„Nekünk a kereszténység nem kurzus, hanem belső meggyőződés”

Márton Áron Csíkszentdomokoson született, szülőhelyének névadójáról (Szent Domokosról) a kortársak feljegyezték, hogy úgy tekintette magát, mint akit az isteni szeretet megváltott. Ez belső derűvel árasztotta el és szívét annyira kitárta, hogy Isten megváltó szeretetét tovább tudta ajándékozni. (Domonkos: Isten igéjének hirdetése, szerkesztette és bevezette Vladimir I. Koudelka, Budapest, 1992)

Márton Áron egy évi töprengés után szánta rá magát, hogy mégis a papi pályára lép: „Testem sértetlen tulajdona a hang, a beszéd, ezzel akarom és fogom forrón szeretett vallásomat és népemet szolgálni. Egyetlen út, amelyen járnom szabad. Egyetlen hely, ahol a beteg népen segíthetek.” (Kéki Béla: Márton Áron, Pásztortűz, 1939, 1. januári szám, 4-5. old.) Veress Ernő Márton Áron pappá szentelésének huszadik évfordulójára írott cikkében Márton Áron papi arcának jellemzőit a következőkben foglalta össze: „A szolgálat szelleme, a Krisztus követe meggyőződés (In legatione Christi fungimur), az áldozás szelleme s teszi mindezt mosolygó arccal, mintha magától értetődő lenne, hogy neki a nehezebb jut, s az ügyért ő hozzon áldozatot.” (Veress Ernő: Áron püspök papi arca, Új Erdély, 1944, 5. júliusi szám, 95. old.)

Szolgálatának középpontjába kezdettől fogva az ifjúsággal való törődést állította. Meggyőződése szerint a múltban, mind pedig a bizonytalan jövőben az egyedüli megmentőnk az Alma Mater által hirdetett, hitből növő erkölcsös élet lehet. (Domokos Pál: Véndiák találkozón, Az apostol, 1938)

Fiatal gyergyószentmiklósi káplánként és gimnáziumi hittanárként már 1928-ban a Marosvásárhelyen tartott Fiú-kongresszuson – amelyet Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök hívott össze – értékes előadásokat tartott a fiúk számára aktuális kérdésekről. A világnézetek között folyó harcot – mondta többek között – a gyermekek is észrevették, nem csoda, ha tömörülnek, gyülekeznek és már előre gyakorolják magukat a nagy küzdelemhez, a jövő irányításához, ami csak Krisztus által történhet, a komoly munka, a rend és fegyelem jegyében. (Frána Péter: Katolikus Fiú-kongresszus Marosvásárhelyt, Erdélyi Tudósító, 1928, augusztus 1-jei szám, 1–2. old.)

Jakab Antal püspök – aki az 1925–26-os tanévben a gyergyószentmiklósi főgimnázium 5. osztályában Márton Áron tanítványa volt – így emlékezett hitoktatói munkásságának hatására: „mindannyiunk számára nagy lelki vigaszt jelenthettek az ő hittanórái.” (Emlékezés Márton Áronra, Kossuth rádió, 1991. december 29.-i adás, Vasárnapi Újság). Jakab László, a későbbi kiváló gyulafehérvári hittanár visszaemlékezésében elmondta, hogy az esténként zajongó fiatalságot csak Márton Áron halk, határozott fellépése volt képes megzabolázni (Márton Áron kortársai emlékezetében – hangarchívum).

Érthető tehát, ha kolozsvári működését már előre megelőzte a jó híre. 1931 márciusában a monostori plébánia női és férfi lelkigyakorlatait vezette „nagy hozzáértéssel és kitűnő eredménnyel” (Erdélyi Tudósító, 1931. március 29., 4. oldal és 1931. április 5.). Ezt megelőzően a kolozsvári Piarista Főgimnáziumban, majd pedig a csíkszeredai katolikus tanítóképzőben vezetett lelkigyakorlatokat. (Erdélyi Tudósító, 1931. február 22.-i szám, 4. old., illetve A Cluj-i Római Katolikus Főgimnázium 1930–34. tanévi értesítője, 1935, 28. old)

1931. október 27. és november 7. között Márton Áron elkísérte Majláth püspököt Rómába, ahol részt vettek Dr. Dávid László primíciáján, a Szent Péter-bazilika Grottájában. Megjegyezném, hogy Dr. Dávid László első kolozsvári működése idején, hosszú évekig a Piarista Főgimnázium hitoktatója és a Báthory-Apor Szeminárium prefektusa, majd 1977-től 1984-ig a Szent Mihály-templom plébánosa és Kolozs-dobokai főesperes volt. Az említett római látogatás idején, amikor a püspök pápai magánkihallgatása után a XI. Piusz dolgozószobája előtt várakozó kíséretét is beengedték, Majláth püspök bemutatta a Szentatyának az akkori püspöki levéltáros Márton Áront. A pápa első kérdése az volt: „az ifjúságot vezeti-e?” (Püspök atyánk Rómában, Erdélyi Tudósító, 1931. november 15., 2. old.). Érthető tehát, hogy a következő évben a kolozsvári főiskolai ifjúság külön lelkipásztort kapott Márton Áron személyében, „kinevezését örvendetes és rég óhajtott megbízásként értelmezték, amely közkívánatra történt” (Erdélyi Lapok, 1932. szeptember 30., 2. old.). Az Erdélyi Tudósító ezt a kinevezést a következőképpen méltatta: „Főiskolai ifjúságunk eddig is vezetőink gondját képezte, a fenti intézmény mégis jelentőségteljes, mert el van ismerve benne, hogy amint a középiskoláink növendékeinek lelki nevelése nem mellékfoglalkozásként űzendő, úgy a sokkal nehezebb és nagyobb felkészültséget és tapintatot igénylő, vallás közömbös egyetemen járó főiskolai ifjúságunk is egész embert kíván” (1932. október 1., 668. old.).

Márton Áron alapos tájékozódás után vállalkozott erre a feladatra. Az Erdélyi Figyelő 1932. júniusi számában, gyulafehérvári keltezéssel Apák és fiúk címmel közölt gondolatébresztő cikket. Ebből idézek: „Nem tudom, de merek kételkedni benne, hogy a mostani hatvan évesek, ezelőtt negyven esztendővel a Rerum Novarum-ot ismerték-e. A mai húsz évesek ismerik, s a Quadragessima Anno-val együtt, szemükben az új történelem korszakát megnyitó esemény. Ez a nemzedék mentebb minden múltbéli esemény elfogultságától, mint bármelyik elődje. Minden eszmei le- és megkötöttség nélkül jutott bele az életbe s a társadalom minden eresztékének szúette, hajdan büszke épületének szemei előtt végbemenő, mindennapos omlása rávette, hogy nagyon komolyan gondolkozzék s a mentés alkalmas eszközeit, s a szétmállott alap helyébe a biztosabbat megkeresse. Már sejti a katolicizmus hatalmas kultúrértékeit.”

Az Erdélyi Lapok 1932. március 17-i számában pedig szinte proklamációszerűen teszi fel a kérdést: Hol van és mit produkált eddig az erdélyi katolikus ifjúság? Érthető tehát, ha a Majláth-kör, az erdélyi Római Katolikus Népszövetség egyetemi és főiskolai szakosztálya Márton Áron vezetésével mind a szociális csoportban, mind pedig a pedagógiai szeminárium keretében rövid időn belül igen tevékeny és eredményes munkásságot fejtett ki (Szentmiklósi Ferenc – Henter Kálmán cikke, Erdélyi Tudósító 1933. III. évfolyam 293–296. old.)

Dr. Pataki József akadémikus, a volt kolozsvári piarista öregdiák és a katolikus gimnázium akkori tanárának visszaemlékezése szerint Márton Áron, mint egyetemi lelkész közvetlenül nem foglalkozott a középiskolás ifjúsággal, de annál inkább a középiskolás diákokat tanító fiatal tanárokkal. Ugyanis minden kedvező alkalmat megragadott (például közös ebéd) arra, hogy elbeszélgessen velük munkájukról, világnézeti kérdésekről és tudományos foglalatosságokra bíztassa őket.

Dr. Bors József, a kiváló kolozsvári jogász, piarista öregdiák 1996. február 1-jén hangszalagra mondott visszaemlékezése szerint, az egyetemi (piarista) templom látogatottsága Márton Áron kolozsvári kinevezése után ugrásszerűen megnőtt. Beszédeinek vezérgondolata az volt, hogy nekünk a kereszténység nem kurzus, hanem belső meggyőződés. Joggal jegyzi meg tehát az Erdélyi Tudósító egyik jegyzetírója: „Ha Márton Áron egyetemi hitszónoklatait épp úgy kiadná mint Tóth Tihamér (...) akkor tudnánk, hogy Erdély van.” (Theologia Transilvaniensis, Erdélyi Tudósító, 1934. júliusi szám, 239. old.)

Jóllehet, csak két évig működöt egyetemi lelkészként, a középiskolások iránti érdeklődése további életpályán elkísérte. Itt nemcsak a György Lajossal közösen szerkesztett, színvonalas nevelésügyi folyóiratra gondolok. Íme, néhány példa: a Gyergyószentmiklóson, 1933-ban tartott 8. Katolikus Nagygyűlésen Márton Áron A kiszélesített iskola címmel értekezett szombat délután, vasárnap délután pedig, amikor az ifjúsági sportversenyek gyönyörködtették a közgyűlés tagjait, a sportpályán az ifjúsági egyesületek zeneszó melletti felvonulása után Márton Áron lángoló beszédet intézett az ifjúsághoz (Szív, 1933. szeptember 10., 1–2 old.). 1937-ben, a brassói Katolikus Naggyűlésen, Márton Áron már kolozsvári kanonok-plébánosként A hitvallásos iskolák szerepe és feladata címmel tartott gondolatébresztő előadást (Az apostol, 1937. július 11., 4. old.).

Az 1939-es csíkszeredai Katolikus Nagygyűlésen, amelynek középpontjában Krisztus és a gyermek kapcsolata állt, Márton Áron püspök – akit Majláth püspök akarata tett az ifjúság papjává – mind emlékezetesebbé igyekezett tenni nagy elődjének apostolkodását. (Gondolatok a Katolikus Nagygyűlés után, Az apostol, 1939. július 23., 1. old.)

Valamennyiünk okulására Márton Áron püspöki körleveléből származó örökérvényű idézettel zárom írásom: „Nevelésügyünk színvonalától és zavartalan működésétől függ elsősorban a felnövő nemzedék sorsa...” (Az apostol, 1939. október 8., 1. old.).

Emléke előtt hálás szívvel, kegyelettel hajtsunk fejet, valamint tekintsük hitbeli és lelkiismereti kötelességünknek kitartóan imádkozni mielőbbi boldoggá, illetve szentté avatásáért.

80 ÉVE SZENTELTÉK PÜSPÖKKÉ MÁRTON ÁRONTNagy jelentőségű eseményre, Isten Szolgája Márton Áron püspökké szentelése 80. évfordulójának ünnepélyes megemlékezésére készülünk a kolozsvári Szent Mihály plébánia szervezésében. Az 1939. február 12-i történelmi esemény színhelyén, a főtéri Szent Mihály katedrálisban fogunk hálát adni azért, hogy a Mindenható arra választotta ki Márton Áront, hogy igazságának őre, az üldözötteknek védelmezője és Isten kisebbségben élő erdélyi magyar népének – és nemcsak – jó pásztora legyen. Ehhez megkapta a szeretet, az erő, a nehéz viszonyok között is a kiegyensúlyozottság és bölcsesség lelkét. Február 12-én este 6 órától kezdődik az ünnepi szentmise, amelynek főcelebránsa és szónoka Fodor József pápai prelátus, a nagyváradi római katolikus egyházmegye általános püspöki helynöke, a székeskáptalan nagyprépostja, a Szent Imre hercegről elnevezett – Szent István király alapította – Szentimrei Apátság címzetes apátja. Közreműködik a templom Szent Cecília kórusa és Laczkó Vass Róbert színművész. Este 7 órától a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem főépületének (Farkas/Mihail Kogălniceanu utca) Nicolae Iorga teremében  bemutatják Zágoni Balázs A püspök reggelije című filmjét; közreműködik Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron Emlékmúzeum igazgatója és Bogdán Zsolt színművész.