„Kétszáz repülőgépről szórták a halált"

„Vágyva vágytam arra, hogy végre találkozzunk ilyen formában és együtt lehessünk, beszélgessünk, hiszen az elmúlt hónapok azt mutatták meg, hogy nagy szükség van ezekre a találkozásokra” – fogalmazott a könyvbemutatón Rácz Norbert, utalva az elmúlt időszakra. Nagy Péter, a kötetet megjelentető Exit kiadó ügyvezető igazgatója kiemelte, hogy csupán egyetlen támogató segítségére számíthattak a kivitelezésben. Úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi helyzetben kifejezetten tanulságos lehet a kötet, hiszen megmutatja nekünk: „voltak nagyon nehéz periódusai Kolozsvárnak, amelyekből újra talpra tudott állni.” Azt is kiemelte, hogy bár a könyvesbolt zárva volt és a megjelenést követően a könyvbemutató sem volt lehetséges, mégis rekordszámú példány kelt el.

A könyv alapjául szolgáló, dokumentumértékű fényképek mellé rendelt visszaemlékezésekből Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészének felolvasása adott ízelítőt.

„Én körülbelül három nap múlva tértem magamhoz a kórházban. Combig mind a két lábam bekötve, tele szilánkokkal, húsdarabok hiányoztak belőlem. (…) Amikor édesanyánkat, Szabó Ilonát megtalálták, halottnak nyilvánították, s elszállították a hullaházba. Másnap a család egyik jó barátja, Pop bácsi, temetkezési vállalkozó, megkereste a hullaházban és észrevette, hogy lélegzik. Még élt 36 évet. Ez idő alatt édesapám, Gál Ferenc Badacsonyban volt bort vásárolni a vendéglője számára. A tragédia pénteken történt, de ő csak vasárnap tudta meg, hogy nincs se lánya, se háza, se vendéglője, hogy földönfutók lettek.” (Gál Irén visszaemlékezése)

Ezt követően Benkő Levente történész, a könyvbemutató moderátora kérte fel Gaal György hely- és irodalomtörténészt, hogy méltassa a kötetet. – Egy várost sokféleképpen lehet megsebezni, hiszen a járványok, ostromok, éhínségek, forradalmak és háborúk egyaránt kizökkentik az életet megszokott körforgásából és mindezekből Kolozsvárnak is bőven kijutott. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió közös hadműveletének részét képezte az 1944. június 2-i szőnyegbombázás, amely során 50 percen át közel 200 repülőgépről szórták a halált – ismertette az eseményeket Gaal György. Az adatok szerint körülbelül 342-en vesztették életüket, 400 sebesültet jegyeztek, valamint 250 ház teljesen megsemmisült, ugyanannyi pedig megrongálódott. – A tragédiával kapcsolatos dokumentumokról és visszaemlékezésekből Papp Annamária 2014-ben Asztalos Lajos helytörténésszel közösen már megjelentette Kolozsvár bombázása című kötetét. Később sikerült felkutatni a Fotofilm műhely fényképalbumát, amelyben Szabó Dénes fényképész fotói láthatók a bombázást követő állapotokról. Ő volt az, aki a tragédia után kiment Kolozsvár utcáira és megörökítette a pusztítást – magyarázta az irodalomtörténész. Ezek a felvételek képezik a most megjelent könyv alapját, digitalizálásukat Rohonyi D. Iván végezte, aki az album tartalmával kapcsolatban úgy fogalmazott: technikailag tökéletesen kivitelezett, kiváló és minőségi fotókról van szó.

A könyvbemutató résztvevői, balról jobbra: Rohonyi D. Iván, Papp Annamária, Gaal György és Benkő Levente. Fotó: Csiki Zsuzsanna

A kötet és a történelmi állapotok részletes bemutatását követően Benkő Levente Kolozsvár 1944-es áldozatainak, valamint Szabó Dénes és Asztalos Lajos emlékére egy perc néma csendet kért a résztvevőktől.

A kötet megálmodója, Papp Annamária az ötletről és a kutatómunkáról mesélve bevallotta: már az első könyv bemutatásakor érezte, hogy lesz folytatás. Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök hívta fel a figyelmét a fotóalbumra, amelynek felkutatása nem volt egyszerű feladat.

Benkő Levente kérésére ezt követően néhány fülszövegíró és páran a résztvevők soraiból is megosztották a fotóalbummal, vagy a bombázással kapcsolatos történeteiket. Lönhárt Tamás történész ismertette a bombázás eseményének hátterét, majd kifejtette, hogy egyaránt elismeréssel tartozunk a felbecsülhetetlen értéket átörökítő Szabó Dénesnek, valamint a szerzőpárosnak, akik mindezt nyilvánosságra hozták. Furu Árpád mérnök, Újvári Dorottya művészettörténész és László Miklós fényképész mellett Klein András fotográfus is felszólalt, aki Szabó Dénes inasaként tanulta meg a szakmát. Úgy jellemezte a fényképészt, hogy intelligens, különös ember volt, aki saját, titkos recept alapján hívta elő a fényképeket.

Papp Annamária köszönetet mondott Mitu Melinda muzeológusnak is, akinek a segítségével több, az Erdélyi Történeti Múzeumban őrzött képet is közzétehettek a kötetben.

A könyv ismertetése során Gaal György kiemelte: „Ezzel és megelőző kötetével Papp Annamária beírta nevét a Kolozsvár múltját megörökítő irodalomba.” Hiszen a múlt ismerete nélkül nem érthetjük meg a jelent és nem formálhatjuk hatékonyan a jövőt sem. A Megsebzett Kolozsvár egyszerre állít emléket a múltnak és segíti az utókort a történelem megértésében.