Besorolását tekintve a Galócák* ifjúsági regény, de sokkal több ennél. Kalandregény, ismeretterjesztő könyv, útikalauz a sokak számára ismeretlen univerzumba – közvetlen környezetünkbe. Kitárult a világ, a fiatalok többségének – hogy a könyvbeli példával éljek – a korfui kirándulás ma már a nyári vakációk természetes velejárója, ennek minden izgalmával, újdonságával együtt. De ahogy a főszereplő, Apu is mondja, nem árt megismerni itthoni világunk természeti szépségeit, legendáit, történelmét, nemcsak a mediterrán nyaralóhelyekét. Megismerni, megszeretni – hiszen csak így lehet igazán birtokba venni a megörökölt világot – tehetjük hozzá.
K. Kovács István könyve ennek a mi kis terra incognitánknak a felfedezésére invitál bennünket két fiú, Peti és Huni társaságában. Teszi mindezt szinte észrevétlenül elnyerve az olvasó figyelmét. Apu magabiztosságával, aki tudatában van annak, hogy percenként meg kell harcolni a kiskamaszok érdeklődéséért, de azt is tudja hogyan: felpiszkálni kíváncsiságukat, megmozgatni képzelőerejüket, bevonni őket a kalandba, lehetőséget teremteni arra, hogy kipróbálják magukat különleges helyzetekben.
Anyu elutazott két hétre messzi földre, Apu és Peti pedig magára maradt, ezt az időt kell „valamivel” kitölteni… Ennél jobb táptalaj el sem képzelhető a kalandra. Anyu féltő-óvó tekintetének látósugarán kívül kis férfipróbáló túra vadregényes tájakon. A csapathoz társul Huni gyerek a szomszédból, meg is van minden szereplő és kellék a sikeres „fiúregényhez”. Megannyi izgalmas történet, amely épp ezért annyira magával ragadó, mert személyes élményen alapul: valóságos, hiteles, az olvasó minden sor után egyre inkább úgy érzi, ő bringázik levegő után kapkodva Felek kaptatóján, vagy az Aranyos völgyében. És ha az erőpróbák olvastán felpörög az adrenalin, tán még arra is kedvet kap, hogy bevállaljon egy tárnicai kajakozást.
A kisregény másik vonzereje a közvetlensége. „Jé, hát ez rólunk szól, a mi világunkról, mi vagyunk a főszereplői!” – volt a mesterpéldányt olvasó kamasz első reakciója. Aki nemcsak a saját szűk környezetét ismerte fel benne örömmel, hanem saját magát is: félelmeit, kíváncsiságát, a jól elvégzett feladat bizsergető érzését. És nemcsak a fiúk vannak így ezzel, hanem a – szereplőgárdából a szerző által szerintem féltésből kihagyott – lányok is.
K. Kovács István természetjáró, természetszerető ember, aki most megosztja velünk élményeit, emlékeztet a városi szmogon túli világra, ennek csecsebecséire, a rejtélyes gombákra, avar alatt surranó sündisznókra, vagy épp a Göncölszekér sziporkázására a tiszta éjjelen. És arra, hogy lényegében mindez karnyújtásnyira, elérhető távolságban van. Ajánlom, kövessük útmutatásait!
*K. Kovács István: Galócák, Kolozsvár, Ábel kiadó, 2022.