Már országhatárokon is átível a nagyszebeni Hungarikum Napok
A nyárádszeredai Bekecs együttes Ember az embertelenségben című néptáncszínházi előadásával kezdődött az idei Hungarikum Napok csütörtök este, majd magyar termékeket kóstolhattak a hivatalos megnyitó résztvevői. A másnapi program is gasztrokulturális tematikával indult, bemutatták az első magyar nyelvű nyomtatott szakácskönyv román nyelvű fordítását, a Szakáts mesterségnek könyvetskéjét a falumúzeum pavilonjában. Léteznek ennél régebbi, magyar nyelven írt receptes könyvek, de ennek a meglepően sok kiadást megért nyomtatott szakácskönyvnek volt a legnagyobb hatása a magyar gasztronómiára nemcsak Erdélyben, hanem az egész magyar nyelvterületen. A fordítást kísérő tanulmány bemutatja, hogy mikor, milyen körülmények között nyomtatta ki Misztótfalusi Kis Miklós azt a kis receptes könyvet, amelynek öt fejezetét Tófeus Zsófia, Tófeus Mihály erdélyi református püspök leánya, Felfalusi József marosvásárhelyi református esperes felesége írta.
A recepteskönyvet Lukács József fordította román nyelvre, ő írta a kísérő tanulmányt és a magyarázó jegyzeteket. A történelemtudományok doktora, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem óraadó tanára és az egyetemtörténeti múzeum muzeográfusa a nagyszebeni könyvbemutatón röviden vázolta kutatása következtetéseit. Elmondta: fel kellett göngyölítenie Misztótfalusi életrajzát ahhoz, hogy kiderüljön, kinek lehetett köze a szakácskönyv megjelenéséhez. A jobbágycsalád gyermeke a misztótfalusi iskolából Nagybányára, majd a Nagyenyedi Református Kollégiumba és a fejedelmi udvarba, Fogaras várába kerül. Ott találkozik az akkori erdélyi püspökkel, Tófeus Mihállyal. És mint kiderült, a püspök egyik lánya, Tófeus Zsófia a szakácskönyv igazi szerzője.
Amikor Misztótfalusi Hollandiából visszatért Kolozsvárra, akkor Tófeus Zsófia támogatta őt abban, hogy olyan könyveket jelentessen meg, amelyek eladása nyereséggel jár. Tófeus Zsófia valószínűleg 1695-ben már nem élt, ami megmagyarázhatja, hogy miért nem szerepel a neve a szakácskönyvön. 1772-ben azonban a könyvet lefordíttatta Bethlen Zsuzsanna grófnő, Teleki Sámuel erdélyi kancellár felesége, ennek a kéziratos másolatnak a borítóján már feltűnik Tófeus Zsófia neve.
Tofeus Zsófia szakácskönyvét már román nyelven is lehet olvasni
„A könyv nagyon sok magyar ételnevet tartalmaz, olyan szavakat, amelyek már kikoptak a magyar nyelvből. Ezeket a szavakat nem lefordítottam, hanem átírtam őket a román helyesírás szabályai szerint. Ilyen például a borspor, a kutkusa, kadóc, miskolancia, stb” – magyarázta Lukács József, aki arra is kereste a választ, milyen gasztronómiai korszakhoz tartozik a könyv. „A szakácskönyv az utolsó korszakát mutatja be a reneszánsz gasztronómiának, utána minden megváltozott, de Tófeus Zsófia klasszikus szakácskönyvként további 19 kiadást ért meg a 19. század elejéig” – fejtette ki.
Megnyílt a Csernátoni Haszmann Pál Múzeum kiállítása is a falumúzeum pavilonjában, a bejárati sétányon pedig Könczey Elemér karikatúrái csaltak mosolyt mindenki arcára, a nosztalgiázni vágyók pedig a Hungarikum Napok elmúlt tíz éve idején készült fotókat vehették szemügyre.
Este a Gasztronómia a kortárs magyar művészetben címmel nyílt kiállítás a református templom galériában, amelyen négy magyarországi festőnő alkotásait mutatták be. Mint ahogyan mindenki mester lehet a maga foglalkozásában, úgy a festőnők is mestermunkát végeztek, amikor vásznaikon megjelenítették a gasztronómia egy-egy pillanatképét. Terített asztalt, kenyeret, gyümölcsöket, zöldségeket, borospoharat, kancsót, konyharuhát, tálakat láthat a református templom galériájában augusztus végéig az arra nézelődő. A budapesti művészekhez Bottyán Mariannhoz, Farkas Gyöngyihez és Kelemen Ágneshez csatlakozott az Újlengyelben élő Agárdi Gabriella is.
Képzőművészet és gasztronómia tárlata a református templom galériában
„A kiállítás anyagát szeretettel hoztuk, és annyira friss alkotások, hogy az egyik képen szereplő karfiol még meg sem száradt” – mondta el a tárlat megnyitóján Radóczy Mária iparművész, aki a kiállítást rendezte és zsűrizte. A művészek különböző technikákkal örökítették meg konyhai csendéleteiket, étkezőasztalaik díszeit. Akvarell, pasztell, akril és olajfestékek színei az alapanyagaik, az ecseteik pedig a „keverőkanalak”. A tárlatot, amelyet Varró Sándor lelkész és Strebeli Róbert, a Brukenthal Múzeum kurátora is méltatott, augusztus végéig lehet megtekinteni.
Serfőző Levente főszervező, a HÍD Egyesület elnöke elmondta: tízes fesztiválként népszerűsítették a rendezvényt, és ezt a minősítést nem a szervezők találták ki, hanem az a kezdeményező csoport, akikkel tíz éve barátias hangulatú kiruccanásra indultak a nagyszebeni skanzenbe, Európa legnagyobb skanzenjébe.
„Annyira jól éreztük magunkat még zuhogó esőben is, hogy a folytatás mellett döntöttünk. Akkor még a korondi ház udvara volt a helyszíne a gulyásfőzésnek, de kulturális esemény is szerepelt a programban, ami a rossz idő ellenére is sikeresnek bizonyult. Az évek során annyira szépen, organikusan épült a fesztivál, hogy most már a tizediknél tartunk, és már nemcsak egy országból, hanem háromból – Magyarországról, Szerbiából, Romániából – érkeznek résztvevők, sőt idén bukaresti és botoşani-i versenyzőink is voltak a főzőversenyen” – beszélt a rendezvény fejlődéstörténetéről.
„Szolnokkal próbálunk testvérvárosi kapcsolatot kiépíteni, és ezt gasztronómiai vonalon kezdtük, hiszen ott van a legnagyobb gulyásfesztivál Európában. A városvezetést kértem fel, hogy mutatkozzanak be, így ők a díszvendégeink idén, de a turisztikai térben helyett kapott Makó, Kecel, Pécs, Mezőbergenye és Bácskossuthfalva is” – magyarázta a főszervező.
„Mivel tavaly az eső elmosta az óriásgulyásfőzést, hogy elkerüljük a rossz idő okozta esetleges kellemetlenségeket, a kerek évforduló alkalmából idén azt találtuk ki, hogy tíz magyar séfet hívunk meg főzni a tizedik Hungarikum Napokon. Készült kétféle marhapörkölt, halászlé, karcagi és erdélyi birkaprökölt, kakasherepörkölt, székelygulyás” – sorolta a jubileumi kiadás ételkülönlegességeit.
A Kalibáskő Erdélyi Iskola jurtájába várták a kisebbeket
A vajdasági csapat a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség felkérésére érkezett Nagyszebenbe és elmondásuk szerint nagy szeretettel jöttek, mert még nem jártak Erdélyben. „Vajdasági marhagulyást főzünk, úgy ahogyan azt otthon szoktuk készíteni” – mondták a csapattagok. Mint elárulták a vajdasági marhagulyás titka a szeretet, de persze kerül bele még házi készítésű csipetke, marhahús, zeller, pasterna, krumpli és hagyma is. „Hagyományos gulyáslevest főztünk megszokott fűszerezéssel, és reméljük, hogy ízleni fog mindenkinek” – jegyezték meg. Vasárnap pedig hagyományos bácskossuthfalvi birkapaprikás kerülta terítékükre.
Ölbaum Emese, a szolnoki városmarketing és turisztikai osztály munkatársa elmondta: megfogalmazódott az a kezdeményezés, hogy el lehetne mélyíteni a kulturális és turisztikai együttműködési kapcsolatot a két város között, ezért most Szolnok képviselete díszvendégként érkezett a tizedik Hungarikum Napokra.De nemcsak a város turizmusát népszerűsítették, a versenyző csapat a szolnoki halászlevet főzte meg. Kérdésünkre azt is elárulta, hogy a két város közös jellemzője az emberek vendégszeretete.
Fodor Krisztián, a makói Hagymatikum séfje szerint Makót és Nagyszebent elsősorban Makovetz Imre és a Hungarikum Napok rendezvény köti össze. „A Hagymatikum gyógyfürdő képviseletében érkeztem, és most, hogy már az autópálya javarészt összeér, szeretnénk felhívni az emberek figyelmét arra, hogy Makó könnyen megközelíthető lesz számukra, ahogyan az autópálya elkészül – fogalmazott a séf, aki azt is elmondta, hogy a Hagymatikum Magyarország egyik legszebb fürdője.
„Makó a hagymájáról volt híres elsősorban, utána jöttek a Makovetz építmények, hiszen most már 13 Makovetz épület is van a városban. A fürdő épületének nagyrészét is ő tervezte, és hozzáértők szerint ez az egyik legszebb épülete” – tette hozzá. Vasárnap marhapofát főzött a makói séf, amit kicsit makóiasabbá formált egy pörköltben. Többfajta hagymát használtak az elkészítésénél, a vöröshagymától, a fokhagymán keresztül a gyöngyhagymáig és nagyon finom alföldi borral emelték ki az ízharmóniát.
Változatos ízvilág jellemezte az idei bográcsosokat
Az öttagú zsűrinek – Rózsa Róbertnek, Budai Stevan Zongornak, Buzsáki Barnabásnak, Fodor Krisztiánnak és Széman Péternek – nem volt könnyű dolga a gulyásfőzőverseny ételeinek értékelésekor, de végül sikerült közös nevezőre jutniuk. Az újraértelmezett gulyás kategóriában a Babgulyás komandó vehette át az első díjat, második lett a Phoenix csapat, a harmadik helyezést pedig az Ardealul csapat tudhatta magáénak. Hagyományos gulyás kategóriában az Ady Endre Művelődési Központ csapata bizonyult a legjobbnak, őket követte a rangsorban az Ad-hoc csapat és a Dupla Z csapat. Más, magyaros, bográcsban készült kategóriában a szolnoki csapat nyert, második díj jutott a Karcagi Birkapörkölt Egyesületnek, harmadik pedig a Pécsi lányok csapatnak.
Ezúttal sem maradt el a jurtaépítés, íjazás, amiről a Kalibáskő Erdélyi Iskola gondoskodott, a KönyvTuri, az EMKISZ, az EMKE Ifjúsági Szervezetének programja, valamint a hagyományos gyermekjátékok, amelyekről Toma és csapata gondoskodott. A talpalávalót a Folker együttes húzta, a néptáncbemutatót, táncházat pedig Virág Imola és Virág Endre tartotta.
