Jánó Mihály művészettörténész arra világított rá, hogy jelenleg lendületes falkép-kutatás zajlik Erdélyben
Előbb a templom középkori falfestményeit kutató Jánó Mihály művészettörténész értekezett, „megfejtve” az egyik, a déli mellékszentély falképein ábrázolt alak kilétét, majd Makay Dorottya tartószerkezet-tervező mérnök, műemlékvédelmi szakember vette át a szót, aki fényképekkel igen gazdagon illusztrálva mutatta be, mi is történt a templom tavaly júliusban elkezdett restaurálása óta. Olyan érdekességeket tudhattak meg a jelenlévők, amelyek még a szakembereket is meglepték – például, hogy a torony okozta terhelés miatt azon az oldalon 20 centimétert süllyedt meg az épület fala –, de az is kiderült, hogy mi lehet a nemrég felfedezett napóra sorsa.
Jánó Mihály művészettörténész – előadásának aktualitását éppen a most zajló restaurálás adta – bevezetőjében arra világított rá, hogy jelenleg lendületes falkép-kutatás zajlik Erdélyben, igen fantasztikus eredményekkel. Hozzátette: a számos templom-restaurálás miatt folyamatosan kerülnek elő újabb, eddig ismeretlen falkép-töredékek, a művészettörténet-írás gyakorlatilag nem éri utol a restaurálások menetét. Másfelől kiemelte, hogy a nagyvárosok templomaiban alig maradtak meg falfestmények, ezért is szükséges felhívni a figyelmet a meglévőkre, így a kolozsvári Szent Mihály-templomban lévőkre, amely töredékek jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. – Remélhetőleg ezek restaurálására is sor kerülhet belátható időn belül – tette hozzá Jánó.
A folytatásban az előadó részletesen beszámolt a Szent Mihály-templom középkori falfestményeinek 1860-as években kezdődött kutatástörténetéről. Többek között Rómer Flóris, Gróth István, Grandpierre Edit, Rados Jenő foglalkozott e falképekekkel, amelyek mai állapota nem minden esetben teszi lehetővé az ábrázolt jelenetek felismerését.
Az északi falon két regiszter vált ismertté a Krisztus passiója sorozatból, viszonylag jól kivehető a Krisztus a Kajafás előtt, a töviskoronázás és megostorozás, valamint a keresztre feszítés. Az alsó regiszterben szintén jelenetek voltak a passióból, ezek Jánó feltételezése szerint – a Gróth által készített másolatok alapján – a bevonulás Jeruzsálembe, Krisztus elfogatása, Péter tagadása.
A művészettörténész a továbbiakban megmutatta és kifejtette, mire is alapozza e feltételezéseit, majd részletesen kitért a képegyüttes érdekességeire, a fellelhető ikonográfiai értelmezésekre, nem egy esetben összevetve azokat a más – hazai vagy külföldi – templomokon látható hasonló ábrázolásokkal.
Jánó Mihály természetesen további festménytöredékeket is bemutatott, nem véletlenül különös hangsúlyt fektetve a déli mellékszentély falképeire, amelynek egyik kompozíciója az erdélyi falfestészetnek egyik legszebb példája, ám a mai napig kérdéses, hogy Szent Sebestyén alakja mellett ki a másik személy a 15. század végi –16. század eleji ábrázoláson. Előadása zárásaként a művészettörténész ezt a rejtélyt „fedte fel” a nagyszámú közönségnek, megosztva velük kutatásai eredményét és levezetve, hogy Szent Fábián pápáról lehet szó, a háttérben látszó épületelemek pedig vélhetően Róma épületei, a Civitas Dei jelképében.
Makay Dorottya a Szent Mihály-templom helyreállítási munkálatairól tartott beszámolójában akár többnapos konferenciára elegendő tömény információmennyiséget osztott meg a hallgatósággal, a bevezetőjéből pedig az is kiderült, hogy miután nemrég az állam megemelte az építőipari minimálbéreket, ez komoly fejfájást okoz a pályázat szempontjából, hiszen a 2016-os megvalósíthatósági tanulmány és a 2018-ban kiírt tender még más összegekkel számolt.
Az első érdekes kivetített kép az északi homlokzat repedéseit mutatta, amelyek a torony tengelye felé dőlnek; mint az előadó magyarázta, ez azt mutatja, hogy a torony felépítésével, a terhelés miatt, jelentősen megsüllyedt a fal. A fedélszerkezetben végzett 3D-s szkennelés a falkorona tetején 20 centiméteres süllyedést mutatott, amit a szakemberek sem hittek el elsőre: többször megismételték a mérést. Szóba került a másik, észak-nyugati torony ledőlése is, amit egy földrengés okozott a 18. század második felében, ezt követően épült a ma is látható fedélszerkezet. A dendrokronológiai vizsgálatok során megállapították, hogy utóbbi 1772–74-ben kivágott faanyagból készült; 1830/31-ben a nagyon túlterhelt szerkezetet megerősítették – a statikusokat is meglepte, hogy az eredeti faszerkezet 60 évet kibírt. A tetőszerkezet bemutató fotók, tervek alapján valóságos erdőről beszélünk, a beépített faanyag 900 köbméter körüli… Ebben a szerkezetben a mostani felújítás során csak a károsult, korhadt elemeket cserélték ki, illetve a hiányzókat egészítették ki, továbbá a felső szinten egy plusz gerendát iktattak be, hogy mérsékeljék a szarufák elmozdulásait – erre azért is volt szükség, mert a szélterhelés egyre nagyobb.
Szóba kerültek a komoly boltozati problémák is, és az is elhangzott, hogy földrengés-vizsgálatokat is végeztek, s úgy döntöttek, hogy beépítenek a tetőszerkezet alá, három tengelyben egy acél tartórendszert, amely a falak merevítését fogja szolgálni. A többi már valóban csak restaurálás, egyéb konszolidációs munkálatok nem szükségesek…
A leggyorsabban egyébként a fedélszerkezeten haladt a munka, gyakorlatilag már a végére ért. Építészeti szempontból a nagy megvalósítás, hogy nem teljesen új cserepezést kapott a templom, ezzel megőrizte a századok nyomát. A boltozatokon és falakon igen részletes munka folyik, a vakolatot két lépésben távolítják el, az esetleges falképek miatt. Nagy meglepetés volt két hete azt látni, hogy a régi észak-nyugati ívkötegen mennyire szét vannak töredezve a kövek – ez egyáltalán nem látszott az 1950-es évekbeli vagy korábbi pótlások eltávolításáig. Nagyon sok esetben éppen az 1950-es, vistai kőből készült pótlások károsultak a legjobban, mivel cementes fugába – nedves közegbe – voltak behelyezve.
A legnagyobb munkát a kőrestaurátorok végzik. A tisztítás minimális: a homlokzatot nem csontfehérre tisztítják, csak azt távolítják, el, ami károsult. A kápolna feletti archívum templom felé eső falán előkerült elfalazott nyílásban korabeli papiruszdarabkákat találtak, a külső falon pedig egy olyan napóra jeleit, amelyről eddig nem tudtunk. Mivel ez nem tartalmaz kellő információt ahhoz, hogy újra lehessen festeni, illetve nem lehet pontosan tudni, hogy mikor volt felfestve – és ahhoz képest a nap állása már egészen más –, egy olyan elképzelésről is egyeztetnek a szakemberek, miszerint egy plexi- vagy üveglapra lesz felgravírozva az, hogy milyen is lehetett ez a napóra, illetőleg mellette az, ami most működik helyesen. A többszáz embert megmozgató építőtelep különben legalább heti egy megbeszélést feltételez, a menet közben felmerülő kérdések megtárgyalására…
Az előadás végén a hallgatóság részéről felmerült az igény az időszakos, szervezett építőtelep-látogatásra – mint amilyenre volt példa a Farkas utcai templom felújítása esetében –, ám erre úgy tűnik, bár nem teljesen kizárt, nincs túl sok esély…
Borítókép: magyarnapok.ro
