Megjelent a Szabadság napilap mellékletében, a Református Híradó karácsonyi számában.
Karácsony ünnepén évről évre átélhetjük ezt az örömöt újra és újra. Hogyan lehetséges mindez? Valóságos csoda játszódik le. Mintha megismétlődne az első karácsony öröme és ragyogása életünkben. Igazi időutazás ez, a tér és az idő paramétere nélkül. Amikor felcsendül az ének, elhangzik a mennyei szózat, a fények beragyogják a sötét decemberi éjszakát, csilingelő gyermekhangok törik át a megkérgesedett lélek falát, gyermekkori élmények elevenednek meg, amit a Lélek időtlenné és felemelővé tesz. Igen, Isten Lelke műveli ezt két évezred távlatából is. A megnyilvánuló isteni szeretet megújuló kinyilatkozása ez és áttörés az egyre inkább materiális sivárságba süllyedő élet ürességén. Ma csak lélekben létezik karácsony. Csak akkor van karácsony, ha Krisztus minden ünnepi formaság mellett lelkünkben is megszületik, és emberségre, szeretetre és elfogadásra sarkall bennünket.
Jó lenne ezt a lelkiállapotot, hitet, megőrizni és tovább vinni egész további életünkön. De a lélekben megszülető Megváltónak nem vagyunk birtokosai, hanem csak eszközei. Eszközök az isteni szeretet továbbadására, terjesztésére és hirdetésére. Addig a miénk ameddig hittel hordozzuk és kisugárzásunkban megnyilvánulhat. Hagyjuk, hogy áramoljon rajtunk keresztül, ami bennünk lelket öltött.
Ez mindaddig ismétlődik, míg eljön a végső, örök karácsony. Amikor a földi dimenziók nem csak egy karácsonyesti pillanatban oldódnak fel körülöttünk a Lélek sodrásában, hanem dicsőséges Királyként visszatérő Krisztusban minden földi kötöttség és kényszer megszűnik. Erre várva váljék az élet ünnepe karácsonykor az örökélet ünnepévé, minden karácsonyi találkozás lelki élményén keresztül egyre biztosabban a mi számunkra is. Karácsony legyen a Krisztusban megélt élet ünnepe.
