„Templomba, templomba? Kell is az ilyen élet mellett!” – jut eszembe a Csengetett, Mylord? brit vígjáték rajongói számára ismerős replika. Hogy Iohannis hogyan intézi lelkiismeretével az egyre inkább talány-kategóriába sorolható politikai döntéseit, az az elnök magánügye. Pártja és választói előtt azonban egyszer csak számot kell adnia, miért csinált magából, a liberálisokból és a rájuk szavazókból hülyét. A kegyvesztett Ludovic Orban szerint nem sok képzelőerővel megáldott Iohannis – legalábbis politikai vonatkozásban - hagyta a dolgokat odáig fajulni, hogy az a Szociáldemokrata Párt (PSD), amelynek a közéletből való kiselejtezésére épített kampányával nyert újabb mandátumot, most az ország „érdekében”, Románia „megmentőjeként”épp kormányra készül a liberálisokkal. S ha az elemzők nem tévednek nagyot, ez a folyamat gyakorlatilag nem más, mint a PSD fokozott hatalomátvétele.
A „rotációs kormányra” tett javaslat is ebbe az irányba mutat. Persze, lehet felhozni az izraeli példát, ahol Lapid-Bennett rotációs alapon vezette kormány van hatalmon. (Előtte, 1984-ben már volt erre precedens a Peresz-Sámir, ugyancsak cserén alapuló kabinet esetében.) Romániában ez a kormányzási forma újdonság. Ezzel talán még nem is lenne akkora baj. Azzal már sokkal inkább, hogy ez a javaslat nem arról győzi meg a választót, hogy Bukarestben sikerült végre olyan megoldást találni, amely a kiegyensúlyozott kormányzás garanciája a válságos időkben, hanem hogy „odafönt az urak” nem tudtak megosztozni a koncon, ezért kellett így feldarabolni a mandátumot.
Elkezdődtek a spekulációk azzal kapcsolatban is, hogy rotációs kormány esetén kit illessen meg először a miniszterelnöki mandátum. Florin Cîțunak presztízs szempontból muszáj a liberálisoknak kiharcolnia a tisztséget, másrészt a leléptetett kormányfőnek komoly önbecsülési problémái lehetnek/vannak, újabb két év a Victoria palotában gyógyír a megtépázott egóra. Persze, amennyiben Iohannis valamilyen obskúrus indíttatásból őt, és nem megint Ciucă tábornokot akarja kormányfőnek – lapzártakor az államfő még nem nyilatkozott ezzel kapcsolatos szándékairól.
Ha van esze – és úgy tűnik, van - a PSD-s Marcel Ciolacu türelmesen kivárja, hogy a liberális kormányfő nyakába zúduljon a gazdasági és egészségügyi válság minden nyomora. Aztán két év múlva, amikor a krízis – remélhetőleg – lecsengőben van, átkérje a kormánybotot – függetlenül attól, hogy született döntés a rotációról vagy sem. (A hatalmat addig vélhetően már szép csendbe amúgy is átvette.) És a választásokig ki se engedi majd a kezéből – ennek minden következményével együtt. Bár Romániában érdekes módon nem gyakran fordult elő, hogy a választásokat megszervező, tehát épp hatalmon levő párt nyerjen, most majd ez is megtörténhet. Politikai kommentátorok a liberális párt szakadását jósolják, a parlamentből 2000-ben kibukó parasztpárt sorsát vizionálják.
És ha a PSD hatalmon, ki marad ellenzékben? Az AUR, az USR és a liberális pártból kiszakadók -egyelőre, mint függetlenek. Rájuk hárul a hatalmi ellensúlyozó szerep, a kormány folyamatos elszámoltatása, önkorrekcióra kényszerítése a hozott döntéseket illetően, alternatívák kidolgozása – mint minden magára valamit adó demokráciában. A szélsőséges AUR nyilván nem számít komolyan vehető politikai alakulatnak. Marad a Cioloș-párt és Orbanék. Az a Cioloș, akiről Orban nemrég mesélte felháborodottan, hogy be akart lépni a liberális pártba és kitúrni őt az elnöki tisztségből. Úgy tűnik azonban, a számkivetettségben fátylat borítanak a múltra, s ha már a koalícióban nem sikerült a tartós együttműködés, majd ellenzékben kényszerülnek a közös fellépésre a „monstrum” ellen, ahogy Orban minősítette a minap a kormánytöbbséget. Itt ugyanis nincs tétje, értelme a rotációnak…
