…azok a boldogságot jelentő kék üvegcipellők

Zenés emlékmorzsák karantén idején

…azok a boldogságot jelentő kék üvegcipellők
Bevallom, egyik vasárnap délután egymás után kétszer néztem meg Massenet Hamupipőkéjének 2011-es előadását a Royal Opera House online közvetítése alkalmával. Nem tagadom, hiába öregszem, a mese most is – vagy talán még jobban – úgy elvarázsol, mint gyermekkoromban. Ráadásul, Massenet Hamupipőkéjét olyan magával ragadó rendezésben, és olyan ragyogó előadásban élvezhettem végig, hogy észre sem vettem az idő múlását, és máris a kora délutánból késő este lett.

Charles Perrault meséje alapján Massenet Cendrillonjának azaz Hamupipőkéjének librettóját Henri Cain készítette. Françoise Gazio és Frances Whitaker rendezésében Barbara de Limburg díszleteivel karöltve, a tündérmese a teljes színpadot betöltő franciául megírt óriási mesekönyvben játszódott, szereplői a könyv lapjaiból nyíló ajtókon keresztül varázsolódtak elő. Laurent Pelly kosztümtervező Hamupipőke otthoni ruháját szürke mintásra, a tündér ajándékát fehér-, halványkék, csillogó flitterekkel díszítettre tervezte. A királyi udvarban az uralkodó szín a piros, a bálozó hölgyeken ahány ruha és kalap annyiféle ötletes, elegáns kreáció és mind piros.

A számottevő zenekari részek által sugallt komikus pillanatokat Laura Scozzi groteszk, humoros poénokkal teletűzdelt szellemes koreográfiája „színesíti”. A mese központi alakja La Fée, a hatalmával tisztában lévő, elragadóan szép Jótündér, azaz a csodálatos hangú Eglise Gutiérrez, pasztellszínű fátyolruhájában valóban tündér megjelenésű koloratúr szoprán, aki a cselekményt, sőt a mese végén a zenekar utolsó hangjait is „levezényli”, és tündérkéivel-lidérceivel azon iparkodik, hogy a mostoha által becsmérelt, szegény kis Lucettet/Hamupipőkét boldoggá tegye.

A megjelenésében groteszk, hitelesen gonosz mostoha Madame de la Haltière nagyszerű figura, Ewa Podleś pedig fantasztikus hangú mezzoszoprán, akire sok nevettető-humoros viselkedést ruházott a rendező. A két mostohatestvér – Noémi (Madeleine Pierard, szoprán) és Dorothée (Kai Rüüntel, szoprán) – számtalan mókás-grimaszos pillanattal „próbál szerencsét” a királyfinál. „Madame” és a lányok tercettje a bálba készülődés izgalmas, nevetséges „utasításaival” rendkívül humoros volt.

Csak Hamupipőke marad bánatosan otthon, neki csak a munka „jár”, pedig ő is ott szeretne lenni a bálban. Joyce DiDonato ebben a produkcióban is tökéleteset alkot hangilag és előadásmódban is, izgalmas és bájosan elragadó, ahogyan a szerény-szegény-félénk Hamupipőkéből, a Jótündér /La Fée segítségével boldog hercegkisasszonnyá válik.

Az opera elején az Enfin! Je connaîtrai le bonheur áriában maga sem tudja, hogy álom vagy valóság, amikor a csillagos éjszakában a tündér csillogó báli ruhát, kék üvegcipellőket varázsol rá, és lovashintóval küldi el a bálba. De reménykedik, hogy ráköszön a boldogság. Az igazi szerelem hiányában szenvedő „Prince charmant” szerepét Massenet női hangra komponálta, de esetenként tenorok is éneklik. Az egyedüllétében depressziós herceg „bőrében” ezúttal Alice Coote érett, meleg hangú szoprán mindvégig élethű figurát alakított, kiváló hangi adottságokkal. A báli találkozás alkalmával Toi qui m’es apparue ô beau rêve enchanteur áriájában kéri „az ég küldte szépséget”, árulja el a nevét. Duettjükben többször hangzik el a kérdés: „ki vagy te?”, amire Hamupipőke válasza: Pour vous, je serai l’inconnue… „egy ismeretlen”, míg számára az ifjú az „elragadó herceg”.

Az „álompár” szerelmet vall egymásnak, az éjfél közeleg, Hamupipőkének el kell hagynia a herceget, de a nagy sietségben, az egyik üvegcipő leesik a lábáról. Telik az idő, a herceg magába roskadva énekli az Allez, laissez- moi seul…Cœur sans amouráriában, a szív szerelem nélkül, a tavasz rózsák nélkül minden napját komorrá teszi. Hamupipőke is szenved, majd belebetegszik a szerelembe.

Pandolf, az apa (Jean-Philippe Lafont) Ma pauvre enfant chérie vigasztaló áriájának ringató jellege szeretetről, gyöngédségről tanúskodik. Megható az apa-lánya duett, amelyben visszaemlékeznek a régi szép napokra, amikor a lelkük boldogsággal volt teli.

Közben az álmodozó szerelmesek szenvedélyes áriában kérik a tündért, legyen könyörületes és vezesse őket újból egymáshoz, segítsen, hogy álomviláguk valósággá váljon. A happy and annak a kék üvegcipellőnek köszönhető, amely senki másra, csak egyedül a Lucette/Hamupipőke lábára talál. A boldog fináléban a szereplők vidáman vesznek búcsút a zenemesét „könnyel-mosollyal” hallgató közönségtől.

A tündérmesék minden pillanata olyan álomvilágot teremt, amelyben jó (néha) boldognak lenni. Aki nem hiszi, járjon utána, és a YouTube csatornán csodálkozzon rá Massenet Cendrillonjának, azaz Hamupipőkéjének álomvilágára.

(Borítókép: Jelenet a Hamupipőkéből, középen Joyce DiDonato. Fotó forrása: Royal Opera House)