Alig telt el egy pár év a nemzetközi gazdasági válság óta, még frissen cseng a fülünkben, ahogyan a szociáldemokraták buzgó proletár harcossággal megígérték, hogy minden juttatást visszaadnak a nyugdíjasoknak, és minden „igazságtalanságot”, amit a válság nevében követett el a Boc-kormány, jóvá fogják tenni. Ehhez képest alig hogy visszaadták a levágott juttatásokat, a kormány most ismét a nyugdíjasokon akar spórolni. Eugen Teodorovici pénzügyminiszter kijelentette, hogy nem csak a különleges nyugdíjakat fogják megadóztatni, hanem a rendes öregségi járandóságokat is, különben alkotmányellenes lenne, ha csak a speciális nyugdíjakra vetnének ki adót. Még hajmeresztőbb, ha belegondolunk, hogy Teodorovici a szolidaritásra hivatkozik, a pénzügyminiszter szerint ugyanis olyan időket, gazdasági konjunktúrát élünk, amikor szükség van a szolidaritásra – mellesleg azért, mert a kormány túlköltekezett, tehát nem magától alakult ki ez a helyzet –, így még szóhasználatban is ugyanazokat az érveket használja, amelyekre a sokat szidott Boc-kormány is apellált 2010 után.
Tervezetet még nem láttunk, ezért sokan csak pórhintésnek tekintik a kormány bejelentését. Arra gyanakszanak, hogy a különleges nyugdíjak megadóztatásával a válságban levő szociáldemokraták a közmegítélésüket akarják javítani, de ennél kétbalkezesebb stratégiát nehéz elképzelni, hiszen alig telt el pár nap a hírhedt közigazgatási kódex elfogadásától, amely a helyi választottaknak biztosít speciális nyugdíjakat. Tehát cseppet sem világos, hogy a PSD miről is akarja meggyőzni választóit.
Ennél hajmeresztőbb történet az egyetemistáknak biztosított ingyenes vasúti utazás megszüntetése, amit a kormány most megnyirbálna két évvel az után, hogy ugyanő vezette be. Jobb helyeken a kormányok foggal-körömmel védik az általuk meghozott intézkedéseket, és mindent megtesznek, hogy másként takarítsanak meg, csak ne azokat a vívmányokat kelljen beáldozni, amelyek az ő nevükhöz fűzhető. Az egyetemistákat érintő döntés, amely szintén csak körvonalazódni látszik, és pontosan nem tudni, hogy a korlátozás miből áll, azt üzeni, hogy a kormány kiszámíthatatlan, következetlen, hiszen még három év sem telt el a vasúti ingyenes utazás bevezetésétől, így azok a diákok, akik tanulmányaik megkezdésekor számítottak erre a kedvezményre és ennek megfelelően számolták ki éves tanulmányi költségvetésüket, most kénytelenek váratlan költségekkel szembesülni. Kisléptékben ez a döntés legalább ugyanolyan kellemetlenül érinti a diákokat és szüleiket, mint egy nagyberuházót, akinek a befektetési terveit a kormány egy váratlan adómódosítással meghiúsítja. Ez utóbbira is volt elég példa, gondoljunk csak a fekete-tengeri földgázkitermelésre, amely úgy tűnik, meghiúsul, miután a kormány olyan feltételeket támasztott a beruházókkal szemben, amelyek visszalépésre kényszerítik.
Mindeközben a kormány továbbra is képtelen hatékony megoldást találni a betegbiztosítási elektronikus rendszer működtetésére, amely a sokszori kiakadással csak azt igazolja, hogy a hozzá nem értés olyan méretet öltött az állami intézményekben, hogy az már rég nemzetbiztonsági kockázatot kellene jelentsen. Az egészségbiztosítási pénztár vezetőinek dölyfös magyarázkodása csak azt erősíti meg, hogy nagyon sok hazafiatlan, gátlástalan és sajnos buta személy kerül be a közszférába, akik képtelenek megfelelő teljesítményt nyújtani. De mit csodálkozunk ezen, ha a legmagasabb szinten is ugyanez történik, hiszen a kormány a miniszteri posztokon is csak ugyanazokat a kádereket forgatja, akiknek már volt lehetőségük bizonyítani egyes minisztériumokban, de semmi maradandót nem alkottak. Ez a végtelen rotáció is a kontraszelekció tökéletes példája. Ilyen kormányzás közepette nem csoda, hogy úgy érezzük, semerre nem halad az ország.
