Ballagás a Brassai-líceumban: „Szárnyaljatok, mint a sirály!”

Lassan már hagyománnyá válik, hogy a Brassai Sámuel Elméleti Líceum ballagási ünnepségének a Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházközség Pietati temploma ad otthont. A diákok ballagási dalokat majd a Gaudemus Igiturt énekelve vonultak be a templomba, amely megtelt szülőkkel, rokonokkal, barátokkal, ünneplőkkel.

Az iskolában eltöltött 12 évet jelentő 12 harangszó után az 1557-ben alapított alma mater idei végzős diákjai azon társaik nyomába léptek, akik az önálló Erdélyi Fejedelemség megalakulása, az erdélyi reformáció térhódítása után lettek a kolozsvári, a marosvásárhelyi és a nagyváradi scholák polgárai. 

A ballagók élén az iskola kulcsát vivő Imre Szilárd Zsigmond (12. B) állt, a zászlótartó Jakabffy Benedek (12. A), bojttartó Orbán Izabella (12. A) és Varga-Mihály Beatrix (12. B) volt. A 12. A természettudományi osztály Angyalosi Csaba osztályfőnök, a 12. B turizmus szaklíceumi osztály Szász Enikő osztályfőnök vezetésével érkezett.

Az ünnepi beszédek sorát Kerékgyártó Imola imája nyitotta. Az evangélikus-lutheránus lelkész a bibliából, Jeremiás próféta könyvéből a 29. fejezet 11. versét idézte: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” A lelkésznő a bibliai magyarázat alapján biztosította a ballagókat, hogy az Úr senkit sem hagy el, bármi vár rájuk a továbbiakban az iskolavégzés után.

Kósa Mária igazgató beszédének elején visszaemlékezett arra, hogy életünk gyors változásainak egyike a sárgalábú sirályok 2010 körüli megjelenése: „Éppen akkor költöztek hozzánk ezek a madarak, amikor ti, ballagó diákok az első osztályt kezdtétek”. Az urbanizálódó sirályok kíváncsi, intelligens madarak, akik talán jobban is alkalmazkodtak az emberi civilizációhoz, mint kellene. Kányádi Sándor Sirálytánc című versében vallja: „Ha sirály volnék – gondoltam –, én is / így csinálnék. / Mert szép is az: a magasság s mélység / peremén / táncolni, keringőzni kecsesen, / könnyedén.” S bár nagyon okos madár a sirály, a fellegek királya – mégsem ennek jelképével üzent ballagó diákjainak Kósa Mária, hanem a viselkedésük miatt: mert kiválóan repülnek és kommunikálnak, csoportos életmód jellemzi őket, alkalmazkodó képességüknek köszönhetően boldogulnak különböző környezetekben, ezért az egyik legsikeresebb és legismertebb madárcsoport a világon. „Keressétek azokat a helyeket az életben, ahol a legboldogabbak lehettek …, a szél mindig támogatni fog benneteket …, ahogy a sirály visszatér a partra, úgy ti is visszatérhettek azokhoz az emberekhez és helyekhez, akik és amik fontosak nektek” – tette hozzá. Az igazgatónő kiemelte a csapatmunka fontosságát is: „Egymást támogatva, segítve és ösztönözve sokkal messzebbre juthattok, mint egyedül – legyetek mindig ott egymásnak, ahogy a sirályok repülnek a szélben!”. Csehov drámájára és annak szimbolikájára is kitért Kósa Mária, hiszen a szabadság, a gondtalan életmód, a boldogság jelképe mellett a sebezhetőség jelképe is a sirály. Viszont a halászmadár remekül repül szembeszélben is – bár élete nem felhőtlen, mégis valószínű, hogy annyi gyönyörű naplementét senki sem látott, mint ő. „Kedves ballagó diákok, kívánom nektek, hogy legyetek olyan szabadok, mint a sirályok! S mint ők – az óceán fehér lepkéi –, úgy küzdjetek a viharral! Kalandokkal teli sikeres jövőt kívánok mindannyitoknak! Boldog repülést, szép életet mindenkinek!” – zárta szavait az igazgatónő.

Az RMDSZ nevében Oláh Emese alpolgármester kihangsúlyozta a magyarok jelenlétének fontosságát Erdélyben, és arra biztatta a fiatalokat, ha idegenben is folytatják majd tanulmányainak, utána térjenek haza.

A végzősök nevében Gergely Hanna Dalma (12. A) búcsúzott. Beszédében e különleges napról szólt, amely egyszerre elmúlás és kezdet. Visszaidézte azt a korszakot is, amikor a karantén korlátozásai miatt a líceum kezdeti két éve további nehézségeket hozott. Köszönetet mondott a tanároknak, a szülőknek, akik lehetővé tették, hogy eljussanak a ballagásig. A ballagó társainak pedig Fodor Ákos – Egy gyakorlat című haikujával üzent: „Magadtól kérdezd / ajtód azért fontos-e, / hogy zárd? vagy nyisd?”. A tizenegyedikesekhez is szólt, sikeres, boldog éveket kívánva. „Legyenek a miénk a világ rejtelmei, és bátran valljuk, hogy Örökké Brassai!” – zárta beszédét.

Szokás szerint két szavalat hangzott el, Ady Endre – Üzenet egykori iskolámba versét Módi Bernadett végzős diák, Egyed Emese – Jelentés helyett című költeményét Tóth Zsolt (11. A) olvasta fel. A két vers között Lovász Krisztina (11. B) búcsúztatta ballagó társait. A legkisebb diákok nevében Bonya Lilla és Sipos Aletta Kányádi-verssel köszöntötte a végzősöket.

A hagyományok jegyében a ceremónia a zászló- és kulcsátadással folytatódott, előbbit Varga Szabolcs (11. A), Túros Dorottya (11. A) és Tasnádi Adél (11. B) vette át a zászlóvivőtől és a bojttartóktól, utóbbi esetben Chiribău István előkészítős diák kapta meg rövid időre a szimbólumot. Mindezt a nagybetűs életbe való kilépés követte: a tizenkettedikesek három lépést előre, a tizenegyedikesek pedig a nyomukba léptek.

Ezután a díjátadó ünnepség következett. A Szabadság napilap díját közösségi munkájáért Módi Bernadette 12. B osztályos diák kapta. Juhász Máté István-emlékdíj, amelyet az érettségi vizsga előtt rákban elhunyt egykori kiváló tanuló emlékére alapított családja és Gáll Dénes osztályfőnöke (a díjat Juhász Tamás adta át): Gergely Hanna Dalma (12. A). Tar Koppány Zsolt-díj, amelyet az iskola volt kiváló, fiatalon meghalt diákja emlékére alapítottak osztálytársai: Kadar Ancuţa (12. B). A Brassais Véndiák Alapítvány díja a reál tantárgyak tanulásában elért kiváló eredményekért, valamint a közösségszervező tevékenységért (a díjat a 60 éve ballagott Bozsoki György adta át): Jakabffy Benedek (12. A) és Kadar Ancuţa (12. B). RMDSZ-díj (a díjat Oláh Emese adta át): Imre Szilárd (12. B). Vekov Károly, az iskola volt tanára által felajánlott díj közösségépítő tevékenységért, valamint a történelem elsajátítása terén elért eredményekért: Orbán Izabella (12. A). Jancsó Noémi-díj a tragikus autóbalesetben elhunyt költőnő emlékére: Módi Bernadette (12. B) A Kolozs Megyei Magyar Pedagógusszövetség díja: Takács Andrea (12. A). A Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum díja a líceumi évek alatt a közösségépítő munkában aktívan részt vett diák számára (a díjat Oláh Emese adta át): Gergely Hanna Dalma (12. A). Ajtay-díj, amely emléket állít Ajtay Ferenc földrajz-földtan szakos tanárnak, újságírónak, ismeretterjesztőnek, az iskola volt diákjának (a díjat Kömöcsi Éva adta át) – a líceumi évek alatt szakmailag kiemelkedő teljesítményt nyújtott, szervezésben közreműködött, versenyeken rész vett diák kapta: Kadar Ancuţa (12. B). Turizmus-díj annak a diáknak, aki a líceumi évek alatt kimagasló szakmai tudást tanúsított, a gyakorlatokon kitűnő teljesítményt nyújtott, versenyeken vett részt – Pleşa Róbert és Balog Mónika adta át a díjat Tóth Szonja Stefániának (12. B) és Varga-Mihály Beatrixnak (12. B). EKE-díj a Jókai emléktúrákon vállalt önkéntes munkáért: Tamás Boglárka (12. B). Irodalmi díj Pánczél Brigitta magyartanár emlékére, a díjat felajánlja lánya, Jakab Imola testnevelő tanár és unokája, ifj. Kövecsi Attila:  Szabó Cristian (12. A). 

Tanulmányi díjak: 12. A – 1. díj Gergely Hanna Dalma és Orbán Renáta Izabella (9,42–es átlag), 2. díj Nagy Csilla Tímea (9,10), 3. díj Gergely Richárd és Székely Attila (9,05). Dicséret: Jakabffy Benedek, Takács Andrea, Takács Petra, Kovács Renáta Krisztina, Kun-Buzzafi Dávid, Szabó Cristian. 12. B – 2. díj Kadar Ancuţa (9,21), 3. díj Imre Szilárd Zsigmond (8,95). Dicséret: Tóth Szonja Stefánia, Módi Bernadett, Soós Ivett Tímea, Varga-Mihály Beatrix.

Az ünnepség zárásaként a ceremóniamester Vajnár János Zsolt is rövid beszédet mondott, amelyben felidézte az 55 éve, 1969 nyarán történt jeles eseményt, Neil Armstrong (és negyedórára rá Buzz Aldrin) Holdra lépését. „Kis lépés egy embernek, nagy ugrás az emberiségnek” – ezen alkalommal hangzottak el az 500 millió ember által élő közvetítésben látott Armstrong szállóigévé vált szavai. „…nektek is kis lépés ez a mai ballagás, de egy hatalmas ugrás a nagybetűs életbe. Ami a Holdra szálláshoz hasonlóan nem történhetett volna meg azoknak a munkája nélkül, akik most veletek együtt örülnek, és reméljük, munkájukat siker koronázza” – mondta Vajnár János Zsolt. A történelemtanár is a szokásos jókívánságok után Örökké Brassai! jelszóval zárta beszédét, majd az újabb Gaudeamus Igitur elhangzása után kezdődhetett a templom előtti ünneplés.

Borítókép: Szőcs Orsolya