A regény főszereplője és elbeszélője, a hallgatag Pietro Milánóban él szüleivel. Apja vegyészként dolgozik egy gyárban, jellemét tekintve pedig korántsem mondható gyengéd, szerető apának, rideg és zárkózott stílusa nem segíti elő egy oldott apa-fia kapcsolat kialakulását. Az anya ezzel szemben kedves, melegszívű teremtés, aki védőnőként dolgozik és munkáján kívül is a gondoskodás, a féltés és az önzetlen segítségnyújtás jellemzi. Különböző természetük ellenére egy dolog közös Pietro szüleiben: mindketten a hegyek szerelmesei.
A regény cselekménye főként egy Grana nevű faluban játszódik, ahol a háromtagú család a nyarakat tölti. A hegyekkel övezett, völgybe zárt világ merőben más a nagyvárosi élethez képest, ami a szereplők viselkedésén is megmutatkozik. Meghatározó szerep jut a regényben a hegyeknek: nem csupán háttérelemként, hanem a cselekmény központi motívumaként funkcionálnak. A hegyek köré épülnek a természeti leírások és a szereplők jellemzései egyaránt: mindenkinek kapcsolata van a hegyekkel, ez a kapcsolat pedig segít a karakterek megismerésében és megértésében.
A szerző három fejezetre osztotta a történetet: rövid bevezetőt követően kezdődik A gyermekkor hegye, ezt követi A megbékélés háza, majd végül az Egy barát tele. Mindhárom egy-egy jól elkülönülő szakaszt mutat be a főszereplő életéből. Már az első fejezetben felbukkan a család életében egy nagyon fontos szereplő: Bruno, a falusi fiú, akivel Granában ismerkedik meg Pietro és akivel szokatlan, ám mégis életre szóló barátságot köt. Pietro kapcsolatát apjával eközben állandó feszültség jellemzi, amit csak a közös hegymászások és Bruno jelenléte képes néha enyhíteni. Pietro anyja mindvégig a háttérből igyekszik meghallgatni és segíteni mindenkit.
A jellemfejlődések a történetben nem látványos módon, inkább csak finom részletekben mutatkoznak meg. A regény jelentős részét a főszereplő belső vívódása teszi ki: nem találja helyét igazán sem a városban, sem a faluban, sem fent a hegyen, sem lent a völgyben, sem apja oldalán, sem tőle távol. Állandó vándorlása során a biztos pontot elsősorban anyja jelenti, de gyakran – még Pietro meglepetésére is – Bruno az, akivel hosszas külön töltött idő után is ott tudják folytatni, ahol abbahagyták.
Pietro kapcsolata apjával a kezdetektől sejteti magában, hogy korántsem annyira különbözőek, mint, ahogy gondolják. A bizonytalanság, hogy sehol és semmiben nem találja a helyét, végül Nepálig sodorja Pietrót, aki ott ismerkedik meg a könyv címéül is szolgáló nyolc hegy történetével:
Minden ember más sorsra hivatott: van, akinek sorsa az, hogy megtalálja a helyét és van, akinek az, hogy egész életében bolyongjon a nagyvilágban. Mindkettő élete lehet boldog vagy boldogtalan, hiányos vagy beteljesült. Bármelyik legyen is a sorsunk, egy dolgot egyikünk sem kerülhet el útközben: emberi találkozásokat, amelyek meghatározzák jellemünket, világnézetünket és gyakran következő lépésünket is. Paolo Cognetti ezeknek a találkozásoknak és elválásoknak a fontosságára építi fel regényét, ráébresztve az olvasót, hogy érzéseinket és gondolatainkat érdemes a környezetünk tudtára adni, mielőtt még túl késő lenne.