Veres Stelian plébániai kormányzó
Szent Lukács evangéliuma szerint születését, sőt nevét is már előre ismertette Zakariással Gábriel arkangyal. Amikor pedig Zakariás kételkedett a jövendölésben, az angyal közölte vele, hogy ezért fia születéséig némasággal kell bűnhődnie. A hagyomány azt tartja, hogy János már Erzsébet méhében megszentelődött a két édesanya, Mária és Erzsébet találkozásakor, ahogy Szent Lukács evangélista elmondja: „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.” János huszonhét éves korában megjövendölte a Megváltó eljövetelét, ugyanakkor kezdte megkeresztelni híveit.
A zsidók már korábban is alkalmazták a vízbe történő alámerítést, amely vallási törvényeik szerint a megtisztulást jelentette, de ez a szertartás csak János személyén keresztül nyert új, igazabb jelentést. Ez lehetővé tette, hogy a résztvevők tiszta lélekkel és nyitott szívvel meghallják Krisztus mennyei országának örömhírét. Mindezért Jánost már életében „Keresztelő”-nek nevezték. Jézus nem azért kérte Jánostól megkereszteltetetését, hogy megtisztuljon, hiszen ő a második isteni személy, hanem a Jordán vize vált így megszenteltté.
Jézus kétségtelenül útkészítőjének nyilvánította a Keresztelőt. Az előfutárnak sincs más útja az egyéni üdvösséghez, mint a hit útja: az Isten – Názáreti Jézusban adott utolsó – kinyilatkoztatásába vetett hit útja.
János sokáig a pusztában élt, sáskával és vadmézzel táplálkozott, az ószövetségi próféták példáját követve jövendölt. Megbélyegezte Heródes Antipas király vérfertőzőnek minősített házasságát unokahugával, Heródiással, aki féltestvérének felesége volt. Emiatt Heródes börtönbe, más források szerint a palotájának kútjába vetette Jánost. Heródias lánya, Salome a király születésnapján erkölcstelen táncot lejtett Heródes előtt, aki megígérte a lánynak, hogy bármilyen kívánságát teljesíti. Anyja unszolására, Salome követelte Keresztelő Szent János levágott fejét. A Megváltó előfutárát tárgyalás nélkül fejezték le Mahérusz várában Krisztus után 29-ben.
A hagyomány szerint Jánost a szamáriai Sebastében temették el, de a sírt Julianus Apostata (332-363), a „hitehagyott” római császár parancsára feldúlták és megszentségtelenítették. Önmegtartoztató életvitele és remetesége miatt a szerzetesek védőszentje.
Keresztelő Jánosról, aki az Isten küldötte volt (Jn 1,6), a Szentírás annyira világos és felemelő tanúságot tesz, hogy üdvösségtörténeti jelentőségét már semmiféle legenda vagy elbeszélő szöveg nem fokozhatja. Mégis idézném Szent Ágoston (354–430, püspök, egyháztanító, a „Kegyelem Doktora”) szavait az Újszövetség súlyos ajkú prófétájáról: ,,A megszentelt János születését ünnepli az Egyház. Nincs más az atyák között, akinek földi születésnapját ünneppel ülnénk meg, csak Jánosnak és Jézusnak a születését ünnepeljük. Ez nincs jelentőség híján. Ha talán magyarázatunk a tárgy méltóságához képest rövidnek tetszik is, tartalma mégis annál fenségesebb és termékenyebb.”
Az Anyaszentegyház az ötödik század elejétől a Boldogságos Szűz Mária születésnapját is megünnepli Kisboldogasszony napján.
Keresztelő Szent Jánost a művészetben durva öltözetben vagy teveszőr csuhába öltözött férfiként ábrázolják, kezében báránnyal vagy közelében egy bárány emblémájával – ami Isten Bárányára utal –, kezében hosszú, néha keresztben végződő pásztorbottal. De ábrázolják úgy is, hogy kezében viszi saját fejét vagy amint Jézust a Jordán vizében megkereszteli. Más alkotásokon kezében néha könyv vagy tálon egy bárány alakja látható. A keleti keresztények művészi ábrázolásain szárnyas hirnökként jelenik meg.
Kérjük Keresztelő Szent János közbenjárását, hogy kapjuk meg mi is a Szentlélek örömét, és Isten vezérelje szívünket az üdvösség és a béke útjára.
Illusztráció: Anton Raphael Mengs Keresztelő Szent János prédikál a vadonban című festménye
