Bemutató júliusban a Kolozsvári Magyar Operában
Szabadi Ildikó zenetanár újabban a 2–3. osztályosok apró kórusát is létrehozta, ezzel együtt három kórust vezet az Apáczai-líceumban. A dzsungel könyve a legelső próbálkozás volt, azóta a vegyeskarral minden évben új musicalt mutattak be, nagy közönségsikerrel ment a Szép nyári nap Neoton-sztorija, majd a klasszikus Hair, most pedig ismét visszatérnek sokak kedvencéhez, A dzsungel könyvéhez, ami teljesen más lesz, mint a korábbi.
– Teljesen kicserélődött a csapat, a gyerekek, néhány főszereplő maradt meg a szerepében (Akela, Sir Kán, Bagira, de utóbbit kettős szereposztásban új diák is alakítja), a rendező más, van koreográfusunk Jakab Melinda személyében. Eszembe jutott, hogy a kicsi Mauglit az aprók kórusából válogassuk, de aztán olyan sokan jelentkeztek, hogy végül úgy döntöttem, mivel nem lehet 12 kis Maugli, akkor mindannyian kicsi farkasok lesznek, így három jelenetben is fellépnek – sorolja az újdonságokat a karvezető hozzátéve, hogy az első dzsungel-előadáshoz képest mára már sok tapasztalatot gyűjtött azzal kapcsolatosan, hogyan kell dolgozni a diákokkal, mire kell odafigyelni.
A szereplők életkora nagyon széles skálán mozog, hiszen vannak köztük nyolcévesek és néhány végzős egyetemista is, maga a rendező, Lovassy Cseh Tamás dramaturg pedig éppen csak a húszas évei derekán jár.
– Könnyebb, hogy egy nyelvet beszélünk, közösek a referenciák sok esetben, bár meglepő számomra hogy a kis korkülönbség ellenére sokszor már mennyire más világban mozgunk – mondja a rendező. – Ezek az emberek nem színészek, ezt a színházat örömből csinálják, ez volt könnyebbség: ennek a szabadsága, a kőszínházban ugyanis nagyon nehéz leküzdeni ezeket a falakat, levetkőzni a manírokat vagy az előzetes tudást. Nyilván fel-felbukkannak olyan szándékok, hogy teljesíteni akarnak, de mindig azt kérem tőlük, hogy inkább játsszanak, feledkezzenek bele, és sokkal könnyebben kikapcsolnak, sokkal könnyebben élvezik. Ami nehezebb volt, az a munkafegyelem megteremtése, hogy tud-e ez a generáció két órán keresztül egy irányba figyelni. Azt hiszem, ez generációs probléma, nagyon nehezen, 5-10 perces szakaszokban építkeztünk. Talán ezzel küszködtünk a legtöbbet, hogy a koncentrációs figyelem irányított legyen.
– A közösségi hálón már megjelentek a július 2-i előadást népszerűsítő anyagok, az egyik fotón kosárlabda, a másikon palánk látható. Hogyan kapcsolódik ez A dzsungel könyvéhez?
– Első perctől azt szerettem volna, hogy a történetet vegyük ki ebből a meseszerű dzsungelvilágból, és egy kicsit aktualizáljuk, formáljuk a társulatra, olyan legyen, mint ők, olyan, ami róluk szól. Talán az szól a leginkább róluk, ha magukról beszélnek, és nem azt kérem tőlük, hogy egy távoli sztorit játsszanak el figurákba bújva, hanem hogy keressük meg, hogy ezeknek a figuráknak az igazságai, a problémái hol vannak meg bennük. A hangsúlyokat máshol próbáltuk meg kitenni. Azt kerestük, hogy ezeknek a figuráknak mik az igazságai, hogy hol vannak ezekben a meseszerű karakterekben az emberi vonások.
– És melyek az igazságaik?
– Azt gondolom, hogy ezeknek a figuráknak az igazságai mindig az árnyaltságaikban vannak, tehát bármennyire meseszerű, nem hiszem, hogy jó út lenne, ha úgy közelítjük meg, hogy sablonokban gondolkodunk. Így is kezdtük a próbát, arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy Sir Kán gonosz-e vagy nem, hogy hogyan tudjuk őt megérteni, mi az ő problémája. Hiba-e az, ha az ember számonkéri a társain a szabályokat, törvényeket, és megpróbálja betartatni. Vagy hiba-e Akela részéről, ha azt mondja, hágjuk át ezeket a szabályokat, amelyek évtizedek óta fennállnak ebben a közösségben, és fogadjunk be egy kölyköt.
Ez A dzsungel könyve újszerű lesz sok mindenben, magunkra formáltuk sokféle tekintetben. Aki arra számít, hogy farkasjelmezbe és Balu-jelmezbe öltözött emberek fognak ugrálni két órán keresztül, az csalódni fog, nem ez fog történni, a diákok saját közegébe helyeztük ezt a történetet, tehát egy iskolában fog játszódni, és tulajdonképpen arról szól, hogy ezek a diákok, akik ezt az előadást játsszák, milyen problémákkal szembesülnek nap mint nap. A befogadás, az idegenség kérdéséről, a haragról, egymásra találásról, kirekesztettségről.
Lesz egy új dal is, ami A dzsungel könyve ezredik budapesti előadására készült el. Meglepő, érdemes lesz megnézni, hogy ezek a gyerekek mit csinálnak két órán keresztül a színpadon, mindenféle közhelyet félretéve tényleg sokszor lenyűgöző az az energia, az a hit, amivel ezt tolják.
A dzsungel könyvét július 2-án, vasárnap 18 órától mutatják be a Kolozsvári Magyar Operában. Helyfoglalás az opera jegypénztáránál június 25-ig (hétköznap 13–19 óra között), június 26–28-án 10–13 óra között, valamint az előadás napján 16 órától, illetve telefonon a 0754-050150 számon.
Csillek (Forrás: Facebook)
