Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély áprilisi számában.
A Monostor lakónegyedben a villamosok és trolibuszok végállomásán találkozunk 10 órakor, onnan indulunk a Szent János kút felé vezető aszfaltos úton, a Gorbó- és Plecska-patak összefolyásánál levő Kerékcsárdáig (Roata). Néhány évvel ezelőtt kerékpáros és gyalogossávval is kiegészítették ezt az útszakaszt. Jobbra térünk a Valea Gârbăului utca új tömbházai felé, kis hídon átkelünk a Gorbó-patakon, majd nekivágunk a Gorbó-gerinc meredek oldalának. Napsütéses az idő, de hideg a reggel, a hőmérők még mínuszban vannak, kezünk fázik a túraboton, jólfog a kesztyű. Egy telefonjel-erősítő torony irányába haladunk felfelé, kimelegszünk a kaptatótól, már nem is tűnik hidegnek a levegő. A gerincen haladva az EKE-forrás felé vezető út már csak könnyedebb sétának tűnik: a Gorbó-hegyen 570 m magasan vagyunk, Kolozstótfalu felett is csak 581 m-ig emelkedünk. A kilátás gyönyörű, nyugatra a Gyalui-havasok még fehérlenek a hótól, keletre a Bükk-erdő, a Gorbó-patak völgye, a Plecska-völgy, mögöttünk a Csiga-domb, a Szent Pál-tető, előttük a Kis-Szamos völgye és Kolozsvár nyugati lakónegyedei, kimagaslik a Monostor negyedi 25 emeletes West City Tower. Előbb füves, majd erdős részek következnek, később ismét legelők. Elhaladunk egy esztena mellett, ahol juhok legelnek, kutyák ugatnak, majd egy csoport libát is látunk és lovakat. Jobbra a völgyben Kolozstótfalu házai tűnnek fel. Ismét erdős rész következik, nemsokára elérjük az EKE-forrás előtti tisztást, majd az erdőben pár perc alatt eljutunk a forráshoz.
1929. szeptember 30-án bukkantak rá az EKE természetjárói. Az Erdélyben először 1931-ben olvashattunk róla: „...Ahol az EKE-forrás van a Hideg völgyben, annak régi, de most is használatos neve a Recsa. Románul Recea hideget jelent.” Akkoriban Brüll Emánuel református kollégiumi tanár, Petró István építési rajzoló és Miháli László dohánygyári tisztviselő első ízben foglalták el a forrást, amely a háború előtti EKE-sek látogatott kirándulóhelyévé vált. 1948 után feledésbe merült. Az évtizedekkel később újjáalakuló EKE 1990. augusztus 12-én Magyarosi Margit vezetésével bukkant rá ismét, 1993 nyarán a újrafoglalták Tóthpál Tamás koordinálásával. A forrásavatásra szeptember 26-án került sor ökumenikus istentisztelet keretében. A forrásra helyezett szép alumíniumtábla sajnos később eltűnt. A kolozsvári EKE minden szeptember végén túrát szervezett a forráshoz kiépítése emlékére. 2008 nyárutóján Szakács Éva főszervező és Lőrinczi István munkálatvezető igazgatásával 23 tagtárs négy munkatúra keretében helyrehozta. A megújult forrás ünnepélyes avatására szeptember 21-én került sor 60-nál több részvevővel: egy részük a monostori végállomástól indult, mások gépkocsikkal jöttek a szelicsei út felől érkezve, a környékbeliek pedig szekerekkel.
Hazafelé az EKE-forrástól Fotó: PÁL GYÖNGYI
Az EKE-forráshoz most is minden évben szervezünk kirándulásokat Csorba Anna, Fazakas Ferenc és Kiss János vezetésével, bár a 10 km-es távolság (jövet-menet 20 km) idősebb kirándulóknak már gondot jelent. Külseje elhanyagolt, most is ontja üdítő vízét, egyike a Bükk-erdő azon forrásainak, amelyek vize a legforróbb nyarakon sem apad el.
Csaknem háromórás gyaloglás után megpihenünk a forrásnál, elfogyasztjuk tízórainkat. Az idő most már melegebb, kellemes a tavaszi napsütés. Hazafelé egy másik utat, a Gorbó-patak völgyét választjuk. Az erdőn át ereszkedünk a Gorbó völgyébe, ahol egyre több új ház épül, délután 5 órára elérjük a Monostor negyedet.
(Borítókép: Felfelé a Gorbó-gernicre Fotó: PÁL GYÖNGYI)