A külön-külön is kivételes tehetségű négy fiatal – Ana Török (hegedű), Răsvan Dumitru (hegedű), Traian Boală (brácsa) és Török Zsolt (cselló) – hihetetlen szorgalommal, kitartással, zene és közönség iránti felelősségérzettel végzi áldásos tevékenységét a 2006-ban alapított kvartettben. A számos nemzetközi díjjal jutalmazott együttes hangversenyeinek utóhangja, a hazai és a külföldi sajtóban mindig szuperlatívuszokkal méltatott zenekritikákban csapódik le. Szerda esti érdekes összeállítású hangversenyük is a tökéletesség jegyében zajlott. Úgy vélem, titkuk nemcsak a technikailag és művészileg összecsiszolt előadásmódban keresendő, hanem az arcukról sugárzó zeneszeretetben, az együtt muzsikálás örömének mosolyában is. Műsorukban két hazai, frissen komponált kortárs szerzemény mellett egy Debussy remekmű hangzott el.
Doina Rotaru (sz. 1951) Vivarta című, 2009-ben komponált, majd 2017-ben átdolgozott szerzeményében, úgy vélem, a hindu zene hangzás- és hangulatvilágához való közelítés, a mű zenei építkezésében az állandó változások, továbbfejlesztések, átalakulások, visszatérések, az egy-egy hangszernek a többséghez való viszonyulása, Doina Rotaru indiai filozófia iránti vonzódásáról tanúskodik. Bánatos, sirató jellegű, drámai titokzatossággal telített zenéjének modern, misztikus hangzásvilágán, parányi dallamos folklór „szemcsék” villannak át, mint sötét égboltra felröppenő tűzijáték-rózsák. Érdekes kompozíció, amely az Arcadia előadásában a YouTube-on, újrahallgatható.
Sabina Ulubeanu (sz. 1979.) hazai és nemzetközi szinten elismert fiatal zeneszerző és fotóművész. Művészetében új utak keresőjeként, az őszinteséget tartja fontosnak. A zene és a kép nyelvén igyekszik elmondani mindazt, ami őt, és az őt körülvevő világot jellemzi. Sheroes című műve 2018-ban íródott. Egészen friss „termésének” címét ízlelgetve, eljátszadoztam a „she” a „street” és a „heroes” szavak és kezdőbetűk egymásra csúsztatásának lehetőségével, mivel úgy vélem, a műben az „ő”, az „utca” és a mindennapok „hősei” egyaránt szerepet kaptak. Azt ugyan nem tudhatom, hogy pontosan milyen érzelmek keríthették hatalmába a fiatal zeneszerzőt művének megírásakor, az viszont érezhető volt, hogy nem vidám, és nem is optimista hangulatú, lelkivilágát és művészi mikrokozmoszát mélyen megérintő életkép befolyásolhatta.
Claude Debussy (1862–1918) Vonósnégyesét (Op. 10.) annak idején fenntartásokkal fogadták, hol „a moduláció orgiáját”, hol a mű „bizarr orientalizmusát” rótták fel a zeneszerzőnek. A mű nagyszerűségét elsőként Debussy zeneszerző-barátja, Paul Dukas ismerte el. Debussy vonósnégyese rövidesen a kamarazene repertoár egyik legnépszerűbb remekműve lett. A mű négy tételét a tematikus egység jellemzi, ugyanis az első tétel főtémája, a gyönyörű fríg hangsorra épülő dallam transzformációi, az egész kompozíciót átölelik. Debussy vonósnégyesét a virtuozitás és a lehelet finomságú lírikus gyöngédség, a pregnáns ritmika és a szerenád-jelleg, az egzotikus hanghatások és A tenger hangulatának előrevetítése, a harmóniák és hangszínek sziporkája avatja remekművé. Az Arcadia vonósnégyes tökéletes hangzásvilágának köszönhetően, a mű ezen az estén teljes szépségében ragyogott. Az esti műsor színes palettáját megkoronázó zenei gyöngyszem, a ráadásként játszott Haydn Op. 20. NO. 2. Vonósnégyesének Fúga-tétele volt.
(Borítókép forrása: www.arcadiaquartet.com)
