Emléktábla-avatás Torockón, néptáncfesztivál Magyarlapádon

Az ünnepség Torockón a közelmúltban szépen felújított unitárius templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött. Szász János nagyenyedi római katolikus plébános kiemelte: „1848 márciusában egy hős nemzet, a magyar, hitt a győzelmében. Nekünk ma együtt kell imádkoznunk ezen a szép ünnepen, együtt kell megvallanunk, hogy összetartozunk”.

Lőrincz Konrád felenyedi és torockószentgyörgyi református lelkipásztor elmondta: minden március 15-én a szabadságharc hőseire emlékezünk, azokra, akik készek voltak életüket feláldozni azért, hogy ha ők nem is, de az elkövetkező nemzedékek megtapasztalhassák, mit jelent szabadnak lenni. A lelkész úgy vélte, nekünk ma a Péter apostol által megfogalmazott szabadságot kell megvalósítanunk, amely a jó cselekedeteket állítja középpontba, amely képes a tudatlan embert elnémítani és legyőzni a gonoszságot.

A szabadság mellett az igazságért is küzdöttek

Finta Emese torockószentgyörgyi unitárius lelkész, mintegy folytatva az előző lelkipásztorok gondolatsorát, Pál apostolt idézte. „Az Úrnak szolgálni maga a szabadság”, hozzátéve: a szabadság medrét az igazság adja, a március 15-i ünnepségen pedig épp azokat ünnepeljük, akik mindkettőért küzdöttek.

Csécs Márton torockói lelkipásztor, a Kolozs-Tordai Egyházkör esperese, felidézte az 1848-as torockói eseményeket, amikor a két település, Torockó és Torockószentgyörgy közösen elhatározták, hogy a forradalom pártjára állnak. A lelkész szerint erre a példás összefogásra van szükség ma is. Az istentisztelet a Himnusz eléneklésével zárult.

 Az istentiszteletet szabadtéri műsoros megemlékezés és emléktábla avatás követte. A résztvevők Torockó főterén, az 1848-49-es kopjafánál rótták le kegyeletüket a forradalom áldozatai előtt. A momentum Czira Sára Tápió-menti népdalénekes fellépésével kezdődött, aki a Kossuth sírja című népdalt  adta elő.

Az egybegyűlteket Deák-Székely Szilárd Levente, Torockó polgármestere üdvözölte. „Győzzenek a magyarok!” – az elöljáró szerint ez kell, hogy legyen napjainkban a jelszavunk, ami 2024-ben Torockón az összefogást és azon értékek követését jelenti, amelyeket Sebes Pál is megfogalmazott rektorsága illetve a forradalom idején.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Horváth-Oszkó Miklós konzul (Magyarország Főkonzulátusa, Kolozsvár), aki felolvasta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke üzenetét.

Ma erős képviselettel kell harcolni szabadságunkért

A felszólalások sorában Ladányi Árpád Csaba, a Fehér megyei RMDSZ elnöke  következett, aki – röviden ismertetve az 1848-49-es szabadságharc kontextusát – kihangsúlyozta: „Ma nem fegyverekkel, hanem erős képviselettel kell harcolnunk a szabadságunkért, itthon és Európában”. 

Varró István, Tápiógyörgye polgármestere, Kossuth Lajost idézve – „Itt nem hirdetni, itt csak tanulni lehet a hazafiasságot” – elmondta: ezeknek a szavaknak különös súlyuk van Torockón, ahol az ember fokozottan büszke a forradalomra és a magyarságára.

A Duna-Ház képviseletében Zudor Imola programszervező szólalt fel, aki az intézmény hivatásáról beszélt, ami szerinte a magyarok találkozási lehetőségének biztosításából és az önazonosságunkat megtartó élmények nyújtásából áll.

A köszöntőbeszédek után a Torockói Fúvószenekar által eljátszott dallamokkal folytatódott a program. Érdekes, hogy a bányavároska első „rezesbandáját” épp Sebes Pál alapította, a mai fúvószenekar pedig annak utódaként határozza meg magát és igyekszik méltóképp továbbvinni a több évszázados hagyományt.

A következőkben a Torockói Sebes Pál Általános Iskola rövid, Kovács Kinga magyar szakos tanárnő által betanított műsorára majd a koszorúzásokra került sor.

Sebes Pál tudásának legjavával szolgálta közösségét

Az ünnepség harmadik, kiemelt mozzanata Sebes Pál emléktáblájának leleplezése volt, amely Czira Sára újabb fellépésével kezdődött, aki ezúttal bögözi népdalokat adott elő. 

Németh Csaba történelemtanár, a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság elnöke ismertette a Sebes Pál-emléktábla felállításának körülményeit, utalva arra, hogy a torockói parókia falán levő Jókai-emléktábla és az önkormányzat épületének folyosóján levő Ignácz Rózsa-emléktábla kihelyezése is részben a tápiógyörgyiek alkotása. Megtudtuk továbbá, hogy a felavatandó emlékjel a torockószentgyörgyi Szilas Egyesület és a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság közös, a Nemzeti Együttműködési Alap által támogatott pályázata révén jött létre és megvalósításában oroszlánrészt vállalt Fogarasi Antónia egyesületi elnök. Mivel az elnyert támogatási összeg nem volt elegendő, az anyaországi testvértelepülés segítségül sietett, gyakorlatilag megduplázta a támogatást. A dombormű Balázs József székelykocsárdi kőfaragó munkáját dícséri.

Az emléktáblát Székely Erika, a torockói iskola igazgatója és Németh Csaba, a Torockó Baráti Társaság elnöke leplezték le. A torockói iskola, amelyet legelőször 1595-ben említenek az okiratok, 2005-ben vette fel Sebes Pál nevét, Deák-Székely Szilárd Levente akkori iskolaigazgató, a jelenlegi polgármester kezdeményezésére. 

Csécs Márton esperes megáldotta az emléktáblát, majd méltatta Sebes Pál tevékenységét. „Annak a Sebes Pálnak a méltatására készülünk, aki nem Torockón született, hanem a Hargita megyei Kissolymoson, de aki attól a pillanattól kezdve, hogy 1812-ben tanítói, majd rektori állásba állott, ízzig-vérig kereste ennek a közösségnek, ennek a népnek a boldogulását, előmenetelét, tanítását és jólétét. Folyamatosan képezte magát és tudásának legjavával szolgálta közösségét. (...) Sebes Pál a pályáját Tordán fejezte be, de öreg éveire  Torockóra vonult vissza és itt helyezték végső nyugalomra.” A lelkész Sebes Pál legjelentősebb művéből, az Erkölcsi tükörből is idézett néhány passzust.

A Torockói Unitárius Egyházközség 2016-ban emlékünnepséget szervezett Sebes Pál születésének 230. évfordulóján és ekkor adták ki, Csécs Márton előszavával, azt a könyvet, amely a híres rektorról és egyházi énekszerzőről készült legfontosabb írásokat tartalmazza. 

Sebes Pál (1786-1864) 34 évig volt a torockói iskola tanára, ő volt az, aki ezt az iskolát, rektorsága idején, virágzóvá tette. A torockói iskola úgynevezett partikula volt, algimnázium, amely évszázadokon keresztül a Székelyföldről is vonzotta a tehetséges unitárius diákokat, ösztöndíjakat biztosítva számukra. Olyan neves személyiségek köthetők a tanintézmény nevéhez, mint Kriza János, Felvinczi György, Brassai Sámuel, Gáspár János, Benczédi Gergely, Péterfi Gyula, Borbély István, Gergely János vagy George Barițiu. 

Csécs Márton lelkipásztor kérésére a jelenlevők elénekelték a Szívemet hozzád emelem/ És benned bízom, Uram kezdetű zsoltárt, azt, amelyet 1848-ban a forradalom kitörésének hírére énekeltek el a torockóiak, akiket Sebes Pál vezetett a Kővár utcai szégyenketrechez, ahol, a lázadás jeléül, elégették Werbőczy törvénykönyvét. 

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójának a megünneplésébe a Duna-Ház is bekapcsolódott: Laczkó Vass Róbert színművész és Székely Norbert zongorista Petőfi live! Egy vándorszínész ügyes-bajos dolgai címmel tartottak hangulatos zenés-verses előadást, ez képezte az ünnepség zárópontját.

„Hazatért” Magyarlapádra a kilencedik néptáncfesztivál  

Szombaton színpompás néptáncfesztivállal folytatódott a március 15-e tiszteletére megrendezett emlékünnepség-sorozat.

Fehér megyében mindig egy olyan településen szervezi meg a megyei RMDSZ ezt a rendezvényt, ahol viszonylag nagyobb létszámú magyar közösség él.  Meghívást kap a megye mindenik magyar néptánccsoportja, így hatalmas találkozóhellyé válik az esemény, ami rendkívül látványos és hatásos a szórványban. Az első Tavaszi szél vizet áraszt néptáncfesztivált épp Lapádon szervezték meg kilenc évvel ezelőtt és szombaton ide „tért haza” a rendezvény.

 Magyarlapád a legautentikusabb helyszíne egy hasonló néptánctalálkozónak, hiszen a Várhegy alatti településen mindmáig élő népzene- és néptánckultúra létezik, és ehhez gyönyörű népviselet társul – mert ezt sem hagyta kiveszni a hagyománytisztelő közösség.   

Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött, amelynek a környék egyik legrégebbi, a néhány évvel ezelőtt teljes külső-belső felújításon átesett helyi református templom adott otthont.

Szász János nagyenyedi római katolikus plébános szerint a nemzeti ünnepünkkor „büszkeség tölti el a szívünket azért, hogy magyarok vagyunk, Szent István népe vagyunk, aki szilárd alapokra helyezte országunkat”. A plébános a nemzeti büszkeség érzését egy személyes példával magyarázta: néhány évvel ezelőtt a freiburgi repülőtéren hatotta át ez az érzés, amikor arra lett figyelmes, hogy egy japán csoport épp a fesztivál címadó népdalát, a Tavaszi szél vizet áraszt-ot énekli.

Van-e öröm a szívünkben, hogy magyarnak születtünk?

Borbándi András magyarlapádi református lelkipásztor a Példabeszédek 4:23-at idézve („Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet”) arra intette a gyülekezetet, hogy nemzeti ünnepünk alkalmával tartson önvizsgálatot: van-e öröm mindenki szívében azért, hogy magyarnak született? A lelkész több olyan dolgot is felsorolt, ami indokot szolgáltathat erre: a számtalan magyar felfedezés és Nobel-díj, a vallásszabadság elsőként való kikiáltása Tordán, az, hogy az egyik legtöbb, 250 ezer népdallal rendelkező nemzet vagyunk, és arra is büszkék lehetünk, hogy Európában csak két olyan nép van, amelyik saját írással rendelkezik, a magyar és a görög. 

Szőcs Előd nagyenyedi unitárius lelkipásztor azért fohászkodott, hogy Magyarlapádnak és a környék magyarságának sikerüljön megannyiszor egy-egy téglát elhelyeznie a hit és a nemzet megtartó falába.

Az istentiszteletet követően a résztvevők átvonultak a cinterembe, ahol megkoszorúzták a kopjafát. Beszédet mondott Sipos Ferenc gondnok, az Ethnika Kulturális Alapítvány elnöke, aki megköszönte, hogy a nemzetépítő néptáncfesztivál idén visszatérhetett otthonába, Magyarlapádra. Ezt követően  zászlós felvonulásra került sor, majd az ünnepség a kultúrotthonban folytatódott, ahol köszöntőbeszédek hangzottak el. A résztvevőket Turzai Tímea helyi RMDSZ-elnök üdvözölte.

Az eseményt megtisztelte jelenlétével Kőrösi Viktor Dávid, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának vezető konzulja, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy miként a márciusi ifjak, akik közös megegyezéssel és eltökéltséggel eldöntötték, hogy valami teljesen mást akarnak, mint amiben addig éltek, úgy nekünk is saját sorsunkat összefogással kell a kezünkbe vennünk. „Úgy cselekedjünk, hogy megerősítsük saját kultúránkat és identitásunkat” – hangsúlyozta a konzul, majd felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét.

Megtartani az erőt, a hűséget és a reményt

Székely István, az RMDSZ társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke gratulált a két téma, a nemzeti ünnep és a megyei néptáncfesztivál sikeres összekapcsolásáért, majd arra kérte az ünneplő magyarságot, hogy mindig tartsa meg a nemzeti zászlónk színei által sugallt értékeket, az erőt, a hűséget és a reményt.

Ladányi Árpád Csaba, a Fehér megyei RMDSZ elnöke, elmondta: a szabadságért nemcsak 1848-ban kellett megküzdeni, hanem ma is. A harc része a hagyományápolás is, Magyarlapád pedig nagyon alkalmas hely erre, ahol szinte mindenik háznál van egy hegedű, egy brácsa.

A néptáncfesztivál ötletgazdája, Lőrincz Helga, Nagyenyed alpolgármestere kihangsúlyozta: a márciusi ifjak bátor kiállása követendő példa lehet a lapádiak számára is, majd felsorolt több olyan konkrét negatívumot, amelyeket az összetartás hiánya miatt kell elszenvedni a faluban.

Az eseményen kisorsolták a Közösségünk lap főnyereményét, azaz a marosújvári sósfürdőbe való belépőjegyeket, majd a fesztivál vándorzászlójának átadására került sor, amelyet a székelykocsárdi képviselet vett át. Az eseményen részt vett a magyarországi Tápiógyörgye település képviselete és velük együtt Czira Sára többszörösen díjazott népdalénekes, aki elénekelte a Magyarok Világhimnuszát.

Az idén rekordszámú néptáncos vett részt a fesztiválon, összesen tíz település: Bethlenszentmiklós, Csombord, Dicsőszentmárton, Felvinc, Magyarlapád, Magyarpéterfalva, Miriszló, Nagyenyed (Bethlen Gábor Kollégium), Torockó és Torockószentgyörgy valamint Vajasd tizenhét produkcióját csodálhatta meg a közönség. A rendezvény magvát képező néptáncprodukciók a csoportok folyamatos fejlődéséről tettek tanubizonyságot, még azok esetében is, ahol generációváltás történt. A bemutatott táncok végigkalauzolták a nézőket Erdély több néprajzi tájegységén, így a résztvevők – jelképesen – beutazhatták nemcsak a közeli Maros és Kis-Küküllő mentét, hanem a Mezőség, a Nyárádmente, Csík és Moldva vidékét is. Az esemény hangulatos táncházzal ért véget.

Vasárnap délután közös, ingyenes filmnézésre hívta a nagyenyedieket a Fehér megyei RMDSZ. Koltai Lajos Semmelweis című alkotása akkora érdeklődésre tartott számot, hogy két vetítést is le kellett forgatni a Bethlen Gábor Kollégiumban.

Fotók: BAKK SZABOLCS