A kolozsvári Szent Mihály Plébánia papvendégeinek könyve (1906–1964)

A kolozsvári Szent Mihály Plébánia papvendégeinek könyve (1906–1964)
A kolozsvári Szent Mihály Plébánia Levéltára és Irattára sok különlegességet őriz a 20. századi egyháztörténet és azzal szoros kapcsolatban álló erdélyi történelemmel foglalkozóknak és az iránt érdeklődőknek. Ezek közül számtalan okmány, levél, egyéb írásos emlék helyet kapott a kolozsvári Szent Mihály Egyházközség 1900–1948 közötti időszakát bemutató kiadvány adattárában, mely csak néhai Ft. Kovács Sándor főesperes-plébános felkérésére, ösztönzésére, támogatásával születhetett meg és előszavával jelent meg. Az egyik történelemhordozó kézírásos emlék terjedelmi korlátok miatt részletesen nem kerülhetett a kiadványba, ezért néhány papvendég ismertetésére az alábbiakban kerülhet sor.

Ránézésre nem sokat ígér a kissé megkopott kötésű vonalazott füzet, melynek első lapjára – a maga jellemző modorában – Dr. Hirschler József prelátus-plébános a következő címet cirkalmazta: Papvendégek könyve. Kolozsvár, 1906– s alatta az egyházközség latin nyelvű pecsétjének lenyomata. Nem tudhatta mikor fog betelni a füzet a beírásokkal, ezért az évszám után egy hosszú vonalat húzott. Most már tudható, a bejegyzések 1964. június 30-ig, 58 éven keresztül folytatódtak. A saját kezű beírások a vendégek nevén kívül a korabeli beosztásukat és szolgálati helyüket tartalmazzák. A névsorban szereplő nevek magától értetődően felidézik a beíró munkásságát és a személyéhez köthető egyháztörténeti jelentőségű időszakot.

„1906. nov. 14. Mikes János gróf főesperes, Székelyudvarhely.” Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte, ahol több nyelvet is elsajátított. 1899-ben szentelték pappá, Gyergyóalfaluban káplán Zomora Dániel, a későbbi nagyprépost, püspökhelyettes keze alatt. 1901-től plébános, akit a helybeliek gróf úrnak szólítottak. Ottléte alatt megszervezte a Keresztény Tanító Egyesületet, a Katolikus Népkört, valamint a Keresztény Fogyasztási és Hitelszövetkezetet. 1906-tól Székelyudvarhelyen főesperes-plébános. Ott temploma és plébániája felújítása fűződik nevéhez. 1911-től 1935-ig Non confundar (Nem szégyenülök meg) jelmondattal a Szombathelyi Egyházmegye püspökévé szentelték.  Megalapította az Egyházmegyei Takarékpénztárat és a Martineum kiadót, hazahozatta Szent Márton ereklyéit. Zabolai szülőhelyétől messze kerülve, a régi erdélyi életformához ragaszkodva csalódottan láttatta az amerikai életformát: „Az USA-ban 3 könyvet talált az ember: a telefonkönyvet, amelyet szüntelen forgatnak, a cheque-könyvet, amely mindig a zsebben van, és folyton előrántanak; s minden asztalon ott fekszik, még a szállodákban is, a Biblia, melyet soha fel nem nyitnak.” Az első világháború idején a püspöki elemi iskolában és a répceszentgyörgyi püspöki kastélyban hadikórházat rendeztetett be. Az 1918–1919-es forradalmak idején letartóztatták és internálták. Legitimistaként IV. Károly feltétlen híve, akinek emlékére Zalaegerszegen templomot építtetett. Tehetségét meglátva támogatta, hogy Pehm József kispapból Mindszenty József esztergomi érsek, hercegprímás, bíboros lehessen. Szorgalmazta az annunciáta nővérek (betegeket ápoltak, leányotthont működtettek) és a Bosco Szent János alapította szalézi rend tagjainak megyéspüspökségén való letelepülését. Nyugalomba vonulása után XII. Pius pápa acmoniumi címzetes püspökké, 1939-ben selimbriai címzetes érsekké nevezte ki. 1945. március 29-én a szovjet csapatok bevonulása közben a répceszentgyörgyi püspöki kastélyban összeesett és meghalt.

„1909. jún. 22. Dr. Karácsonyi János kanonok, Nagyvárad” 1889-től a nagyváradi Hittudományi Főiskola egyháztörténet és egyházjog, 1904-tól a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi karának tanára. 1896-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1904-ben rendes tagja. 1905-től nagyváradi kanonok, káptalani nagyprépost. 1916-tól vovádriai címzetes püspök. Történelmi kutatások miatt járhatott Kolozsváron. Erre utal, hogy Kelemen Lajos 1924. októberi naplóbejegyzésében így szerepel: „Karácsonyi püspök felhívott a Patai [József] rendfőnöki szobájába, s egy kolozsvári oklevél kikeresésére és egy kétes helye kiolvasására kért meg.” A Pásztortűz folyóirat 1925. évfolyamában Mikor és kik kezdték építeni a kolozsvári Sz. Mihály egyházat? címen foglalkozott a főtéri templom múltjával.

1909. júl. 11. Dr. Békefi Remig, Budapest” 1880-ban ünnepi fogadalmat tett ciszterci szerzetes. 1893-tól egyetemi magántanár, 1896-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1908-ban rendes tagja. 1911-ben a rendtagok zirci apáttá választották, 1912-ben megalapította a budai Szent Imre Gimnáziumot. 1923-ban IX. Pius pápa elismerte a Ciszterci Rend Zirci Kongregációját, melynek első prézes apátja. A következő esztendőben hunyt el a történelmi Magyarország utolsó zirci apátjaként. Temetésén egykori tanítványa, gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter búcsúztatta. Békefi Remig Kolozsváron az egyháziakon kívül tudományos kapcsolatokat is ápolt. Erre utal, hogy az Erdélyi Múzeum-Egylet Névkönyve alapján az EME Bölcselet-, nyelv és történettudományi szakosztályának rendes tagja. A népoktatás története Magyarországon 1540-ig címen (Bp., 1906, MTA) megjelent könyve kapcsán az Erdélyi Múzeum 1906. évfolyamában Imre Sándor recenziója miatt polémia alakult ki közöttük.

„1910. március 3. Prohászka Ottokár, szfehérvári püspök” 1883-tól filológiai és teológiai doktorként az esztergomi líceum latin–görög, 1884-től a szeminárium dogmatika tanára, 1890-től spirituálisa is. 1904–1905 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen dogmatika tanár. 1905-ben Dum spiro, spero (Amíg élek, remélek) jelmondattal székesfehérvári püspökké szentelték. 1908-ban Farkas Edith nővérrel megalapította a Szociális Missziótársulatot, az első magyar alapítású szerzeteskongregációt. A Katolikus Néppárt megszületésének egyik kezdeményezője, 1920–1922-ben parlamenti képviselő, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának elnöke, a kormányelnökség várományosa. 1927-ben a budapesti Egyetemi templom szószékén kapott agyvérzés után halt meg. Gárdonyi Géza hasonlata alapján „a napbaöltözött ember”, sírfelirata szerint „Magyarország apostola és tanítómestere”.

1910. nov. 17. Tamási Áron kanonok, Gyulafehérvár” 1881-től Gyulafehérváron püspöki levéltáros, majd a püspöki iroda igazgatója. A századelőn főesperes, kántor-, majd magister kanonok, 1913-ban nagyprépost. 1922-ben elhunyt, a gyulafehérvári székesegyház kriptájában temették el. A hasonnevű székely író „áldott emlékű” nagybátyja fedezte az Erdélyi Római Katolikus Státus székelyudvarhelyi főgimnáziumában tanuló unokaöccse költségeit. Ifjú rokona 1918 szeptemberében meglátogatta pap-rokonát, aki a papi pálya helyett az orvosi egyetemet ajánlotta továbbtanulásra, mert íróvá vált pártfogoltja emlékei szerint „ezen a sorozáson nem talált alkalmasnak”. A főpap kevés beszédű székely ember lévén, a mennyek országába való bejutás lehetőségét így magyarázta el: „Légy jó, s eredj bé!” Végrendeletében 1000 lejt hagyott unokaöccsére, melyet Tövisen elloptak tőle. A nagyprépost szakácsnőjének leányával, Zsók Júliával megismerkedve, az író Áron feljegyezte, hogy „kitűnő szép volt, inkább szőke, mint barna, nagyon szép haja volt neki, egész a sarkáig ért”.

1913. szept. 18. dr. Bangha Béla S. J. Budapest” 15 évesen elkötelezte magát a jezsuita renddel. 1910-ben innsbrucki teológiai tanulmányainak befejezése után a budapesti rendház tagjaként a Mária Kongregáció, 1912-ben Magyar Kultúra címen az első magyar nyelvű jezsuita folyóirat szerkesztője. A Katolikus Hölgyek Országos Sajtóegyesülete és a Központi Sajtóvállalat megszervezője, amely az Új Nemzedék, a Déli Hírlap, a Nemzeti Újság és a Képes Krónika lapokat adta ki. A négykötetes Katolikus Lexikon (Bp., 1931–1933) szerkesztője, 1938-ban a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus egyik főszervezője, himnuszának (Győzelemről énekeljen, Hozsanna 280/B) szerzője. 1940-ben hunyt el. Állandósult jelzője: „Magyarország sajtóapostola”. Szekfű Gyula láttatásában „a Trianon utáni keresztény Budapest gondolkodásának legenergikusabb kialakítója”. Jámbor Ferenc, a kolozsvári cionista zsidó újság, az Új Kelet szerkesztője nekrológjában tisztázta az antiszemitizmus vádja alól. „Hogy most Bangha páter meghalt, a magyarországi zsidótörvény és fajelmélet egyik legkíméletlenebb ostorozója szállt sírba. Nem, ez nem sajtóhiba. Valóban: a fajelmélet legkíméletlenebb ostorozója szállt sírba vele.”

„1913. okt. 19. Pacha Ágost csanádi kanonok, Temesvár” 1893-ban pappá szentelték, 1902-től püspöki titkár, 1911-től székesegyházi kanonok, 1912-től püspöki irodaigazgató, 1915-ben szepesi címzetes prépost. 1923-ban Glattfelder Gyula megyéspüspök állami nyomásra bekövetkezett kényszerű távozása után a csanádi egyházmegye romániai részének apostoli kormányzója. 1927-ben lebedói püspökké szentelték. Romániának a Vatikánnal kötött konkordátuma után az új temesvári püspökség első megyéspüspöke. 1939. február 1-én Márton Áron püspökké emelésének egyik társszentelője. 1939–1944 között a román szenátus tagja. 1950-ben letartóztatták, fogságra ítélték. (Bukarestben, 1951-ben Gerald Patrick O’Hara régens nuncius felszentelte utódját, Boros Bélát. Ő volt az első titkos ordinárius.) 1954 júniusában szabadon bocsátották, az átélt szenvedések hatására az év novemberében a temesvári kórházban meghalt. Egykori püspöki székhelyén utcát neveztek el róla.

1916. szept. 3. Vorbuchner Adolf cs. és kir. tart. táb. lelkész” 1914-ben, pappá szentelése után a nagyszebeni Szent Teréz Árvaház hittanára. 1914–1918 között tábori lelkész. 1918–1928 között Brassóban káplán és hittanár. Ezt követően Nagyszebenben főesperes-plébános és kercsi apát. 1936 áprilisában kinevezett, júniusában fölszentelt tinnini címzetes püspök és – utódlási joggal – gróf Mailáth Gusztáv Károly erdélyi megyéspüspök segédpüspöke. 1938-ban Crux spes unica (A kereszt az egyedüli reménység) jelmondattal püspökké szentelték. 1938-ban a szívbeteg főpap a bécsi irgalmasok kórházában meghalt, Gyulafehérváron temették el. Hazaszállítása közben Márton Áron apostoli kormányzó utasítására a kolozsvári Szent Mihály-templomban ünnepélyes gyászszertartáson búcsúztatták.

„1917. márc. 21. Nyirő József kidei plebános” Irodalmi és politikai munkásságát ismertsége tudatában nem részletezem. Gyulafehérváron és a bécsi Pázmáneumban tanult teológiát, ahol a katolikus egyházi autonómiáról szóló latin nyelvű értekezésével doktori címet kapott. Nagyszebenben, 1912-ben szentelték pappá. Először állomáshelyén, utóbb 1914-ben Besztercén hittanár, 1915-től kidei plébános. 1919-ben kilépett a papi rendből. Hosszú, emigrációban töltött évtizedek után, 1950-ben egyházi ügye rendezését kérte, visszatért a papságba, ennek megfelelően temették el. A „székely apostol” Erdélyben való újratemetése eddig sikertelennek bizonyult. Aláírása alapján nevét rövid i-vel írta.

„1917. okt. 30. Báró Apor Vilmos Nagyvárad, theol. tanár” A teológiát Innsbruckban végezte. 1915-ben pappá szentelték, majd Gyulán káplán. 1917-ben a nagyváradi szeminárium prefektusa és tanára. 1918-tól Gyula plébánosa, 1929-ben csolti címzetes apát. 1941-ben Crux firmat mitem, mitigat fortem (A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset) jelmondattal győri püspökké szentelték. Tiltakozott a zsidóüldözés ellen, Győr megkíméléséért közbenjárt a német hadvezetőségnél. 1945 nagypéntekén a püspöki vár pincéjében a nők védelmében fellépve, egy részeg orosz katonatiszt lelőtte. 1997-ben Isten szolgájaként a győri egyházmegye kezdeményezésére Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta. Homíliájában így fogalmazott: „Vilmos püspök hősies tanúságtétele becsületére válik a magyar nemzet nemes történelmének, s a mai naptól fogva az egész Egyház csodálattal tekint fel rá. Bátorítsa ez a híveket arra, hogy habozás nélkül kövessék Krisztust, saját életükben is.”

„1920. aug. 31. Dr. Scheffler János főgimn. h. igazgató, Szatmár” 1910-ben szentelték pappá, Ungváron káplán. 1914-től Szatmárnémetiben teológiai tanár és prefektus, 1917-ben a róm. kat. főgimnázium hittanára és első igazgatója. 1923-tól Nagymajtényban plébános, 1925-től Szatmárnémetiben, 1931-től Nagyváradon teológiai tanár, 1939-ben spirituális is. 1938-ban az egyházmegyei zsinat előkészítője, határozatainak szövegezője. 1940-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem egyházjog tanára. 1942. március 26-án szatmári megyéspüspökké, március 28-án a váradi egyházmegye apostoli kormányzójává nevezték ki, május 17-én Szatmárnémetiben Instaurare omnia in Christo (Mindent megújítani Krisztusban) jelmondattal püspökké szentelték. 1948-ban az egyesített szatmár-váradi egyházmegye püspöke. 1950-ben Körösbányára internálták, két év múlva letartóztatták, elítélték, a jilavai börtön földalatti – megsemmisítő – részlegében halt mártírhalált. 2011-ben Isten szolgájaként Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa boldoggá avatta.

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!