Csendes Lászlóval Benkő Levente beszélgetett
– Csendes László könyve egyaránt felkavaró és megnyugtató. Így kell történelmet vizsgálni, illetve visszagondolni a közelmúltra. Tisztázza a dolgokat, miközben mélyre ás ebben a történetben. Olyan historiográfiai hátteret tár elénk, amely nem csak az evangélikus egyházbeli történéseket mutatja be, hanem tágabb értelemben közép-kelet-európai kontextusba helyezi a helyzetet. Közérthetővé teszi a kor hangulatát, működési mechanizmusát, miközben megvalósítja a szekus kommunista korszak tökéletes látleletét – ismertette a könyvről alkotott véleményét Benkő Levente.
Csendes László arról beszélt: a második világháború után Sztálin teljes mértékben a kommunista ideológia hasznára fordította, illetve politikai célokra használta az ortodoxiát. Az egyházak ellen éles harc folyt, ezért a Szekuritáté a kommunista ügynököknek az egyházba való beépítését, illetve az egyház lesilányítását tűzte ki célul. A kommunista ideológia számára a legnagyobb ellenség a katolikus egyház volt annak misztikus jellege miatt. A protestáns egyházakat is jelentős támadás érte, de „a protestáns misztikát fából vaskarikának tekintették”.
A második világháborút követően az állam próbálta minél jobban korlátozni a vallásos életet, ellehetetlenítették az egyház tisztségviselői számára a nemzetközi kapcsolattartást stb. Az evangélikus egyház esetében nagy veszteség volt a filiák, azaz a szórványgyülekezetek tönkretétele.
– Az 1913-as feljegyzések szerint minden erdélyi evangélikus egyházközségnek több szórványa volt. Például Nagyváradhoz 30, Aradhoz 28 szórványgyülekezet tartozott. A papok rendszeresen kijártak a szórványgyülekezetekbe, istentiszteletet tartottak, a gyerekekkel foglalkoztak. Ez máról-holnapra megszűnt. A második világháborút követően a a legnagyobb veszteség a szórványokat érte, mert egyszerre a nagy semmibe kerültek. Azonban ez a kis egyház erős tudott maradni, ez pedig isteni adomány – vélekedett Csendes László. Elmondta: már készül a második kötet is.
A Szekuritátéba beszervezett és a könyvben név szerint is említett három evangélikus lelkész tevékenységével kapcsolatosan Csendes László elmondta: voltak olyan lelkészek, akik határozottan elutasították az együttműködést, voltak, akik bevállalták, és voltak olyanok is, akik valamilyen kényszerítő körülmény miatt működtek együtt. A bátor kiállásra példaként Kovács László lelkészt hozta fel, aki az 1950-es években a sztálini terror közepette tagadta meg az együttműködést a Szekuritátéval. Ugyanakkor a lelkész-ügynökök beszervezése körüli igazság „árnyaltabb, nehezen mutatja meg magát, és nem kell sietni kikiáltani valakit besúgónak, mint ahogy felmenteni sem, hangzott el.
– Sokan nem tudták, hogy a legjobb barátjuk vagy munkatársuk a Szekuritáté embere vagy ő maga is szekus. Amikor 2000-ben megalakult a CNSAS, úgy éreztem, teljesen felesleges intézkedés volt. Mindenki tudta pontosan, hogy őt ki súgta be. Aztán kiderült több híres disszidensről, hogy ő is aláírta a Szekuritátéval az együttműködési nyilatkozatot, mondta el Csendes hozzátéve: mai napig sincs minden irat a CNSAS birtokában, és nincs minden irat feldolgozva.
Benkő Levente és Csendes László felelevenített egy 1948-as eseményt, amikor Petru Groza az erdélyi történelmi magyar egyházak vezetőivel magyarul beszélt azt követelve tőlük, hogy „járulékos áldozatok elkerülése végett az egyházak vezetői ne tiltakozzanak a kommunista ideológia ellen. Egy ezzel kapcsolatos iratra Magyarországon bukkant Csendes László, az országos levéltárban.
Csendes beszélt arról is: Argay György (1893-1974) evangélikus püspök gondolkodása és cselekedetei során többször szembefordult a kommunista államhatalommal, de amikor szükség volt, kényszerű engedményeket tett. Argay számára az egyház és a közösség megőrzése volt az elsődleges. Mind a romániai, mind a magyarországi egyházakban voltak olyan vezetők, akik behódoltak, és voltak, akik nem.
Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök, a rendezvény házigazdája megjegyezte: az 1960-as évektől a kommunista ideológia ellehetetlenítette a kortárs nyugat-európai szép- és szakirodalomhoz való hozzáférést, a lelkészek és hívek számára a lelki talajt az Istentől jövő erő jelentette. A püspök kitért arra is, hogy a Csendes-könyv előzményének lehet tartani azt a 2007-es zsinati határozatot, ami a kommunista időszak feltárásának szükségességét taglalta. Az elmúlt években számos megbeszélésre került sor, lelkészértekezleten dolgozták fel a témát. A jelenlegi teológusok tananyagában nem szerepel ennek az időszaknak a bemutatása, ám az oktatók igyekeznek tájékoztatni erről a lelkész-jelölteket.
Fotó: Fogarasi Szép Krisztina
