Virágok fehérben, sárgában és pirosban, egyesével vagy tömött csokorban. Fényképezem Tücsköt is a pitypangok között. Egyik díszcserje érdekes, gúla formájú hatalmas bimbót növel, másik pedig csokros narancsost. Útba ejtünk fűzfát, galagonyát, pirosló díszbirst és -almát, mesés magnóliát, aranysárga vesszőt és légies sárga boglárkacserjét, út menti gyöngyvesszőt, de virágzó csipkebogyót és sárga loncot is találunk. Tizennegyedik állomásunk a fenyőfáknál ér véget, ahol a sétányra vetődő árnyékunkat lencsevégre kapjuk. A madarak sem valami beszédesek ma, síri csend borul a park fáira.
Tücsök jobb lábán a körömágy vörösre hólyagosodott. Valami megszúrhatta? Állandóan nyalogatja, tisztogatja. Piros pólyát kötöttem rá, evvel a zoknis lábbal kutyagolunk. De a kötés, amit este felkötöttem, reggelre el is tűnt. Mire Péter dokihoz kerülünk, már csak egy lyuk maradt a helyén, de azért a megfelelő ellátásba így is részesült. Meg kell trimmelni, mondja a doki, a fogkövet is leszedni, de előbb a lába... Felgallérozza, hogy ne nyalogassa sebét, ami viszont hátráltatja őt az evésben, alvásban. Nem szereti, zokon veszi, kérdő szemmel néz rám.
A másfél kilométeres hosszú utca jobb oldalán lévő villanyoszlopokról eltűntek a szemetes kukák. Lopják a szemétládákat! – mondom Tücsöknek, és csak később veszem észre, hogy a zöld színű kukák az út túloldalán lévő jelzőtáblák, utcai tükrök vékony oszlopaira átszerelték, a kutyagumis zacskóval átevickélünk a forgalmas úton. A kutyafuttatón a kapukról eltűnt zárakat tolózárral pótolták, így lába kelt a piros sörösládának, ami az egyik bejáratot támasztotta. Az egyik pad is sínylődik, kitörték belőle az egyik bürüt. Az ifjonc Bogyó egymagában szaladgál, Tücsök hozzá csatolja magát, két lábra állva mellső lábukkal, mint a kenguruk bokszolnak, egymást átugorják, vagy egymás mellett rohangálnak. Kifogyhatatlan ötletmozdulatok sora következik, de végül ők is elfáradnak, majd jó nagyokat kortyolgatnak a közös tálból, leheverednek egymás mellé.
Itthon azt veszem észre, hogy lassan kiszorulok a lakásból, az egyetlen szobából is: Tücsök ki/betölti. Az egyes számú, ablak melletti fotel a főhely, alatta az egyes számú bejárat a barlangba. Mellette van a kilátó, ami az ablakpárkányig ér, oda menekíti kedvenc játékait. A fokföldi ibolyák mögé, a cserepek közé rejti el a kisebbeket, a nagyobbakat csak úgy tudja felcipelni, ha előbb ő felmászik, majd felhúzza a kakast vagy a nagy sárga kacsát a párkányra. Már egy nagy játékhegy tornyosul az ablak előtt, és ha valamelyikük leesik, nyüszít, és ha nem hajolok le érte, képes leszállni, majd visszavinni az ablakba.
Már a második számú fotel is az övé, ez alatt van a második számú kincses barlang. Betettem egy neki varrt ülőpárnát, így kevesebb hely maradt a játékainak. Itt alszik evés után. De az ágyamat is használja, főleg hajnaltájban, a fotelból vagy az alól átmászik, és hátát az enyémnek nyomja. Biztos fázik szegény. A konyhában áll a hármas számú kagylófotel, onnan szemléli és nézi, hogyan sütök, főzök, mosogatok. Nemtetszését vagy helyeslését egy-egy vakkantással jelzi, erre szakosodott hanglejtéssel fejezi ki magát (csak tudnám, kitől tanulta ezt). Az ajtón belüli, a küszöbön lévő takaró az őrzővédő főhadiszállás, míg a könyvespolc előtti aprócska szőnyeg, leshely a fürdőszoba felé.
Jó, ha néha az ágyon hagy kevés kis helyet ahol este lefeküdhetek, kinyújthatom végtagjaimat, vagy annak sarkába felkuporogva megírhatom a Tücsök-beszámolót. Mint ahogy most is ezt teszi, nézi, már megint az ölömben a laptop? S ha már ennyire vigyáz minden körülötte lévő dologra, nem maradhat el a jutalomfalatka, amit a szülinapi nyuszi lapos teste rejteget: hegyes orra segítségével ügyesen kiszedegeti a pici darabokat. Ez nemcsak játék, feladat is egyben, de időtöltés is, legalább nyugodtan megihatom a reggeli capuccinómat.
