A ballagás egyben búcsúzás is, hiszen a végzősök középiskolásként utoljára járták végig a mindennap megtett utat. Elköszöntek az iskolától, az osztálytól, diáktársaktól, tanároktól, mindazoktól, akikkel együtt teltek a napjaik éveken át. Az önfeledt ünneplésben ott bujkál a feszültség, kérdések sokasága, amiket megfogalmaznak, és szeretnének már most, már ma biztos választ kapni rájuk. Természetes kérdések, gondolatok ezek, amiket minden generáció feltesz magának a sorsfordító pillanatban – fogalmazott beszédében Józan Erzsébet, a tordai Jósika-líceum igazgatója. „Szüleitek és mi, nevelőitek sem tudjuk teljes bizonyossággal kezelni ezt a helyzetet. Büszkék vagyunk rátok, veletek örvendünk és aggódunk értetek. Burokban éltetek mostanig, védett az iskola, a család, ez a közösség, amihez tartoztatok. Most kiléptek a burokból, több lesz a szabadságotok, több lesz a felelősségetek. Az élet választások elé állít. Választani, dönteni kell. Remélem, hogy ezekhez a választásokhoz kaptatok némi útravalót jósikás éveitek alatt: tudást, ismereteket, társakat, barátokat, közösséget és értékrendet” – mondta Józan Erzsébet. Hozzátette: ők is gazdagabbak lettek általuk. Népes társaságuk színt hozott az iskolai életbe. Igyekeztek mindent kipróbálni, minden kihívást elfogadni és legjobb tudásuk szerint helytállni. Osztályuk focicsapata sikeresen képviselte az iskolát, ezért az igazgató ígéretet tett arra, ha elkészül az új focipálya, az elsők között próbálhatják ki. „Jó volt veletek együtt tanulni, dolgozni, élményeket, emlékeket gyűjteni” – hangsúlyozta az igazgató.
Péter Erzsébet osztályfőnök úgy vélte, a ballagók mellett az élet sosem volt unalmas, mindig akadt kisebb-nagyobb csínytevésre készen álló tanuló köztük. De megbízható, emberséges jellemük szép emlékeket ébreszt benne. Tarisznyájukba a szokásos ballagási jegyek mellé hétbogos barátságkarkötőt készített. „Miért hétbogos? Mert hét nap van egy héten, hét színe van a szivárványnak, hét tenger és hét kontinens van a világon. A dobókocka szemközti oldalain levő számok összege is hét, hét vezér van a magyar történelemben, az emberi agy általában és rövid távon hét információra képes emlékezni, és hangjegyeink száma is hét. Harry Potter a hetedik hónapban született, a varázslótanoncok hét évig tanulnak Roxfortban, bőrünk elszarusodott felső rétege mintegy hét nap alatt, hajkoronánk pedig hét év alatt újul meg teljesen. A bibliai teremtéstörténet a hetes számot a »befejezett«és a »teljes« szavakkal azonosítja. Sorolhatnánk még, de egy biztos: a hét a világ szerencseszáma. Én is, kedveseim sok szerencsét kívánok az elkövetkező megpróbáltatásaitokhoz” – magyarázta a hetes szám szimbolisztikáját az osztályfőnök. Miközben a 7 x 28 bogot megcsomózta, filmkockaként peregtek le előtte a négy év eseményei. „Ugye, tudjátok, hogy az atommagban levő pozitív töltésű protonok határozzák meg azt, hogy az illető atom hol helyezkedik el a periódusos rendszerben. Ha változik a protonok száma, az atom jellege is megváltozik. Kérlek, maradjatok mindig a mi kis és nagy közösségünk pozitív protonjai, őrizzétek szívetekben az eddig összegyűjtött emlékeket, tudást, erőt és energiát” – búcsúzott a végzősöktől Péter Erzsébet.
