Gondolatok az adventi és a karácsonyi ünnepekről

Gondolatok az adventi és a karácsonyi ünnepekről
Már meggyújtottam az unokáim által készített adventi koszorú első két gyertyáját.Nézem a pislákoló gyertyalángokat és azon töprengek, hogy mit is tudunk az adventről, a karácsonyról (vagy karácsonyokról) és hogyan készülünk az ünnepekre. A kereskedelemben már novemberben elkezdődött a karácsonyi ünnepekre való felkészülés. A feldíszített kirakatok és az áruházak belső hangulata vonzza a vásárlókat.

A kereskedelem felkészült az ünnepekre. És mi? Ne csak az ajándékok, a finom falatok foglalkoztassanak, hanem álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át együtt az advent és a karácsony jelentését és történetét.

Az advent a keresztény egyház várakozási, felkészülési időszaka, várakozni Jézus születésének és felkészülni a karácsonynak ünneplésére. Idén december 1-re esett advent első napja, a karácsony előtti negyedik vasárnap, ez a keresztény egyházi év kezdetét jelenti, és az adventi időszak december 25. zárul. A latin adventus Domini (az Úr eljövetele, megérkezése) kifejezésből származik. VII. Gergely pápa rendelte el, hogy az adventi vasárnapok száma négy legyen.

A várakozás időszakához az ével során kapcsolódtak szokások, szimbólumok. A 19-20. században honosodott meg az adventi koszorú. Az első koszorú készítése Johann H. Wichern német evangélikus lelkész nevéhez fűződik (1839). Ez egy szekérkeréken elhelyezett 24 gyertya volt és karácsonyig minden nap egy-egy gyertyát gyújtott meg. Ma a koszorút fenyőágakból készítjük, amelyre négy gyertyát helyezünk el és rendre vasárnapoként gyújtjuk meg, így az utolsó vasárnap mind a négy gyertya ég. Az eredeti három lila színű gyertyát, amely a bűnbánatra utalt, és az egy rózsaszínűt, amely az örömöt fejezte ki, felváltottuk különböző színűekre. A koszorú az advent szimbólumává vált és a gyertyák a hitet, reményt, örömöt és a szeretetet jelképezik.

1900 Gerhard Lang honosította meg az adventi naptárt, gyermekkori szokásából kiindulva, amely 24. napból áll és minden nap egy-egy kis meglepetést tartogat.  Az advent időszakában díszítik fel a házakat, az utcákat és egymás után nyitják kapuikat a karácsonyi vásárok.

A karácsony talán a legszebb, a legmeghittebb, keresztény ünnep, Jézus születésének napja. Több dátummal is találkoztunk, amely Jézus születéséhez kötődik, de a kereszténység vallásának elfogadása után (i.sz. 313.), I.Gyula pápa (350-ben) Jézus születésének napját december 25. jelölte meg. Ma már nem csak a keresztények ünnepe a karácsony. Világszerte, vallási hovatartozástól függetlenül a szeretet ünnepévé vált és a szokásból hagyomány lett.

A karácsony szónak származására is több magyarázattal találkoztunk. Az etimológiai szótár szerint a szláv, valószínűleg bolgár jövevényszó a kracsun szóból ered, ami a téli-nyári napforduló ünnepe, macedón nyelvjárási [kracsun] ’karácsony’, az óegyházi albán nyelv karcun (jelentési rönk), amely a napfordulókon tartott fa-máglyarakással köthető össze, a román Crăciun eredete latin (creation). A magyar karácsony szó a keleti egyház műszavaként Balkánról került hozzánk. Egyik magyarázat szerint, a törökök az év végén kellett befizessék a decimát, azaz az egyházi adót. A keresztények adóját karadzsnak hívták és hozzá tették az on szót, ami tízet jelent. Igy jött létre a karadzson, amit mi magyarok karácsonyra változtatunk. Gyakran használjuk ünnepléskor a Nagykarácsony nevet december 25-én és a január 1-én, azaz újév első napján a kiskarácsonyt.

Az évek során kialakult szokások és szimbólumok között említjük az ajándékozást, a karácsonyfa állítását, a karácsonyi dalokat, az üdvözlőlapok küldését (ma már gyakran csak egy elektronikus levél formájában), a közös ebédeket, vacsorákat. A szokások kialakulásához is csatolhatók legendák, magyarázatok.

A Szaturnuszt, a földművelés istenét december 17-24 között ünnepelték, amikor is evés, ivás mellett a rabszolgákat felmentették a munka alól, így ők is családjuk körében lehettek. Ebben a periódusban elmentek az uraikhoz köszönetet mondani szabadságukért és jókívánságokat tolmácsolni. Kenyéradóik alamizsnával viszonozták a látogatást és ezt kalendálásnak nevezték. A kalendálás szó hozzánk, mint a szegények megajándékozása érkezett. Talán innen vált szokássá az ajándékozás.

Hogyan jött létre a karácsony ünnepének elengedhetetlen szimbólumává vált feldíszített fenyőfa? Az 1600 években Németországban is csak a kiváltságosok tudták olvasni a bibliát. Az írástudatlanok a templom falára festett képekből, a templomban szervezet játékokból ismerték meg a teremtés történetét. Jézus születésének napjára megrendezett paradicsomban játszódó jelenethez szükség volt az édenkert fájára, amelyen az Éva almája csüngött. Télen csak a fenyő volt zöld, így ezt vitték be díszletként a templomba. Lassan szokássá vált, hogy Jézus születésekor fenyőfát díszítsenek.  Először csak almákkal, majd papírból készült díszekkel ékesítették és ma már tudjuk, hogy a fa díszítése mennyiben eltér a német evangélikusok kezdeményezésétől. Később nem csak a templomban, hanem az otthonokban is beköltözött a fenyőfa. Németország után Ausztriában, majd egész Európában elterjedt a karácsonyfa állítása az otthonokban. Nekünk magyaroknak az 1800-as évektől van karácsonyfánk. A kivándorlók magukkal vitték ezt az ünnepi szokást is, így jutott el a karácsonyfa Amerikába.

Egy másik szokás a betlehemezés, amely bibliai jeleneteket elevenít meg, többnyire a betlehemi pásztorok párbeszédének előadása, tréfás énekes formában. A betlehemezés szereplői között van két angyal, három pásztor és egyes vidékeken szerepel a huszár és a betyár alakja is.

Év végén majdnem mindenkinek volt szabadsága, és bárhol voltak, haza mentek ünnepelni a családdal, kialakítva az étkezési szokásokat. Az adventi időszakra a böjtösebb, szegényesebb étkezés volt jellemző. Szenteste, december 24-én került sor a karácsonyi vacsorára. Kétszáz évvel ezelőtt, a karácsonyi böjt alatt nem fogyasztottak hús és tejterméket. A felszolgált ételek tartalmaztak mákot, borsót és babot, mert ezek a bőséget jelentették, és almát melynek jelképe a termékenység. A mai karácsonyi vacsora menüjéből nem hiányoznak a különbözőképpen elkészített húsételek baromfi, disznó és hal (rántva, töltött káposzta, sültek stb.), gyakran szolgálnak fel húslevest és/vagy halászlét, és hideg ételeket, mint a kocsonya, francia saláta, majonézes krumpli és a töltött tojás. A vacsorát általában édességgel fejezik be. A leggyakrabban a mákos és diós bejglit, a zserbót, almás és gesztenyés tésztát sütnek.

Az utóbbi évtizedekben nem csak a templomban, az otthonokban, hanem a közterületeken is állítanak karácsonyfát. Kolozsvár utcái és a Főtéren felállított fenyőfa csak az 1989-es változások után öltött karácsonyi jelmezt, de maga a szeretett ünnepe létezett és családi ünnepként maradt meg. A Főtéren feldiszített karácsonyfa mindenkié.

Sok-sok éven át számomra is bensőséges családi ünnep volt. Mint gyerekek vártuk az angyalt, hogy elhozza a feldíszített fát és az ajándékokat, amelyek többnyire zokni, cipő, új iskolatáska vagy nagymama által kötött pulóver volt. Felnőttként a közös vacsora, majd az evangélikus templomban az istentisztelet jelentette az ünnepet.  Szülőként a meglepetést a karácsonyfával és az általunk készített ajándékokkal, baba házzal, mackóval, kötött holmikkal szereztük.

2018-ban a karácsony számomra más volt. Megismertem és átéltem az ünnepeket egy olyan országban, ahol nagyon sok nemzetiség él együtt, különböző vallással, hittel és szokásokkal - ez Amerika. Az Egyesült Államokban csak 1870-ben fogadták el hivatalosan a karácsonyt ünnepnapként.    

New Yorkban a karácsonyi hangulatot nem csak a csodálatosan feldiszített és kivilágított utcák, kirakatok, házak, világító mikulások, hóemberek, manók és szarvasok biztosították, hanem az ablakokon keresztül látható karácsonyfák fényei, amelyeket már novemberben feldíszítettek. Az ottani hagyomány szerint a karácsonyt ünneplő családokban közösen díszítik a fát és csak karácsony reggelén ajándékozzák meg szereteteiket. A kandallóra zoknikat akasztanak, amibe naponta kis meglepetések kerülnek. Az ajándékot nem az angyal, hanem a Szent Mikulás (Santa Claus) hozza.

December 24. a lányom otthonában mi is díszítettünk fenyőfát, hazai szokás szerint megleptük egymást kis ajándékokkal és a technika segítségével kapcsolódtuk az itthon maradt családunkhoz. Az este további részét a New Yorki Rockefeller tér hatalmas közös karácsonyfája mellett töltöttük.

Az utcákat lezárták az autóforgalom előtt. És több ezer ember ünnepelte együtt a szentestét. Az 5-80C-ban imbolygó tömeg zsibongásában hallani lehetett egy-egy csoport, más-más nyelven énekelt karácsonyi dalát. Az emberek köszöntötték egymást „Happy holiday”- jel vagy  „Merry Christmasszal”. Meghatódva üdvözöltük mi is a szembejövő ismeretleneket.

A Rockefeller Központban felállított fa jelképe a New Yorki karácsony ünnepének. A 21,6 m magas, 12 tonna norvég lucfenyőt, november 14-én kezdték el díszíteni. A csúcsára Dániel Libeskind építész tervezete 70 tüske alakú háromszögekből álló csillag került, amelyben 3 millió Swarovski kristályt épített be. A csillag közepében levő fényforrás külön világította meg a tüskéket.   Lenyűgöző látvány volt.  A Rockefeller Center tetején található 300 napelem szolgáltatja a díszítéshez szükséges energiát.  A fa fényeit, az 50.000 LED égőt, ünnepélyes keretek között, neves művészek előadásaival, először november 28-án szerdán kapcsolták fel, a hálaadás ünnep előestéjén.

Az amerikaiak legnagyobb nemzeti ünnepe a hálaadás napja („thanksgiving”), amely november hónap negyedik csütörtökje. A hagyományok szerint 1621-től az őszi termések betakarítását ünneplik, hálát adva az éhínség megszűnéséért.

Az ünnep négynapos és ilyenkor, mint nálunk karácsonykor, sokszor nagyon messziről utaznak haza a családtagok, hogy együtt ünnepeljenek, és együtt fogyasszák el a hálaadási vacsorát, amely sült pulyka áfonyaszósszal, krumplipürével, zöldbabbal és végül a sütőtök pite (pumpkin pie) zárja a vacsorát.

A kivilágított karácsonyfa minden nap 5.30-tól este 11.30-ig az ünnepek teljes időszakában megcsodálható, kivéve egy napot, december 24-ét, amikor fényei egész nap ragyognak.  2019. január 7-én 21. órakor kialudtak a világ legnagyobb karácsonyfájának fényei. Az ünnepek elteltével, a hatalmas fa sorsa 2007 óta a rászorultaké lesz. A „Habitat for Humanity” szervezet házakat épít, szekrényeket, polcokat készít, tüzelőt adományoz a feldarabolt fából.    

New Yorkban az első karácsonyfát a Központ építő munkásai 1931. szentestéjén állítottak fel, hálájuk jeléül, hogy a gazdasági vállság ellenére volt munkájuk. A fát papírból készült díszekkel, konzervdobozokkal díszítették. A hivatalos karácsonyfát 1933-tól minden évben, ugyan azon a helyen díszítik fel és így a Rockefeller Központ lett a karácsonyi ünnepek centruma. Naponta több mint fél millió látogatója van a fának. De több, mint egy csodás fenyő. Összetartó ereje van. Én akkor ott úgy éreztem, hogy ezen a karácsonyon egy hatalmas család ünnepén veszek részt, egy ismeretlen tömegben, de akik ott voltunk, karácsonyt ünnepeltük. Karácsonyi dallamok szűrődtek fel a korcsolyapályáról, színesen villogó luftballonok tarkították a látványt, a gesztenye illata az otthoni volt és az 5. és 6. út feldíszített hatalmas épületei szórták a fényt és világítottak mindenkinek. Akkor ott megértettem, hogy ünnepelhetünk szűk családi körben, legyünk egyedül vagy részesei egy nagy ismeretlen közösségnek bárhol a világon, a karácsony ünnepe a szereteté.

John D . Rockefeller Jr.-t idézem: „Úgy gondolom, hogy a szeretet a legnagyobb dolog a világon, hogy önmagában képes legyőzni a gyűlöletet, a jó győzedelmeskedhet és képes diadalmaskodni a hatalom, az erő felett”. 

Ma a karácsony varázslatát megtöri az a lótás futás az üzletekben, hogy mennél drágább, mennél különlegesebb ajándékot vásároljunk. De nincs értékesebb ajándék, mint amit mi magunk készítünk szereteteinknek, lehet egy rajz, egy levél, egy fafaragás vagy egy sál, amelyen kézzel hímzett monogram áll.  Gondoljuk át, hogy az eltelt esztendőben okoztunk-e csalódást valakinek, megbántottuk-e szüleinket, munkatársainkat, barátainkat és ha igen, akkor most itt az alkalom, hogy bocsánatot kérjünk. Ha minket bántott meg valaki felejtsük el, tanúsítsunk mi is megbocsátást.  

Amikor meg fogjuk gyújtani az adventi koszorú utolsó gyertyáját, a szeretet szimbólumát, a gyertyák fényében gondoljunk az ünnep jelentésére és mi karácsonyunk is a szeretet ünnepe lesz.