Olaszország, Görögország és Románia az élvonalban
n A kutatásban részt vevő országok: Ausztria, Belgium, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Románia, Szerbia, Spanyolország. A közvélemény-kutatásban mintegy 74 630 személy válaszolt.
A felmérés adatai szerint egy anya Görögországban átlagosan napi 4,7 órát tölt főzéssel, takarítással, mosással, kutyasétáltatással, valamint a családtagok napirendjének megszervezésével, mintha főállású otthoni titkárnő, menedzser lenne. Ezzel szemben egy apa ennek egyötödét, azaz naponta majdnem egy órát (egészen pontosan 59 percet) tölt efféle tevékenységekkel. Ugyanez érvényes Olaszországra és Romániára is.
A háztartási munkák egyenlőtlen megoszlása az olyan skandináv országokra is igaz, mint Finnország és Norvégia, de ott a különbség valamivel kisebb. E két országban a nők naponta körülbelül három órát töltenek mosással, főzéssel és takarítással, de a férfiak is legalább napi két órát végeznek házimunkát. Ezenkívül érdemes megjegyezni, hogy ebben a két országban a nők és a férfiak nagyjából egyenlő arányban vesznek részt a háztartás „irányításában”, azaz a család zavartalan működésének megszervezésében.
Belgiumban, Németországban, Észtországban, Spanyolországban és Franciaországban a nők naponta körülbelül 3,6 órával több időt töltenek házimunkával, mint a férfiak, de ezekben az országokban is a férfiak akár napi két órát is hajlandók ilyen tevékenységeket végezni.
Telefonos app a házimunka egyenlő elosztásáért
Spanyolországban alkalmazást hoztak létre a nők számára, aminek segítségével számon tudják tartani, hogy férjük mennyi házimunkát végez, és hogy a feladatok egyenlően oszlanak-e meg.
A szoftver célja, hogy minden családban sikerüljön elérni a háztartási feladatok hatékonyabb elosztását – mondta Ángela Rodríguez, a baloldali kormányban az egyenlőségért felelős államtitkár. A kormány nagy hangsúlyt fektet a nemek közti esélyegyenlőség, a nők jogainak szavatolására.
Sokba kerülne a házimunka, ha kiszerveznénk
Az Oxfam nemzetközi segélyszervezet becslései szerint, ha a nőknek minimálbért fizetnének az általuk végzett összes fizetetlen gondozási és háztartási munkáért, az évente közel 11 billió dollárral járulna hozzá a világgazdasághoz. Ez a globális GDP mintegy 9 százaléka – írja a vmn.hu portál.
A cikk másik, korábbi tanulmányra is utal, amely szerint, ha az Egyesült Államokban a nők a háztartási munkából való részesedésükért mindössze 10 dolláros órabért kapnának – ami alacsonyabb, mint egy dadus vagy egy házvezetőnő átlagos órabére –, akkor is közel 300 dollárt tennének zsebre hetente.
A Beike Biotechnology alapos tanulmányt tett közzé, amely a háztartási és gyerekgondozási feladatok kiszervezésének árát mérte fel a világ nyolcvan városában, többek között Budapesten. A kutatók azt próbálták megbecsülni, hogy a világ különböző városaiban összesen mennyibe kerülne, ha a kétgyerekes háztartásban előforduló feladatokat különböző külső szolgáltatóknak – köztük dadának, takarítónak és tanítónak – adnák ki, és így jutottak el az otthon maradó szülők valós „értékéhez”. Abból indultak ki, hogy egy átlagos otthon maradó szülő, aki két gyereket nevel, havonta 19,9 órát tölt takarítással; 14,3 órát bevásárlással; 23,7 órát főzéssel; 11,8 órát mosással; 84,1 órát fordít érzelmi gondozásra; 16,8 órát a gyerekek szállítására; 7,3 órát korrepetálásra; és 22,9 órát tervezésre, szervezésre és egyéb háztartási adminisztrációs feladatok elvégzésére. Ez összesen 200 óra. A teljes havi költség Zürichben a legtöbb, 5400 euró, Budapest a 68. a listán a maga 1300 eurójával. Romániai városok nem szerepeltek a felmérésben.
„A férfiaknak újra kell értékelniük saját szerepüket,
és ez eltart még egy darabig…”
Miért ódzkodnak a férfiak a házimunkától? Biológiai tények, nevelési minták, kulturális okok húzódnak vajon e viszolygás hátterében? Hogyan lehet motiválni őket, hogy mégis vegyék ki a részüket az otthoni feladatok elvégzésében? Mennyire terhesek a párkapcsolatra nézve az ebből származó feszültségek és hogyan lehet elkerülni az erről szóló vitákat? Minderről Mészáros Andrea párkapcsolati terapeutával beszélgettünk.
– Miért próbálnak meglógni a férfiak a házimunka elől? Mert nem képesek rá, vagy mert tehetik? Mert hagyjuk őket…
– Tapasztalataim egyeznek a tudományos kutatásokkal, valóban így van. Az egyik legfontosabb ok: mindenkinek az a normális, amibe belenevelkedik. A kiindulópont mifelénk a tradicionális családmodell, e szerint a nők feladata a háztartás, a gyermeknevelés, a férfiaké pedig az, hogy megteremtsék mindehhez az anyagi feltételeket. Ilyen modellből kiindulva nincs mit csodálkozni azon, hogy a férfiak nem vesznek részt maguktól a házimunka elvégzésében. Idő, amíg ez a hagyományos szereposztás megváltozik, átrendeződik. Mi, nők elkezdtünk dolgozni, a karrierünkre is összpontosítani, ebből az is következik, hogy a férfiaknak át kellett, át kellene értékelniük saját szerepüket, ami lassúbb folyamat. Egyrészt azért is, mert az „eltartó”, a „pénzkereső” státusnak fontos szerepe volt, van a férfiasság visszaigazolásában. Ez evolúciós szempontból visszavezethető azokba az időkbe, amikor a férfiak feladata a vadászat, az élelem megszerzésének olykor emberfeletti küzdelme volt, ami után (megérdemelten) megpihentek a tábortűznél. Most viszont ez a „rend” felborult, hiszen a férfi és a nő is kenyérkereső, az pedig nem méltányos, hogy csak az egyik pihenjen délután a „tábortűznél”.
Különben nekem az a tapasztalatom, a férfi nem is az ellen berzenkedik, hogy házimunkát kell végeznie, hanem ahogyan elvárjuk tőle, hogy a házimunkához hozzáálljon. Ha ugyanis hazajön, és nem tud kicsit pihenni, hanem kap gyorsan egy feladatot, akkor nincs ideje átrendeződni a munkából a magánéletbe. És itt van a nagyon nagy különbség férfiak és nők között, amit sajnos, mi, nők nem veszünk figyelembe, mert valószínűleg nem is mérjük fel ennek jelentőségét. A nők például alapból képesek egyszerre több feladatot elvégezni, „multitaskingolni”, a férfiak pedig egyszerűen nem. Emiatt a nőknek az átállás a munkahelyi tevékenységből a házimunkára sokkal zökkenőmentesebb: rögtön tudnak váltani. A férfiaknak pedig – teszik, nem teszik – ez a folyamat kétlépéses. Először „ki kell jönniük” a munkából, utána „be kell menniük” a magánéletbe. Ezek bizonyított folyamatok.
Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy egyenrangúak vagyunk ugyan, de nem egyformák. Ha nem tudatosítjuk, miben tér el férfiak és nők működése, gyakran elhibázzuk az egymáshoz való viszonyunkat. Ha viszont megértenénk, akkor a férfiaknak a házimunkába való bevonásával is nagyobb sikerrel járnánk. Mindenekelőtt arra kellene odafigyelni, hogy ne elvárásként, hanem kérésként fogalmazzuk meg igényünket. Ez lenne az egyik fontos dolog, amin változtathatnánk. Hogy ne az elváráson, szemrehányáson legyen a hangsúly, hogy „miért nem csinálod, bezzeg én!” Ezzel csak ellenállást váltunk ki a férfiakból, így nem lehet aktivizálni őket. S ha mégis, az előbb-utóbb konfliktushoz vezet.
Nyilván, nem arról van szó, hogy a férfit kímélni kell, hogy neki nem, vagy csak bizonyos mértékben kell kivennie a részét a házimunkából, gyermeknevelésből. De nem mindegy, hogyan motiváljuk őket. Itt van a nagyon nagy különbség.
Ez az alapja a női mártírszerepnek: „Mindent nekem kell csinálnom!” „Ki csinálja meg, ha nem én!” – mondogatjuk sokszor. Kétségtelen, nekünk egész más a ritmusunk, az igényünk, rendszerint egyszerre akarunk megcsinálni mindent (is). Ha meg is kérjük a férfit a feladatra, és az nem teszi meg azonnal, a nő inkább elvégzi maga, nem várja ki, amíg a párja ráveszi magát. Ezekből nagyon sok félreértés, veszekedés származik, ami óhatatlanul a párkapcsolat sérüléséhez, a férfi eltávolodásához vezet. És minél inkább távolodik a férfi, a nő annál inkább próbálja a kapcsolódást visszaállítani. Márpedig minél jobban „nyomulunk” a férfi felé, annál nyomasztóbb ez számára, amitől még jobban szorong, még frusztráltabb. Még jobban távolodik.
A nők valóban nagyon túlterheltek. Munkahely, házimunka, gyermeknevelés, ettől pedig nagyon sok nő szorong. Feladatorientálttá váltunk, hosszú listáink vannak a teendőkkel, amelyeknek elvégzése rendszerint estébe nyúlik. Mindeközben a férfiak agyi aktivitása hozzánk képest sokkal hamarabb lassul. Ez biológiai tény. A nő még este 9-kor is pörög, a férfi azonban nem tud lépést tartani. Ez sok értetlenkedést, feszültséget okoz. Ezért mondom, ha például nemcsak elvárásokat támasztanánk egymás iránt, hanem ismernénk is egymás – nagyon eltérő – működését, inkább helyén tudnánk kezelni ezeket a dolgokat. Például nem az esti órákban próbálnánk rávenni fontos dolog elvégzésére a férfiakat. Hagyjuk reggelre, tegye meg akkor, ha akkor nagyobb késztetést érez. Jobban is indul a nap, máris kis sikerélménnyel, délután csak összevesznénk ugyanezért.
– Mi tehát az ideális módszer?
– Nincs ideális módszer, helyzet. Az ideális az lenne, ha megtanulnánk kommunikálni, mindennek ez az alapja. Mert, ugye, nemcsak az a fontos, hogy mi, nők hogyan fogalmazunk, hanem az is, hogy a férfiak megtanuljanak beszélni az érzéseikről. Ez pedig egyáltalán nem könnyű nekik. Ha meg tudnák magyarázni például, hogy a feladatok közül mit csinálnának szívesebben, és hogy ha lehet, ne épp akkor este, hanem teszem azt, másnap reggel szívesebben elvégeznék (persze, azzal a megjegyzéssel, hogy akkor viszont meg is csinálják…), akkor nem lenne olyan nyomasztó számukra a házi feladat. A pszichológia ezt flow-nak nevezi. Sikerélményként kell megélniük, dicséretet kell kapniuk. És ami még fontosabb, azt kell érezniük, jó ebben a csapatmunkában részt venni. „Milyen jók vagyunk mi együtt!” – ezt az érzést erősíteni. Ez konszolidálja a párkapcsolatot, nem a folyamatos korholás, rosszallás.
Érdekes módon az X generációnak, nekünk, 60-as, 70-es, 80-as években születetteknek az a természetes, hogy reggeltől estig dolgozunk, amiért nem jár, nem is várunk különösebb elismerést, dicséretet. Ez a mentalitás jellemző ránk. Ez viszont sok frusztráció alapja. Mindenkinek szüksége van az elismerésre, az sarkallja, az viszi előre.
– A most cseperedő férfitársadalomban, fiainkban, mit kellene tudatosítani?
– A mai anyukák elkövetik azt a hibát, hogy sok esetben „kiszolgálják” a gyereket, nem vonják be különböző feladatokba. Persze, nem azt tanácsolom, hogy a gyermekekkel végeztessünk el felnőtt feladatokat, de a korosztályuknak megfelelő kisebb munkákat rájuk kell bízni. A hétvégén például a kisfiammal eperdzsemet készítettünk. Játéknak fogta fel, sikerélménynek. Amikor majd együtt fogjuk fogyasztani a lekvárt, akkor is vissza tudok csatolni arra, hogy ő mennyire ügyes volt, hiszen segített, és lám, milyen finomság az eredménye.
Ezek a kis sikerélmények járulnak hozzá az identitás kialakulásához. Feladatok nélkül a gyerekek nem tudják megtanulni, miben jók. A mai fiatalság folyamatosan önmagát keresi, nem találja a helyét a világban. De ha nem bízunk rájuk semmilyen feladatot, hogyan is tapasztalnák meg saját képességeiket, korlátaikat?
– Az iskola nem gondoskodik eléggé extra feladatokról? Hogy a korlátaikkal való szembesítésről ne is beszéljünk…
– Az iskolában is sok mindent tanulnak, de egész más készségeiket fejleszti a matematika-, vagy a nyelvtanulás, és megint más az élményalapú tanulás, ami sokkal jobban hozzájárul a gyermek fejlődéséhez. Sajnos, az iskola még nem hangolódott rá erre a szocializálódási formára. Még a régi, statikus, a mai gyerekeknek unalmas tanítási módszert alkalmazzák.
