 5-én, Havas Boldogasszony napján aratott döntő fontosságú péterváradi győzelme után az ünnep tartalma a töröktől védő jelentéssel is gazdagodott.
A Müncheni-kódexben az ünnep Havi Bódoganya, a Batthyány-kódex naptára szerint Havi Boldog Asszony. A kultusz talán legkorábbi emléke magyar nyelvterületen a szeged-alsóvári Havi Boldogasszony-templom, amely valószínűleg a legrégibbek közé tartozik Közép-Európában is.
Mind képzőművészeti, mind hitéleti szempontból felbecsülhetetlen értékű a kolozsvári Ferences templomban látható alkotás, a Havas Boldogasszony festmény, amely a fára festett római képnek a másolata. Az alján található felirat igazolása szerint „Vera effigies S. Mariae Maioris ad Nives – a Havas Boldogasszony valóságos képe”; Ettinger Mária rendelte és készíttette el 1730-ban egy brassói művésszel. Az adományozó annyi szeretettel és odaadással tisztelte ezt a napjainkban is megcsodálható főoltárképet, hogy gondozásáról is rendelkezett. A festményen a dicsfényben tündöklő Mária és az ölében lévő Kisjézus felett két angyalka látható, amelyek egyik kezükkel a liliomos koronát, másikkal pedig egy-egy füstölőt tartanak. A korona ábrázolása Máriára utal, akit a Mennyek Királynőjeként tisztelünk.
A templom főoltárán látható a Havas Boldogasszony festmény (a szerző felvétele)
