A szenzációs lelet története 2017-2018-ban kezdődött, amikor a Frankfurt am Mainhoz tartozó Nida (Heddernheim,Heilmannstraße) ókori kis településének egyik temetőjét ásták a németországi régészek. A nagy kiterjedésű, 127 sírból álló római temető sajátossága a csontvázas temetkezés volt, amely meglepően egységes képet mutatott, eltérőt a római politeista vallást gyakorlók vegyes, hol hamvasztásos, hol csontvázas temetőihez képest. Az egyik füstölővel és kerámia-melléklettel ellátott 35-45 éves férfit rejtő sírban történt a szenzációs felfedezés, amely részben választ adhat a furcsa temetkezési szokásra is. A középkorú férfi nyakában, érintetlenül, de az idő foga által nagyon szorosan összemorzsolódott ezüst tekercset találtak egy nyakékben. Az ókori emberek – férfiak, nők, gyermekek is – gyakran hordtak haláluk után is nyakukban túlvilági hitükhöz szorosan kötődő tárgyakat (amuletteket, a túlvilági utazáshoz szükséges segédeszközöket, védő-varázsszövegeket). Ez, a germániai 35-45 éves férfi azonban egy olyan, eddig egyedülálló apró ezüst tekercset (phylakterion) hordott a nyakában, amelynek rejtélyét csak 2024-ben sikerült feloldani digitális technológia segítségével, amely lehetővé tette az apró tekercs roncsolásmentes felbontását, digitalizálását és a kézzel bekarcolt, nagyon apró, kurzív betűkkel írott szöveg részleges feloldását is. Hasonló módszerrel már olvastak ki késő ókori szövegeket és fémtekercseket, például a Jerash jordániai városában talált VIII. századi tekercset így közölte 2016-ban Rubina Raja dán régészkollégánk a Nature folyóiratban.
A frankfurti ezüsttekercs szövege azért különleges, mert a 18 soros szöveg 12. sorában minden kétséget kizáróan megjelenik Jézus Krisztus rövidített, krisztogrammal jelölt neve. A régészeti kontextus által Kr.u.230-270 körül datált sírból előkerült szöveg a Rómán és a mediterrán világon kívül eső, az Alpoktól északra fekvő római provinciák területének legkorábbi ismert és egyetlen, régészeti kontextusból származó keresztény szövege a Constantinus császár előtti időszakból. Ez a korai datálás és a felfedezés részletesen dokumentált jellege adja ennek szenzációs jellegét, hiszen a keresztény tekercsek, amulettek és a vernakuláris, azaz népies vallásossághoz kötődő, a halottakkal eltemetett keresztény tárgyak jól ismertek a későbbi időszakból. Ilyen korai és főleg a kereszténységnek még nagy eséllyel Constantinus előtti, tehát „illegitim”, szubkulturális korából származó keresztény ima nem ismert provinciális kontextusban.
A 18 soros szöveg egy védelmező szöveg, a halott személy fohásza. Szent Titushoz szól, feltehetően Pál apostol tanítványához. (Vagy egy korai mártírhoz?) A lelet rendkívüliségét növeli, hogy az első sorban „Sanctus”, azaz szentként megjelenő Titus egyértelműen utal a szentkultusz rendkívül korai jellegére. Erre utaló jelek ugyan ismertek néhány korai keresztény mártír-sírhelyről (így Szent Péter sírja körül is egyértelműen datálható a Kr.u. II. század végén már a zarándoklat a „Petrus eni”, azaz „Péter itt van” híres görög graffito felfedezése óta), de provinciális közegben, távol Rómától és a nagy keresztény központoktól ez nagyon ritka. A második sor is vallástörténeti kuriózum: nagy eséllyel a kora keresztény Trisagion, a „szent vagy, szent vagy, szent vagy” (agios, agios, agios) legkorábbi forrása és az egyetlen eddig, amely egy magánszemély sírjából került elő. A szöveg 18, néhol csupán töredékesen fennmaradt szövege egy olyan korai keresztény ima, amely gyönyörű példája a korai egyházatyák szövegeiből ismert II-III. századi liturgikus hagyományok és a későbbi, IV-V. századi, immár hivatalossá vált keresztény egyház közötti kapcsolatnak és annak vernakuláris, vagyis hétköznapi, népi megnyilvánulásának.
A rendkívüli leletet Markus Scholz frankfurti egyetemi professzor, régész mutatta be a nemzetközi sajtótájékoztatón. Az egyik legfelemelőbb pillanat az volt, amikor németes akcentussal, de megszólal a négy év kutatómunka után a CT- technológiával digitálisan kitekert, törékeny kis tekercs egekbe kiáltó imája latinul Markus Scholz tolmácsolásában.
A frankfurti tekercs ugyanakkor bizonyítja azt is, hogy a Kr.u. 90 után már bizonyosan terjedő és a Kr.u. II. század közepén már a kanonizáció formáját öltött újszövetségi könyvek (elsősorban Pál apostol levelei, a négy evangélium) és egy korai liturgikus hagyomány elérte a Római Birodalom határvidékét, annak legészakibb pontját is és a társadalom feltehetően szélesebb rétegeit még Constantinus előtt. Adolf von Harnack, a német kora-kereszténység kutatásának atyja és legnagyobb alakja, ha láthatta volna ezt a tárgyat, munkásságát nagy eséllyel újraértékelte volna. Ez a felfedezés számos tanulmányt fog még inspirálni, mind a korai liturgikus és ima-kultúrával foglalkozó patrisztikusok, mind a kora-keresztény régészet és a biblikus (teológiai) tanulmányok követőinek körében is.
A lelet alighanem a legszebb karácsonyi ajándék, amit Frankfurt, a válságban szenvedő Németország és a háborútól elfáradt világ kaphatott: egy felemelő ima, amely Isten gyógyító erejét, Krisztus megváltó hatalmát és a három világ, az égi, a földi és az alvilági világ minden lakóját egyesítve zengi: szent vagy, szent vagy, szent vagy!
