Az nem baj, hogy választunk, hiszen választás nélkül nincs demokrácia. A baj sokkal inkább abból fakad, hogy a kormánynak nincs konkrét elképzelése arról, mit kezdjen az ismét elszabaduló államháztartási hiánnyal, az ismét növekvő folyómérleg hiánnyal, a külkereskedelmi mérleg hiányával, nem beszélve az agrárkereskedelem mérlegének deficitjéről. Hiányt hiányra halmozva kell a koalíció kormányozzon, és gazdaságilag semmi jó nem körvonalazódik, hiszen a 2024-es esztendő is a pazarlás éve lesz, amikor a kabinet a kampánytól és a választásoktól tartva, elmulasztja megtenni a szükséges korrekciós intézkedéseket. Pedig ezekre nagy szükség lenne, mert csak a digitalizálásban reménykedni önámítás, amire szakosodtak az elmúlt évek kormányai. Sokat beszélnek a digitalizációról, a különböző adatbázisok összekötéséről, az adóhatóság tevékenységének hatékonyabbá tételéről, de az igazság az, hogy ezeket a nagy reformokat olyanoknak kell levezényelniük, akik nem biztos, hogy be tudnak kapcsolni egy számítógépet. Nem beszélve arról, hogy az alapos adóhatósági ellenőrzésekre sokszor a politikai akarat sincs meg, mert a nagy adócsalók megbogarászása kockázatokkal járna a politikai elitre nézve is, amely sokszor érdekelt különböző okok miatt ezeknek a féltörvényes vagy éppen törvénytelen praktikáknak, adócslásoknak és adókerüléseknek a takargatásában.
Az is meglehetősen sok gyanút kellene ébresszen, hogy az államelnök-jelöltek semmit nem mondanak a gazdaságról, de a hivatalban levő miniszterelnök és miniszterek sem mondanak semmit a 2025-ös esztendőről, amelyet így nagy homály fedi. Ha körülnézünk, akkor a többszörös deficit mellett azt látjuk a statisztikákban, hogy a hazai gazdaság várakozáson alul, 0,7 százalékkal nőtt az első fél évben, ami messze elmarad a remélt szinttől. Az év elején a kabinet és az elemzők is 3 százalék körüli gazdasági növekedéssel számoltak, a valóság azonban kijózanította ezeket a számításokat, és most már alig 1 százalék fölötti növekedéssel kalkulálnak. Ez a szerény növekedés komoly érvágást jelent az államháztartásnak, amely amúgy is hatalmas nyomás alatt van: a deficitet megint 7 százalék körül várják, de az sem kizárt, hogy a pandémia idején rekordnak számító 9 százalék fölötti magasságba kúszik. A kormány pedig semmit nem akar tenni ellene, sőt tovább szórja a pénzt, hiszen választások előtt ez a bevált recept. A gazdaság gyenge teljesítménye azért rossz, mert kevesebb bevételt jelent az amúgy is lyukas államháztartásnak, és a digitalizáció következtében megnövekvő bevételek egyelőre csak terveknek számítanak. Sokat azért sem lehet várni ettől, mert a pandémia idején elért mélyponttól számítva minden évben van ugyan egy akár kétszámjegyű bevételnövekedés, de a kiadások mindig nagyobb mértékben emelkednek.
A múlt héten megtudtuk azt is, hogy az infláció továbbra is makacson tartja magát 5 százalék fölött, és ezzel ellentétben jó hír lehetne, hogy a bérek júliusban a tavalyi hetedik hónaphoz mérten mintegy 15 százalékkal nőttek. Csakhogy a növekvő bérek és az újraszámolás következtében tovább emelkedő nyugdíjak nem oldják meg a gazdaság szerkezeti problémáit, maximum annyit tesznek, hogy az emberek élete elviselhetőbbé válik, de a hiányok tovább fognak nőni, mert az emelésekkel több pénz kerül a gazdaságba, nő a fogyasztás, így az import is, s ebből fakadóan a külkereskedelmi mérleg és a folyómérleg hiánya is.
A gazdaság szerény teljesítményének egyik fő oka az ipar kibocsátásának csökkenése. A pandémia óta megfigyelhető, hogy egy parányi statisztikai növekedést leszámítva az ipar már nem húzza a gazdaságot, hiszen az idei első hét hónapban az ipar teljesítménye 1,7 százalékkal csökkent, júliusban pedig 4,3 százalékkal esett vissza a tavalyi hetedik hónaphoz mérten. Elemzők szerint az új ipari megrendelések csökkennek, és hosszú távú tendenciát látnak ebben a zsugorodásban.
Rossz hír az is, hogy Németország is gyengélkedik gazdaságilag, sőt, a teljes eurózóna válságáról is beszélnek egyes gazdasági elemzők. A német gazdaság gyengélkedése óhatatlanul kihat a fejlődő országokra, így Romániára is. Németországban is júliusban 5,3 százalékkal csökkent az ipari termelés éves összevetésben, ami a hazai megrendeléseket is csökkenti, hiszen Románia legnagyobb exportpiacának számít Németország. A külföldi közvetlen tőkeberuházások is csökkentek, egyedül a külföldön élő román állampolgároktól hazaérkezett pénz jelent mentőövet egyeseknek, és felszínen tartja a fogyasztást.
Ilyen körülmények között nem beszélni arról, hogy mit kezd a kormány 2025-ben az államháztartási hiánnyal, az egyre növekvő külföldi adóssággal, tisztességtelen és felelőtlenségre vall. Noha jelentős változást a kormány élén nem várunk, hiszen vagy a liberálisok, vagy a szociáldemokraták vagy mindkét párt fogja adni továbbra is a kabinet gerincét, így nekik kell majd várhatóan kikaparniuk a forró gesztenyét is. Csak nem mindegy, milyen áron, és mennyire fogja sokkolni a lakosságot és a magánszférát a körvonalazódó korrekció. Már most szakértői jelentésekben szó esik az adóemelésekről, az adórendszer módosításáról, így például a progresszív adózás bevezetéséről, de ezekről a tervekről a politikusoktól vélhetően egy szót sem fogunk hallani az év végéig. Ilyen körülmények között érdemes megtakarítani, hiszen a halmozott hiányok számlájának kifizetése egyre közeledik, a politikusok pedig valahogy ki fogják húzni magukat a pácból, az egyszerű állampolgárok és a gazdaság azonban sokkal megsínyli majd a krízist.
