Három kút keresztezte az utamat, s naponta vagy három, négy asszonnyal, s legalább egy emberrel találkoztam össze, akik épp vízért mentek, vizet hoztak a kútról. Szép dolgok ezek, legtöbbször köszönés helyett is ilyenekről beszéltünk, hogy ,,Immán ma nem es lesz szerencsém.”,vagy hogy ,,Szíp napja lesz magyar né’”. Megszokott, szívemnek oly kedves dolgok voltak ezek, hétköznapi, egyperces lélektalálkozásaink.
De ami egyik nap történt velem...
Jön a szomszédasszony szembe velem két púpozott vedernyi gőzölgő trágyával, s kacag is előre:
– No, most aztán lészen szerencséje, hallja-e? – mondja.
– Csak nem engem várt ezekvel, csak hogy elhiggyem, hogy jó lesz a mai napom? – nevetek vissza.
– Nem, de megtérte az eszemet, hogy jó vóna látni kendet, hogy nagy legyen az örömje….
Lélektalálkozások voltak, mondom én…
(Borítókép: A szerző felvétele)
