„Hálaadásodat áldozd az Istennek...!”
A liturgia első részét Lőrincz Konrád, a Nagyenyedi Református Egyházmegye esperese végezte el, az igehirdetés szolgálatát pedig Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke tartotta, aki a hálaadás fontosságát hangsúlyozta, az 50. Zsoltárok könyve 14. és 15. verse alapján: „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat! És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem”.
A püspök kiemelte: az elmúlt években Erdélyben mintegy ötszáz templomot újítottak fel, lassan lezárul a folyamat, és „nekünk csak egy feladatunk maradt, a hálaadás, ami a köszönetnek a kifejezése”. A felújított templommal együtt, amely szebb, mint valaha, a híveknek is meg kell újítaniuk a fogadalmat, hogy nem szakadnak el a gyülekezettől, a magyar közösségtől. „Ötször szinte elpusztult ez a templom, de ebben a gyülekezetben mindig volt feltámadás, és ha ma mi ezt elhisszük, akkor ez fog megvalósulni a jövőben is” – vélte Kató Béla püspök, aki legvégül megáldotta a felújított templomot.
Tóth Tibor László nagyenyedi lelkipásztor megköszönte a támogatásokat és elmondta: 2023-ban, amikor felbontották az 1873-ban készült toronygömböt, a maga során elkészített egy időkapszulát, amelyben a templom múltját és jelenét ismertette, és ennek tartalmát idézte az ünnepségen.
Köszöntőjében Kolumbán Vilmos püspök-helyettes is az enyedi templom egyháztörténeti jelentőségét méltatta, mondván: „Kevés olyan templom van, amely felérne Nagyenyed templomának történelmével”. Ez a templom tud a legtöbbet az erdélyi református egyház történetéről, hiszen itt tartottak közel ötven zsinatot és falai között jött létre 1564-ben az Erdélyi Református Egyház.
Megható szavakat intézett az egybegyűltekhez Brendus Réka, a Magyar Kormány Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztály-vezetője is, aki enyedi származású lévén, itt kapott „gyökereket és szárnyakat”. „Legyen e teljesen megújult templom messze világító fáklyája mindannak, ami továbbélteti a közösséget” – mondta Brendus Réka. Beszédében megemlékezett Potápi Árpád Jánosról is, Enyed elkötelezett támogatójáról, akinek emléke előtt egyperces néma csenddel emlékezett a gyülekezet.
Ilyés Szabolcs, a RegioConsult ügyvezető igazgatója, felvázolta a templom felújításának főbb állomásait. A szakember elmondta: voltak, akik megkérdőjelezték a kivitelezés sikerét és több tényező késleltette a munkálatokat, de végül csodálatos végeredmény született. „Egy ilyen műemléket 60-80 évente ildomos felújítani, én pedig azt remélem, hogy ennyi év után ismét lesz erő a közösségben, hogy ezt megtegye” – mondta Ilyés.
Cseke Attila RMDSZ-es szenátor kihangsúlyozta, hogy az enyedi templom több tekintetben egyedi, hiszen meghatározó történelme van, sajátos stílusjegyeket visel magán – a román kori alapoktól a késő gótikán át a késő barokkig –, és példátlan az az összefogás is, amellyel megteremtették a felújításhoz szükséges forrásokat.
Nicolae Mărginean, a Központi Fejlesztési Iroda kommunikációs igazgatója elismerően szólt a felújításról és a templomot egyenesen katedrálisnak nevezte, mert „azzá teszi a lelkülete és a szellemisége”.
Köszöntő beszédében Lőrincz Helga, a nagyenyedi RMDSZ elnöke, utalt arra, hogy az elmúlt nyolc esztendő alatt a magyar érdekeltségű épületek szinte mindenikét – így a kollégiumot, a Bethlen utcát, a római katolikus és a református templomot – restaurálták Nagyenyed központjában, és erre a rendkívüli teljesítményre a 13 százaléknyi magyar közösség volt képes. „Minden, ami magyar, a helyén áll felújítva, és ezért csak hálásak lehetünk. Hálásak kell lennünk a Jóistennek, hogy mi lehetünk azok, akik életet viszünk ezekbe az épületekbe. Ez a mi dolgunk és ezt hálával tesszük” – mondta a politikus. Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója elmondta: a templom tőszomszédságában található iskola és annak közössége megpróbálja teljesíteni hivatását és ebben segíti és erősíti a hite. Az ünnepségen jelen volt az egyházközség egykori lelkipásztora, Pásztori Kupán István Gergely, aki Isten áldását kérte a felújított templomra.
A köszöntő beszédeket szavalatok és zenei előadások ékesítették. Fellépett a gyülekezet és a kollégium kórusa, a kollégium furulya zenekara, utóbbiak Szabó Zsombor zenetanár irányításával. Különös élményt jelentett Rigmányi István operaénekes fellépése, akit orgonán kísért Kolcsár Péter zongoraművész. Alkalomhoz illő pastorale orgonajátékot hallhattunk továbbá Basa Anna kántor, kórusvezető jóvoltából. Szőcs Noémi, a Kolozsvári Színművészeti Egyetem hallgatója Kárpáti Tibor Gyöngyöt az Embernek című versét tolmácsolta, Rostás Angéla képzős diák pedig Áprily Lajos Enyedi csend-jét szavalta el, énekeltek Fülöp Hanna és Sipos Mária Beatrice diáklányok.
Nagyenyed vártemploma, az Erdélyi Református Egyház bölcsője
Az ünnepi istentiszteleten több felszólaló is utalt az Erdély minden tragédiáját megszenvedő enyedi templom történetére. A viszontagságos idők nyomai már az épület változatos stílusjegyein szembeötlőek. Román stílusú az 1222-1239 között épült torony, egyszerűsített késő-gótikus templom-külső eredetiben megmaradt szentéllyel, valamint adott az egyszerűsített késő-barokk háromhajós templombelső. A templomhajó toronyhoz való hozzáépítését 1480-ban fejezték be. A stíluskeverék magyarázata, hogy a város templomával együtt ötször lett elpusztítva, és mindig a kor építészeti stílusának megfelelően lett újjáépítve.
Az első pusztítás az 1241-42-es tatárbetörés volt, a második 1599-1600-ban esett meg, amikor Mihály vajda Havaselvéről feltört, és közel egy év alatt Erdélyt felégette, értékeiben nagyrészt megsemmisítette. Ennek a pusztításnak áldozatául esett az enyedi vártemplom és az egész város. A harmadik pusztítás dátuma 1658 volt, előzménye II. Rákóczi György fejedelem megfontolatlan lengyel koronaszerző próbálkozása és a Porta büntető hadjárata. Ekkor pusztult el Gyulafehérváron a Bethlen Gábor által 1622-ben alapított Collegicum Academicum, az értékes könyvtár és Erdély egyetlen akkori patikája. A pusztítók a tatár kánnal az élen Enyedet és elérték, szerencsére egy hirtelen felhőszakadás a gyújtogató pusztítás méreteit részben csökkentette. A negyedik pusztítás 1704. virágvasárnapján, március 16-án ment végbe, amikor Rabutin osztrák generális parancsára Tiege ezredes martalóc csapatával megtámadta a várost. Küldöttség élén Pápai Páriz Ferenc professzor kegyelmet kért a városnak, sikertelenül. Az összecsapásban körülbelül 200-an estek el, közülük 18 kollégiumi diák, emlékművük a Sétatéren található. Ekkor szakadt be a tüzes gerendák súlya alatt a templomhajó csúcsíves, kőbordás mennyezete, 16 évig fedetlen maradt, majd 1720-ban gerenda és deszkamennyezetet építettek. Majd 1795-1805 között építették be a késő-barokk háromhajós templombelsőt a karzatokkal. Az akkori tragédiát Jókai Mór A nagyenyedi két fűzfa című novellájában örökítette meg. Az ӧtӧdik és egyben a legnagyobb pusztítás 1849. január 8-dikáról 9-dikére virradó éjszaka történt, amikor a katonai védelem nélkül hagyott városra tört a nyugati érchegység fellázított román lakossága. Egyetlen éjszaka 800 embert, főként asszonyt, öreget, gyereket mészároltak le, de a mínusz 27 fokos hidegben bujdosók is szinte kivétel nélkül megfagytak, így az áldozatok száma szinte megkétszereződött. A Bethlen-kollégiumot, annak könyvtárát és a templomot feldúlták, kegytárgyait, értékeit elrabolták, levéltárát megsemmisítették.
A városnak szerencsére mindannyiszor sikerült kihevernie a tragédiákat és helyrehoznia a templomon is esett károkat, így annak sikerült betöltenie fontos egyháztörténeti küldetését. A nagyenyedi templom otthont adott 11 országgyűlésnek és 49 zsinatnak, falai között jött létre 1564-ben az Erdélyi Református Egyház a lutheri és kálvini egyház különválásával. Itt választották meg Erdély első magyar református püspökét, Dávid Ferenc személyében, 1780-1849 között pedig az Erdélyi Református Egyház püspöki székhelye volt. 1646-ban ebben a templomban rendelte el a zsinat a presbitériumok felállítását, és ugyanabben az évben itt mondták ki a nemzeti iskolák indítását. 1551. július 19-én ebben a templomban éjszakázott utoljára a magyar korona Izabella királynő tulajdonában, másnap átadták, a koronázási jelvényekkel, az osztrákoknak. 1682-ben az enyedi templomban állították fel a Supremum Consistoriumot, a ma is létező Igazgatótanács elődjét, a világiakból és egyháziakból álló bizottságot.
„Soha nem volt ilyen szép ez a templom!”
A mostani felújítás nyomán soha nem látott pompájában ragyog Nagyenyed temploma. A kiemelt, A-kategóriás műemlék szakszerű felújítása azonban egy viszontagságos folyamat volt, ennek részleteit Balogh Éva, a RegioConsult tanácsadói és pályázatmenedzsment iroda igazgatója ismertette lapunknak.
A vártemplom helyreállításáról 2015-ben született döntés. A projekt megvalósítása a Regional Consulting & Management projektmenedzsment, az UTILITAS CCPDRPC tervező, valamint az Ostentum Kft technikai segítségével zajlott. A rehabilitáció elsősorban Európai Uniós forrásokból valósult meg, a Regionális Operatív Program 2014-2020 keretén belül. A finanszírozási szerződést 2017. június 15-én írták alá az akkori Regionális Fejlesztési, Közigazgatási és Európai Alapok Minisztériumával mint irányító hatósággal és a Közép Regionális Fejlesztési Ügynökséggel, mint közreműködő szervezettel. A kivitelezési szerződést a versenypályázati eljárás után, 2018. július 25-én kötötték meg a Decorint építőipari vállalattal. A munkálatok 2018. szeptember 3-án kezdődtek, és a projekt befejezésének határideje és tényleges megvalósítása 2023. december 8-a volt.
A projekt tervezett összköltsége 18.491.727,34 lej volt, ebből 14.562.622,83 lej uniós forrás és 2.569.874,60 lej nemzeti hozzájárulás, 1.359.229,91 lej pedig önrész volt. A nem előrelátható költségek és egyéb negatív tényezők miatt az egyházközségnek szüksége volt a hatalmas önrész és a többlet költségek pótlására, körülbelül 2.000.000 lej értében. Ezt a szükséges többletfinanszírozást Magyarország kormánya biztosította a Bethlen Gábor Alap támogatásából.
A 2015-ben indult és 2023-ban befejeződőtt munkálatok során számos kihívással néztek szembe, amelyek nemcsak világszinten, hanem helyi szinten is befolyásolták a projekt haladását. A 2020-ban kitört COVID-19 világjárvány jelentős akadályt gördített a kivitelezés elé, hiszen a korlátozások és az egészségügyi előírások miatt a munkálatok szüneteltek, ami elkerülhetetlen késedelmet okozott. A pandémia után, amikor a projekt újraindulhatott, az építőipart sújtó árrobbanás jelentett újabb nehézséget. Az építőanyagok drasztikus drágulása, valamint a munkaerőhiány további terheket rótt az egyházra és a kivitelező csapatra egyaránt. A munkálatok számos kompromisszumot igényeltek, amelyeket a kivitelező csapatnak és a projekt összes résztvevőjének meg kellett hoznia. Bár a templom a legnagyobb mértékű felújításon esett át, a 2015-ös tervekhez képest bizonyos beruházásokat nem sikerült megvalósítani a világjárvány, az építőipari árrobbanás és a szomszédos háborúk okozta nehézségek miatt. Az évek során számos módosításra volt szükség, azonban mindvégig arra törekedtek, hogy a minőség és a funkcionalitás ne szenvedjen csorbát.
A munkálatok során, például a tető felbontása után kiderült, hogy hiányzik a teljes vízvető rendszer, a cserepek egy habarcsrétegre voltak helyezve, így új vízvető létrehozása vált szükségessé. A tetőszerkezet fából készült részei jelentősen megrongálódtak, ezért két új koszorút terveztek. A faanyag hatékonyabb felhasználásának optimalizálása érdekében részletes megoldásokat dolgoztak ki a gerendák megerősítésére és az illesztési munkák könnyítésére. Az építészeti beavatkozások közül a déli tribün szerkezetének módosítása is fontos változás volt, mivel a meglévő padlóburkolat jó állapotban volt, ezért nem volt szükség annak lebontására. A másik oldalon, az északi tribün padlóburkolatának cseréjére azonban szükség volt. A felfedezett történelmi feliratok helyreállítása és kiemelése is fontos része lett a munkának, különösen a diadalív felületén található feliratoké.
Első lépésként a templom tetőszerkezetét újították fel, különös tekintettel a szentély és a sacristia területére, ahol a régi tetőfedő anyagokat teljesen eltávolították. Az elavult és sérült szerkezeti elemeket kicserélték, majd az új tetőszerkezetet cserépfedéssel látták el. A sekrestye és a templomhajó között elhelyezkedő lépcsőház tetőjét fémlemezzel fedték, hogy biztosítsák a megfelelő védekezést az időjárás viszontagságai ellen. A homlokzatokon is jelentős munkálatok történtek: eltávolították a régi vakolatot, majd megtisztították a falakat és helyreállították a hézagokat, különösen a szentély és a sekrestye területén. A külső homlokzatokon végzett munkák mellett a belső falakon is felújításokat végeztek. A boltozatok és belső falak vakolatát eltávolították, majd megtisztították a kőelemeket, és új vakolatréteget vittek fel, amelyet végül festéssel zártak le. A templom belső terének egyes részein, például a templomhajóban, a faragott kőelemeket is restaurálták, hogy visszaállítsák eredeti állapotukat. A templom szerkezeti megerősítése érdekében a boltozatokat is megerősítették, és a sekrestye korábbi faszerkezeteit rekonstruálták. A fapadlókat a galéria szintjén újították fel, míg a földszinten kőburkolatot alkalmaztak. A technikai hálózatok kiépítése során külső és belső vízelvezető csatornákat is telepítettek, hogy javítsák a templom vízelvezetési rendszerét. A szentélybe új vitráliumokat (üvegablakokat) építettek be, amelyek nemcsak esztétikai értékkel bírnak, hanem a fények és árnyékok játéka révén spirituális hangulatot is teremtenek a templomban. Megtörtént a padok teljes cseréje a templomhajóban és a karzaton is.
A felújítás során nemcsak a templom külső és belső terei, hanem a torony is jelentős restaurálási munkálatokon esett át. A torony teljes belső szerkezete alapos helyreállításra került, mivel az idő múlásával elhasználódott elemek, különösen a faanyagok és szerkezeti kötések, veszélyeztették a torony stabilitását és biztonságát. A restaurálás során a sérült vagy elavult elemeket gondosan kijavították, illetve szükség esetén kicserélték, mindvégig ügyelve a történelmi hitelesség megőrzésére és az eredeti szerkezeti megoldások megtartására. Külön figyelmet kapott a harangok felújítása is, amelyek a templom és a közösség szimbolikus és szakrális elemei. A harangok mechanikai alkatrészeit modernizálták, beleértve a rögzítő rendszereket és az ütőszerkezeteket is, hogy a harangok biztonságosan és hatékonyan működjenek a jövőben is. A felújításnak köszönhetően a harangok ismét a régi pompájukban szólalnak meg, szolgálva a közösséget és jelezve a fontos eseményeket. Az orgona tisztítása és karbantartása szakértelmet igénylő feladat volt, amelyet tapasztalt orgonaszólisták és szakemberek végeztek el. A folyamat a hangszer alapos szétszerelésével indult, amely lehetővé tette, hogy minden egyes alkatrészt, beleértve a fúvókákat, sípokat, billentyűket és mechanikai elemeket, gondosan megvizsgáljanak. A szakemberek a szakszerű tisztítást követően minden alkatrészt újból összeszereltek, figyelembe véve a gyári specifikációkat és a történelmi értékeket.
A teljes felújítás során végig kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a munkálatok ne csupán esztétikai, hanem szerkezeti és funkcionális szempontból is maradandó javulást eredményezzenek. A templom történelmi értékeinek megőrzése mellett a modern szükségleteknek megfelelően is fejlesztették az épületet, biztosítva, hogy a következő generációk is élvezhessék ezt a kulturális és szellemi örökséget.
Fotók: KISS GÁBOR
