Megjelent a Szabadság turistamelléklete, az Erdély legfrissebb számában.
Június 13-án, szombaton a Bucium utcai (Monostor negyed) autóbuszmegállóban gyülekezünk és izgatottan várjuk, hogy induljunk egy jó kis kirándulásra. Reggel 9 óra előtt rendre érkezünk hátizsákkal felszerelve a meghirdetett találkozóhelyre. Rövid idő alatt jó kis csoport gyűl össze, túravezetőnk Csorba Anna. Örvendünk a viszontlátásnak, a találkozásnak és annak, hogy néhány órára magunk mögött hagyjuk a város zaját, élvezhetjük az erdők csendjét, a virágos réteket, a friss levegőt, mindez nagyon hiányzott az elmúlt hetekben. A régi ismerősök mellett új túratársak is érkeznek. A csoportban szinte minden korosztály képviselteti magát, fiatalok, idősebbek és gyerekek is, összesen 15-en indulunk útnak. Az időjáráselőrejelzés nem a legbiztatóbb, sajnos az utóbbi hetekben nagyon hirtelen változik az idő, kiszámíthatatlan. Hideg és meleg napok váltakoznak, hol nyárias, hol fázunk, sokszor magas a páratartalom vagy hirtelen beborul, ijesztő fekete felhők borítják be az eget, záporok, zivatarok, jégesők jönnek. A kirándulás előtti éjszaka is esett az eső, de a reggeli induláskor már kék ég virít felettünk és melegen süt a nap, felszárítva az utakat és ösvényeket.
Várromok, ikerdombok közt a Leányvárban FOTÓ: PÁL GYÖNGYI
Autóbusszal utazunk Szászfenesre, a Leányvár nevű lakónegyedig. Itt az új tömbházak között indulunk felfelé a Leányvár nevű ikerdombokra vezető úton. Ez az erdőborította domb kettős csúcsával Szászfenestől délre található, a keleti csúcson (557 m, ez a Várhegy) egy régi vár maradványai láthatók az erdőben, a várhoz fűződő legendákból származik a Leányvár elnevezés. A domb lábánál elterülő lakónegyed is innen kapta a nevét. Az út meredeken halad felfelé a nyugati csúcsra, onnan beereszkedünk egy nyeregbe, majd kimászunk a Várhegyre, a várromokhoz. A közelben levő kilátópontról megcsodáljuk a tájat. Visszatérünk a nyeregbe és az erdőben folytatjuk utunkat a kolozstótfalusi hágó felé. Kiérünk az erdőből, füves, bozótos rész következik, belátszik a tótfalusi völgy. Elérjük a falu szélét, sok új ház épül itt a hágón. Lent a Bocsor-patak völgyében hosszan elnyúlik a falu. Nem ereszkedünk le, hanem a falutól nyugatra levő erdőborította gerinc felé folytatjuk utunkat. Elhagyunk egy telefonjelerősítő tornyot és egy emlékművet, tovább az út hosszan egy szép erdőben vezet egy gerincen déli irányba. Ez a rész Kereszthegy és Medvehegy néven szerepel a Kolozsvár és környéke térképen. A Kolozstótfalu feletti legelőkre érünk, az erdő szélét követve meredek emelkedőn jutunk fel egy széles fennsíkra. Innen jól látható Szelicse település, a Kismagura (826 m) és a Feleki-gerinc zárja a kilátást dél felé. Kelet felé is erdő terül el, ott található az EKE-forrás. A fennsík északi oldala meredeken lejt, erdő borítja, nyugat felé haladunk az erdő széle és a szántóföld között, a gabonatáblában tengernyi pipacs virít. Elérjük a plató szélét. Az itt levő magassági pont a Havasbükke (759 m) csúcs. Innen az oldal meredeken lejt nyugat felé, a Rákos-patak völgyébe, ott halad az erdélyi autópálya, szép a kilátás a Gyalui-havasokra. Déli irányba a Székelykő és a Tordai-hasadék körvonalai jól kivehetők.
Ez a túránk legtávolabbi pontja, innen visszatérünk a Tótfalu feletti legelőkig, szépen belátszik északra a Kis-Szamos völgye. Június közepe van, az erdők és a rétek még megőrizték friss, üdezöld színüket, még nem perzselte meg a nyár forrósága. A rét tele margarétával és németszegfűvel, csiperkegombát is találunk a fű között. A Gorbó-gerinc felé folytatjuk utunkat, hol erdőn keresztül, hol füves réteken haladunk Kolozsvár felé a gerincen. Ahogy közeledünk, egyre szebben látszik a város. Este fél hét körül érkezünk haza kissé fáradtan a szép és látványos kirándulásról, a megtett 20 km-es út után. Az időjárás is kedvezett, egész nap szép nyári időnek örvendhettünk, csak éjszakára érkezett meg az eső.
